Star Wars: A Birodalom szilánkjai

6.rész A vadászat

Kíra és Kal nyugodtan feküdtek az ágyban, amint az első sugár átszűrődött a függönyökön. Az illatos reggel beöltöztette a szobát, és egy varázslatos hangulat lengte körül őket.

Lassan felébredve a hajnali pirkadat lágyan beszűrődő fényével üdvözölte őt. Az ágyban Kíra feküdt, keze finoman a mellkasán nyugodott.

"Jó reggelt" suttogta, miközben gyengéden végigsimított rajta. Háta olyan gyönyörű volt, olyan puha, ahogy megölelte.

Kíra is visszamosolygott, és finoman megérintette az arcát egy puszival.

"Nem is tudtam, hogy van tetoválásod" mondta figyelmesen.

Sóhajtotta, hogy tegnap nem vette észre, pedig a karja tele volt velük.

"Ez a Wardin család jelképe, egy fekete keselyű ábrázolásával. Minden Wardin 'harcosnak' hasonló tetoválása volt."

Egy éjjel vetette csak szemére, hogy Kírának is vannak tetoválásai. Egy különleges madarat fedezett fel, ahogy égre emelkedik.

"Nagyon tetszik nekem ez a minta, mert tökéletesen illik hozzád" közölte, miközben finoman végigsimított a hátán.

Kíra váratlanul megragadta és maga fölé rántotta.

"Köszönöm, kölyök" mosolygott, majd magához húzta, hogy még egy csókot adjon. Úgy tűnt, ez az érzés, ami közöttük volt, sosem akart véget érni. De hirtelen megtorpant.

Egy pillanat, azt érezte, hogy menekülni szeretne ebből a kellemes, meghitt helyzetből.Kiszállt az ágyból és kilépett a teraszra. A napfény simogatta a testét, ahogy nagy levegőt vett. Elmerengett a távolban. Az összes hang és a körülötte lévő világ elmerült benne. Újra mélyet lélegzett, majd felsóhajtott.

Kiszállt az ágyból és kiment a teraszra. A napfény simogatta a testét, ahogy nagy levegőt vett. Elmerengett a távolba. Az összes hang, a körülötte lévő világ elmerült benne. Újra nagy levegőt vett, majd felsóhajtott.

 "Ki vagyok én, és mit akarsz tőlem?" - suttogta magában, próbálva megfejteni a gondolatait.

Kíra közelebb lépett, és figyelmesen nézett rá. "Látom, még mindig szeretsz magadban beszélni" - nevetett enyhén, megérintve Kal arcát.

Kal elmosolyodott, és hálásan nézett Kírára. "Igen, Kíra. Az idő alatt, amíg egyedül voltam, megszoktam a magányos beszélgetéseket. De most itt vagy velem."

Kíra gyengéden megsimogatta Kal hátát, és kérdőn pillantott rá. "Mi gyötri a lelkedet?" - kérdezte. "Érzem, hogy kételyek gyötörnek. Talán rólunk van szó?"

Kal mély lélegzetet vett, miközben próbálta összeszedni érzelmeit és a Mindent Átható Erőt. "Valóban, Kíra. Nem tehetjük meg. Jedi vagyok, és a Jedik nem engedhetik meg maguknak az érzelmi kötelékeket. Hiába volt csodálatos az előző este, nem léphetünk túl ezen a határon."

Kíra szomorúan nézett Kalra, de karját még erősebben fonva köré, próbálta megnyugtatni. "Kérlek, Kal, ne add fel. Ne tedd ezt."

Kal újra mélyen belélegzett, a szemét az égre emelve. "Valóban nem engedhetjük meg magunknak, de én sem akarom elveszíteni téged" - szorosan megfogta Kíra karját. "De mi lesz Kyeával?"

Kíra szorosabbra fonódott Kal körül, elhatározottan rázva a fejét. "Nem szabad elmondanod neki. Ígérd meg nekem."

Kal szilárdan nézett Kírára, majd átölelte. "Nem fogom megtenni" - suttogta. "Te vagy az egyetlenem."

A sikló szárnyai messze elröpítették őket a rét felett, ahogy bátran vágtak át a tájon. Az állatok zavartan fészkelődtek a zajtól, melyet a sikló hatalmas zajával  keltett. A távolban feltűnt Csillagmadár először csak egy pici kavicsnak tűnt, míg végül bátran elérte az égboltozatot. Kyea és Aezol már az ajtóban vártak, figyelve a hősök érkezését. Arcukon különböző érzelmek tükröződtek: Kyea csalódottan, Aezol pedig ridegen.