Star Wars: A Birodalom szilánkjai

16.fejezet Vízió és a megbízás

Hetek teltek el, és Kal egyre inkább azt érezte, hogy a harcuk értelmetlen. Szinte végtelen erőkkel küzdöttek egyetlen poros bolygón a hatalmas Birodalom ellen. Bár közben némi előrelépést értek el, az idő múlásával Kal egyre inkább reményvesztetté vált. Azonban volt egy fontos eredményük az elmúlt időszakban. A polgárok és a Birodalom is kezdtek észre venni Kal és társai küzdelmét. Az emberek erőre kaptak, és valamilyen módon melléjük álltak. Ez óriási előre lepésnek számított, és az ellenség kezdett félni tőlük. Ez jó hír volt, ám Kal számára ez nem adott erőt a harc folytatásához. A küzdelmük továbbra is reménytelennek tűnt, és ez megviselte őt.

Kal Wardin a lehető leghalkabb lélegzetvétellel aludt. Az elmúlt 5 órában főképp a sötétséget kémlelte és a már alvó Kíra Noza-t. Végül elaludt, a hideg széktámlának támasztott arccal, kócos barna fürtökkel keretezett arca ellenben kísértetiesen sápadtnak tűnt a mégis sötét, de melegséget árasztó szobának. A kabin kifejezetten nem volt rendezett állapotban egy ideje. Főképp ez az asztalról volt mondható, ahol nem kevés alkatrész és újdonsült fegyvere a neuránium kard hevert. Kal összerezzent álmában és a vállára esett a feje, de nem ébredt fel tőle. Lidérces ábrándjai voltak. A legkevésbé sem mondható nyugodtnak. Álmában csak rövid pillanatképeket látott, de arra tisztán emlékezett, hogy megölt egy zsoldosvezért és most az utcán menekül. Fut ahogy csak a lába bírja miközben a lövések zápora hullik mögüle. Ahogy haladt előre már élesen látta, hogy a városban van. Egyre tisztább és tisztább lett a látkép. Hirtelen megrekedt, egy fehér farkas állt előtte. Váratlan megszűnt a táj és csak ő állt előtte. Rátekintett és mélyen belenézett a szemébe. „KAL"

Kal hirtelen a padlón találta magát, ahogy lélegzetvételét visszanyerve próbált felocsúdni. A rémálom hirtelen lerántotta a székről, és megzavarta nyugalmát. Miközben felült, végigsimított a robotkarján, hogy megnyugtassa magát. Ekkor Kíra is felébredt a zajra, és azonnal felkapcsolta a lámpát, rám meredve figyelte.

Mi történt? - kérdezte aggódva.

Kal megpróbálta felidézni az álmot, amelyből felébredt. Úgy tűnt, hogy minden olyan valóságos volt. Talán ez egy jövőbeli látnoklátás lehetett?

Homlokát ráncolta, kutatva az emlékeiben. Egy menekülés képe villant fel... A Birodalom és a zsoldosok... a fehér farkas... Mit jelenthetett mindez?

Kíra megnyugtatóan mosolygott, majd megosztotta vele a véleményét.

Valószínűleg csak rossz álmod volt, mert nem alszol eleget - mondta.

Kal bizakodva válaszolt: - Lehet, de mindenesetre holnap beszámolok erről a mesternek.

Kyea feltevéssel fordult hozzá, hogy az, amit mesélt, csak egy illúzió volt-e.

Kal válaszolt, hogy igen, valóban látott valamit - egy zsoldossereget és egy fehér farkast.

Kal hozzátette, hogy a farkas valószínűleg valamilyen kulcs lehet, de figyelmeztette Kyeát, hogy óvatosan kell kezelni a víziókat, mert azok tévútra vezethetik. Megjegyezte, hogy fontos odafigyelni a gondolatokra.

Az eszmecserét egy bejövő adás törte meg, amit furcsa sípoló hang kísért.

Kal és Kyea mindketten azon igyekeztek, hogy elnyomják a zajt, a kezüket a fülükre tapasztva.

"Mi a csoda történik itt?" - kiáltott fel Kal dühösen.

Kyea ugyanazt kiabálta, hogy kapcsolják ki a hangot.