Star Wars: A Birodalom szilánkjai

17.rész A Kathardok

Mona az alvásból ébredve találta magát a pilótafülkében. A hajó hangos vészjelzést adott ki.

"A fenébe," motyogta.

Egy macska ugrással a panelek elé vetette magát, elnémítva a vészjelzést.

"A fenébe, hogy nem érzékeltétek!" hangoskodott teli torokból Kal.

"Mi a probléma?" ásítozott Mona. "Nem sikerült jól a szállítás?"

"Bár az lenne," próbált nevetni. "Nincs idő beszélgetni. Valaki rám támadt. A hajóm komoly károkat szenvedett. Még egy találat, és nekem vége . A tisztás felé tartok."

"Induljunk!" 

A hajó körbefordult, majd egy lövészápor közepette egyenesen, karcolva, de alacsonyan célba vette a mezőséget. Kal átsiklott a fák között, majd egy rövid alagúton remélve, hogy lerázza őket. Szégyenletesen csalódott. Az ellenséges gép közelviharzott hozzá, és egy iontöltetet küldött a vadász hátuljára. Azt hitte, a végzet másodszor tényleg eléri. Minden berobbant és lángokba borult, de nem. A hajtómű kiment, de nem robbant fel. Szinte egy szempillantás alatt földet ért és egy mély, hosszú krátert hagyott maga mögött. Kal fejjel előre repült és átvágódott a szélvédőn, amit már a nem működő pajzsgenerátor egyáltalán nem tudott feltartóztatni.

Két kez húzta előre, ahogy Kal lába a meghitt, rücskös földes füvet morzsolta. Látása nem tért vissza egészen, de érzékszervei pillanatok alatt tudatosultak a talajnak való nekivágódás érzésével. Újra megragadták őt azok a kezek és talpra állították. A mezőn volt, ahol lezuhant, körülötte pedig egy vegyes, szedett-vedett bűnszövetkezet állt egy kört zárva. A körben volt még egy tag, egy szemű, hegyes fülű, magas, izmos alak. Páncélt viselt, kezében pedig egy hosszú dárdát szorított. Közben a banda mindenféle szavakat kiabált: "Kapd el Kal!" "Ne kíméld!" "Törd el a nyavalyás lábát!"

Kihúzta a neuránium kardot a tartójából. Életében még soha nem vívott vele ellenfele ellen. Két kézzel fogta és szembeállt vele. Megropogtatta az ellenfél nyakát, majd kisebb habozás nélkül kiélezett végű dárdájával megrohamozta. Magasba emelte a kardját, és a fegyverét célozta meg. A fémek összepattantak. A dárda elhaladt a koponyája mellett, ahogy a karddal arrébb csúsztatta. Kiugrott, majd újra támadásra indult. Elugrott, ahogy a további három szúrás elől is. Ezúttal a kardját a válla felé fordította és jobbról balra indított egy támadást. A kardot átjárta az erő, hiába volt csak egy sima fegyver. Érezte, hogy áthatja, felerősíti. Ezt már maga Kal ellenfele sem tudta eléggé észre venni. Sikerült ugyan levédenie, de a kard nem kegyelmezett neki, és amint a fém fegyver találkozott a levegővel, repült, már csak a nagy harcos fejének pattogása és a döbbent körülállók suttogása járta át a levegőt. Pár ember indult volna felé, de egy mély hang gátolta meg őket ebben.

Abbamaradni csak én Melohk vethetett véget ennek!

Egy másik harcos sétált be, ugyanabból a fajból. Odasétált a holttesthez és becsukta a szemét.

Gyengéden visszahelyezte a földre, majd Kalra tekintett.

"Ez volt a testvérem, Kal Wardin. Vége van a létednek, ezt biztosítom..."

Egy gép közeledett a távolból. Az ezüst madár volt az!

"Nos, úgy érzem, hogy az a nap nem ma lesz."

