A lány makacs, de a fiú kitartó...
Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már jócskán elmúlt két óra mikor valaki dörömbölt a koleszszoba ajtaján ezzel pedig vissza rántva a valós világba. Fogalmam sem volt, hogy ki zargatja fel az egész épületet, de mikor meghallottam a nevemet egyből kipattantam az ágyamból. Mi a fenét keres itt Hunter Connelly és miért dörömböl az ajtómon a nevemet kiáltozva? Ez volt itt a nagy kérdés.
-Mi ez a hangzavar? - Dugta ki a fejét miközben a szemét dörzsölte a mellettem lévő aprócska szobából Bryn.
-Én sem tudom. - Indultam el a két szobát és az aprócska nappalit meg a még kisebb konyhát a folyót elválasztó ajtóhoz.
-Mi a frászt keresel itt Hunter? - Kérdeztem mikor nagy hévvel kitártam az ajtót ő pedig azzal a lendülettel borult előre még szerencse, hogy éppen időben ugrottam félre így nem tudott agyon nyomni.
-Szia Maya! - lépet keresztül a csapattársán Ayden.
-Mit kerestek itt hajnalok hajnalán Ayden és ő miért van kiütve? - Kérdeztem döbbenten Hunter felé biccentve, aki most kezdet el horkolni.
-Á csak egy kicsit többet ivott a keleténél, de azt hiszem éppen most aludt el.
-Ne tényleg nem mondod zsenikém. - néztem rá.
-Valahogy fel kellene kelteni srácok mert a nagy dörömböléstől tuti biztos, hogy meg fog jeleni Evelyn. - ölelte át magát Bryn.
-Igazad van! - Fogta át a hóna alatt Ayden majd kegyes egyszerűséggel beljebb húzta így be tudtuk csukni az ajtót.
-Oké ez meg van, de hogyan is fogjuk felkelteni? - kérdezte az unokatesóm.
-Oh nekem van egy jó ötletem. - néztem minden tudóan a szobatársamra.
-Fel tudod venni a válladra. - fordultam a fiú felé.
-Persze, de miért is? - nézet hol az egyikünkre hol a másikunkra.
-Csak köves engem és akkor megérted. - Dugtam ki a fejemet a folyósora majd mikor meggyőzöttem róla, hogy nincs senki sem elindultam a zuhanyzókhoz.
