Star Wars: A Birodalom szilánkjai

5.rész Nincsenek véletlenek

Több hónappal később.

Az Ezüstmadár legénységének küldetése egyre nehezebbé vált. Sliam Derrangen értesülést szerzett az akcióról, és megsokszorozta az őrség számát Kal szülővárosában, aminek következtében szinte minden kisebb küldetésük kudarcba fulladt. Ez alkalommal Kal nagyon tapasztalt módon próbált élelmet és üzemanyagot lopni, de nem számolt a kettős őrséggel. A rohamosztagosok elárasztották a területet, és Kal önfejűsége miatt majdnem a vesztét okozta, de végül csak nagyon nehezen tudott elmenekülni a többiekkel.

Megálltak a poros terepen, ahogy tekintetük a Ezüstmadár űrhajóra emelkedett. A sikertelen küldetés fájó emléke még mindig ott volt bennük, de most csak azt vágyták, hogy visszatérjenek a biztonságos fedélzetre. A túlerő, amivel szembenéztek, tovább rontotta a helyzetüket, de szerencsére Kíra mellettük állt, és segített átvészelni a nehéz pillanatokat. Kal szívében hálásan érezte, hogy itt volt vele, és meg akarta köszönni neki.

"Az életemet mentetted meg" - mosolygott Kal, hálásan nézve Kírára. "Ha nem lettél volna ott, a rohamosztagosok könnyedén kioltották volna az életemet."

"Nem kell megköszönnöd" - morogta Kíra, majd elfordította a fejét.

Kal megállt és tétován meredt maga elé. Ekkor Kyea lépett oda hozzá és megszorította a vállát.

"Emlékezz arra, amit tanítottam neked" - mondta, érezve a haragot, ami Kalban lobogott. "Nyugodt maradás a legfontosabb."

Majd utolérünk titeket Mona - szólt Kal.

"Rendben" - mondta Mona megértően. "De sietnetek kell, hogy elkerüljük a tűzharcot a tisztáson a rohamosztagosokkal."

Megálltak, és várták, hogy a többiek kissé eltávolodjanak.

"Ne vedd a szívedre, Kal" - próbálta nyugtatni Kyea. "Ő még csak egy fiatal, tapasztalatlan kölyök. Nyugodtnak kell maradnod."

"Dühös vagyok rá" - mondta Kal dühösen. "Mindig így bánik velem, de nem értem, miért érdemeltem ezt meg."

"Valószínűleg van valami ok arra, hogy így viselkedik" - próbált megnyugtatni Kyea.

"Te még nem ismerted igazán őt, Kyea."

Ezután mindketten elindultak a Ezüstmadár felé, hogy csatlakozzanak a többiekhez.

A legénység minden tagja fáradtan hevert a nappaliban, amikor Kal visszatért a hajóra. A feszültség és düh még mindig mélyen benne tombolt az elmúlt események miatt, de lassan kezdte túllépni. Lépteit lassan a szobája felé vette, ám valami megakadályozta az ajtó előtt.

Kíra, mindig szellemes stílusában, csípős hangon megkérdezte: "Csak úgy állsz itt, vagy tervezel belépni az ajtón?"

Kal mozdulatlan maradt. Hogyan mert ilyeneket mondani?

Kíra elkezdett nevetni, és Udo valamint "CAD" is csatlakozott hozzá.

"Látszik, hogy nem tudosz ellenállni az ajtónak" - szúrta oda végső csattanóként. Kalban mély düh forrt, már jól látszott rajta, hogy Kíra felé tart, valószínűleg további sértéseket zúdítva rá. Kyea azonban szinte pánikba esett, remegő tekintettel figyelte őket.

"Mi a problé..." - próbálta megkérdezni, de Kal előre nyújtotta a kezét és neki rohant a falnak. Kyea feje durván nekiütközött a falnak, és azonnal feltörte a homlokát, a vér patakban ömlött a hajópadlóra. Kal dühében azonnal a fénykardjához nyúlt.