A lány makacs, de a fiú kitartó...
Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Már megint mibe kevertem magam. Ez volt az első gondolatom mikor vissza bejöttem a házba miután ki kisértem Mayat a kocsijához. Azt is tudom, hogy nem kell sokat várnom és kapni fogom az ívet Finn -től. Tisztában vagyok vele, hogy csak megjátszotta az a seggfej.
– Na végre azt hittem, hogy soha nem jössz már be. – szólalt meg az emlegetett szamár a nappaliban terpeszkedve.
– Mi van most mi is letoljuk azt a „csajos csevejt"? – kérdeztem rá meredve.
– Ha az kell akkor igen!
– Menj a pokolba én biztos nem fogok veled pletyizni. – nevettem fel.
– Oké, de egy jó tanács, ha tényleg összeröffentek ti ketten akkor legalább Ayden -nek mondjátok el. Semmi kedvem a szart takarítani utánatok. – váltot át arra a komoly hangszínre, amit csak ritkán mutat meg.
– Nem lesz ebből semmi sem. – ráztam meg a fejemet.
– Ugyan ez már akkor elkezdődött, mikor csak korrepetált téged hidd el nekem van szemem és a többieknek is feltűnt már, hogy nem vagy a régi Hun. Egyedül csak azért nem vette észre még Ayden mert összejött valami csajjal a múltkori szigma bulin és most beszippantotta a kis csaj lábba köze. – meredt rám.
– Miért ne lennék a régi nem változtam én semmit. – dörrenek rá.
– Ezt tudod kinek add be. Utoljára akkor voltál nővel mikor beállított ide a nyári kis kalandod. Ez még mind Maya előtt volt öregem és had ne mondjam mind ezelőtt úgy faltad a nőket ahogy ebben a házban mindannyian. – Vázolta fel azt, amit én is jól tudok, de egyszerűen nem tudom mi lett velem. Mintha teljesen kicseréltek volna. Pedig hányan próbálkoztak azóta a közelembe kerülni és ahogy jöttek én úgy küldtem is el őket.
– Mit akarsz mit mondjak?
– Azt, hogy végre beismerd magadnak, ami nyilvánvaló és mindenki lát rajtad na meg persze a Jéghercegnőn kívül. – nevetett fel.
– Nincs mit beismerni haver nem tudom, hogy mit látsz, de kurvára menj el szemészhez. – Nevettem most már én is fel mert ahogy előre halad ez a beszélgetés annál kínosabb lesz.
