Szerdán a reggeli edzést letudva a mai napra egészen a héttől kezdődő korepetálásig Mayával semmi tennivalóm nem akadt. Ezért egyenesen a jégcsarnokból haza mentem már, mint az anyámhoz és a tíz éves húgomhoz. Minden hónapban legalább egyszer megteszem az egyórás utat Holmby Hillsbe. Ahol egy kétszintes óriási házban élnek a hátsó udvaron egy medencével, amihez egészen jó emlékek fűznek.
Már az utcában jártam mikor megcsörrent a telefonom. A kormányon megnyomtam egy gombot és a kocsi hangszóróiból kiszűrődött az anyám hangja.
-Szia anya! -szólaltam meg miközben megelőztem egy autót.
-Mikor érsz ide?
-Már itt vagyok. -hajtottam fel a felhajtóra majd megálltam a SUV-ja mellet.
-Rendben. -tette le én meg kiszálltam és egy gombnyomással bezártam az ajtókat.
-Hun! -szaladt le a lépcsőn a húgom.
-Harper! -öleltem meg az alig százharminc centis lányt.
-Hogy megy a suli? Találtál már valakit, aki segít neked? -rohant le a kérdéseivel.
-Elég jól és igen ő a legjobb az évfolyamban. -válaszoltam miközben beléptünk a házba.
-Az jó és mond csak mi a neve? -fordult be elém.
-Maya, Maya Davis - mondtam egyszerűen miközben levetem a cipőmet és felkaptam egy papucsot.
-Te ismered Maya Davist? -hüledezett.
-Öm nem igazán csak ő korepetál. Miért? -néztem furán a parányi lányra.
-Hogyan is tudhatnád hisz te jégkorongozol. Tavaly ő lett az országos versenyen a második. -magyarázta hadonászva.
-Jó tudni. -kerültem ki és a konyhába vettem az irányt.
-Csak ennyit tudsz hozzá fűzni? -jött utánam aztán felült az egyik bár székre.
-Ja! -vettem ki a hűtőből egy üveg vizet majd lecsavartam a kupakját és jól meghúztam azt.
-Ezt nem hiszem el, de legalább azt ugye tudod, hogy az edződ lánya és ő is játszott egy darabig. -méregettet.
VOCÊ ESTÁ LENDO
A kihívás - Megsebzettek (Befejezett)
RomanceA lány makacs, de a fiú kitartó... Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...