A lány makacs, de a fiú kitartó...
Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
– Készen állsz? – kérdezte miután ide ért hozzám.
– Nem, de már úgy sem mondhatok nemet. – vontam meg a vállamat.
– Úgy van. – vette el tőlem a bőröndömet és rakta be a csomagtartóba. – Ugye hoztad a korcsolyádat is? – nézet vissza.
– Nem, azt nem mondtad.
– Akkor jó, hogy még itt vagyunk. De mi az a kezedben?
– Oh, ez semmiség. – csóváltam meg a fejemet majd óda sétáltam a kocsijához és betettem a hátsóülésre az immáron becsomagolt keretet. Ezt követően visszaszaladtam a házba és az előszóba szekrényből előástam az egyik korimat.
Miután tíz perce az utat „rójuk", ha lehet azt mondani ekkora dugóba, ami nem csoda mindenki ma akarja megvenni azokat az apró dolgokat, amit elfelejtett. Ekkor ugrót be, hogy semmit sem vettem Huntet anyukájának és a kishúgának. Teljesen kétségbe esetten fordultam a fiú felé, aki az orra alatt káromkodott.
– Hun van egy kis baj totál elfelejtetten a tesódnak és az anyukádnak ajándékot venni. – hadartam el olyan gyorsan, hogy még én is belezavarodtam.
– Oké nyugodj meg és vegyél egy mély levegőt majd ismételd el mit mondtál mert ebből a katyvaszból egy szót sem értettem.
– Rendben! Teljesen kiment a fejemből tegnap, hogy az anyukádnak és a kishúgodnak vegyek valami karácsonyi ajándékot. – kezdtem bele újra, de most már érthetően.
– Aha! Akkor, ha kikerültünk ebből az őrületből keresünk valami boltot, ahol tudsz venni nekik valamit. – nézet rám mosolyogva mire csak egy bólintással válaszoltam neki.
Húsz percig evickéltünk még ebbe a fránya forgalomba, ami rohadt idegesítő volt. De utána sikerült egy régiség boltot találnia Hunter-nek, amibe habozás nélkül bementünk. Az egész egy apró üzletnek nézet kívülről, de ha betéved ide az ember a szája tátva marad. Belülről igencsak tág tér fogadott telis tel különböző csecsebecsékkel. könyvekkel és miegymással. Olyan érzésem volt mintha visszamentünk volna az időbe legfőképpen a ruháktól roskadásig megpakolt állványok mellet elhaladva. Eszméletlen ez a bolt, de tényleg! Hosszas keresgélés után végre sikerült mind a kettejüknek venni valamit hála Hunternek. A húgának egy nyakláncot választottam egy korcsolya medállal. Az anyukája már más tészta volt. Tudtam, hogy szakács és mint kiderült szereti gyűjteni a brossokat, habár soha nem hordja őket. Így hát azok között kezdtem el válogatni még meg nem akadt a tekintettem egy ezerkilencszáznegyvenkettes ezüstkanál brosson, aminek a végén egy jade kő díszitett. ezeket szépen becsomagolták és miután kifizettem őket vissza sétáltunk az autóhoz és már nem volt megállás.