Miben bízik Kal, a lázadó? – de folytatni már nem tudta, mivel a jól felfegyverzett csillagmadár leadott két lövést a méretes első lövegből, megbolygatva ezzel mindenkit. Egy magnetikus záron keresztül az egyik általuk nagy becsben tartott, méltányos áron szerzett 88-R Night Screamer robogó gurult be. Fogalma sem volt, hogy a srácok mit akarnak, de tétovázás nélkül felugrott rá. Melohk megpróbált utána nyúlni, de csak a hűlt helyét kapta meg. A por gomolyagában átszáguldott a megbolydult seregen, és több embert is elgázolt. Hirtelen az egyikük egy mozdulattal belekapaszkodott az orrlemezbe, és sikerült ott maradnia. Nem tudom, hogy hogy sikerült neki ebben az alacsony sebességű, 200 km/h-s motorállapotban. Bekapcsolta az automata vezérlést, majd egy elegáns ugrással nekivetette magát. Ő sem habozott, és egy szempillantás alatt összecsattintotta a rövid, hajlított élű kis tőrét Kal jóval nagyobb kardjával. Kal kihasználta a lendületet, amit az érintkezés generált, átsuhant fölötte, majd egy gyengéd habozás nélkül megállt az első ágyú legeslegelején. Készült volna váratlanul ledöfölni, de a motor valami tereptárgy miatt egy kényelmetlenül erős kanyart vett. Az ezüstmadár átsuhant a horizonton. Ezúttal nem igazán várták, hogy Mona vagy bárki kezelésbe vegye a helyzetet pár lövéssel. A fordulás kibillentette Kal egyensúlyát, meginogott ezzel időt adva az ellenfélnek. Hátrébb csúszott. 

Kal kihúzta a kardot, majd miután a hulla hátra röppent a földnek, hátra mászott. A válla alatt súlyos sebet szerzett. Megszorította, és próbált az elvérzés közben nem leesni a motorról. Az ezüst madár nagy nehezen száguldott elé, kinyitotta a platót. Kal nem habozott, és még jobban gyorsított. Felrántotta a kormányt, majd beugrott a hajóba. Az ezüstmadár egy pillanat alatt a magasba röppent, utat törve magának a felhőrétegek halmazába.

Helyet foglalt az egyik fal tövében, és csak várt, várt. Nem telt el sok idő, míg Kyea megjelent. Egy mondatot suttogott felé:

"Mi van a hajómmal?"

"Felszedtük a mágneses zárral" - nyugtatta -, "de lesz vele bőven dolgod."

Kal felállt, már amennyire a sebe engedte, és berohant az irányítóba, ahol Azol és Mona már helyet foglaltak. "A Toolára kell mennünk vissza" - közölte. " Ott van időnk egy kicsit elrejtőzni. Nem fognak könnyen kifogni minket a szenzorok, ha lekapcsoljuk a távolsági és a mérőeszközöket a gépen. Utána tovább kell indulnunk."

Mona serényen bólogatott, közben parancsokat adott.

"Informálj, hogy kik voltak azok az emberek, akik ilyen módon meg akartak ölni minket" - mondta.

Egy bizonyos Melohk - kezdett Kal nevetni - "Megöltem a testvérét, és most nagyon dühös. Azt hiszi, hogy képes lesz végezni velem, ez a kis amatőr harcos."

Hát gratulálok, Kal - csapott rá izomból Azol a panelra mielőtt állt. Élete legrosszabb döntése volt. A panel szikrákat küldött ki magából, majd kialudt. "Nem tudnád az egész galaxist ellenünk fordítani?"

"Aezol, drágám! Nyugodj le, kérem! Jó lenne, ha a hajó egészben maradna."

A Csillagmadár kicsúszott az ellenség markából, majd miután kiszámolta az ugrás útvonalát, hiperűrbe ugrott.

Melohk az eget fürkészte. Nagy levegőt vett, beleszagolt a levegőbe, majd körbenézett. A porréteg keringett körülötte, a tűz pedig perzselte a mezőt, és a sok halott testvér. Alábecsülte Kal Wardint és a csapatát. Jobb lesz, ha nagyon odafigyel.