Star Wars: A Birodalom szilánkjai

15 Az üzlet

Az öreg mester elgondolkodva nézett Kalra, majd megkérdezte: "Szóval azt hiszed legyőzheted az inkvizítort? Érzem a haragod. Netán bosszút forralsz?"

Kal felindultan válaszolt: "Megölte a szüleimet. A barátaim életére tör, és most majdnem velem is végzett! Nem csoda, hogy meg akarom semmisíteni!"

Az öreg mester lassan bólintott és így szólt: "Nem ezt akartam hallani. Úgy véled, hogy a harag az Jedik fegyvere, ifjú tanonc?"

Kal megnyugodva válaszolt: "Nem, nem hiszem ezt. Igaza van."

Az öreg mester folytatta: "Az erő. Hagyd, hogy az vezessen és megleled a kulcsot."

Kal értetlenül nézett rá: "Miféle kulcs? Milyen erő? Az eddig csak a vesztemet akarta! A jövő azt mutatja, hogy elragad a sötét oldal."

Az öreg mester bizonyítólag bólintott: "Nem tudhatod. A jövő mindig változik. Ne feledd, hogy a jelen a fontos. Arra összpontosíts. Érezd, ne töprengj. El kell döntened, hogy mi a fontosabb. Ha csak a saját céljaidat nézed, akkor elpusztítod mindazt, amitől szenvedtek."

"Az erő a kulcs" - mondta Kal. "De vajon mi lehet az?" A töprengésébe merült, és perceken, órákon keresztül jártatta az elméjében a gondolatait. Az időnek egy másfajta érzése volt.

"Félelem... Bátorság... Erő... Fény és sötétség" - mondta Kal. "Együtt vannak. Mindre szükség van, mert ha az egyik hiányzik, felborul a mérleg."

Az öreg mester elégedetten mosolygott. Lassan előrehaladt, és Kalra mutatott a botjával. "Mit gondolsz, Kal Wardin, mit tartanak a Jedik a legfontosabb eszmének? Miért akarsz Jedi lenni?"

Mert Kyea azt mondta, hogy azzá kell válnom.

Ahogy a szavak még mindig visszhangzottak Kal Wardin fülében, lassan körbefordult a köpenyt viselő öreg férfi előtt. Az öreg mester komolyan nézett rá, szemében mély bölcsesség tükröződött. Lassan megszólalt:

"És úgy gondolod, hogy ez az egyetlen indok, amiért Jedi szeretne lenni? Hiszen ez nagy felelősséggel jár."

Kal Wardin elgondolkodva válaszolt: "Segíteni akarok másokon, egyensúlyt hozni a galaxisba."

Az öreg mester figyelmesen hallgatta, majd megkérdezte: "Mégis, miféle egyensúlyt értesz ez alatt?"

Kal elmerült a gondolataiban, majd válaszolt: "Az emberek hitét. Az egyensúlyt a fény és a sötétség között, hogy mindkettő megfelelő módon létezhessen."

Az öreg mester bólintott, majd halkan megszólalt: "Látom a sorsodat, Kal Wardin. Akár Jedi is lehet belőled."

Ezekre a szavakra Kal felébredt a meditatív állapotból. Az öreg mester közel lépett hozzá, és botjával finoman megérintette. E pillanattól kezdve Kal érzékelte, hogy lebegése elmúlt, és hirtelen lefelé zuhanni kezdett, mintha egy mély lyukba taszították volna. Az emléke az inkvizítorral folytatott küzdelemre felvillant a gondolataiban. De ahogy zuhant, egyre erősebben érezte a fényt, mely magával ragadta és elborította mindenét.

Kíra ezúttal is a sötét szobában ült Kal mellett, szomorúan elfogadva a történteket és hittel a fiú halálában. Kal élettelen teste előtt ülve Kíra elkeseredett könnyekkel folytatta sírását.

"Azt ígérted, hogy örökre velem maradsz!" - mondta, fejét Kal mellkasára hajtva. A könnyei véres csíkokat hagytak az arcán. "Mégis eltűntél. Miért? Miért?"

Kíra hevesen zokogott, képtelen volt megérteni Kal eltűnését. Ekkor észre sem vette, hogy Kal mellkasa emelkedik és süllyed a lélegzetvétel ritmusában. A srác szervezete még mindig befogadta a levegőt, még mindig élőnek látszott. Szíve halkan, de dobogott, mintegy pillanatnyi visszatérésre utalva. Kíra fájdalma és kétségbeesése egyre erősebben vert a szívében, de ő mindezt még nem vette észre. Csak sírt, elfeledve magát.