A lány makacs, de a fiú kitartó...
Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ma van Hunter utolsó korrepetálásának napja és ennek örülök is meg nem is. Mióta kénytelen voltam ott maradni szombat este a "kis összejövetele" után nem is beszéltem vele. Látni is csak azon az egy előadáson látom, ami közös, már ha bejárt volna.
Az első órámra sietem mikor is a már jó megszokott módon nem maga elé néztem, hanem azt a papírhalmot nyálaztam át, amit a kezeimben szorongatok. Így alig léptem fel az első lépcsőfokon már bele is rongyoltam valakibe.
-Jól vagy? - Kérdezte az az illető, akiért teljesen oda meg vissza voltam addig a pillanatig, míg ki nem derült, hogy van egy igencsak komoly kapcsolata az egyetem kezdete óta.
-Igen persze és bocsi - feleltem leszeget fejjel. Majd besietem az épületbe.
Az etika előadásból nem sokra emlékszem. Annyira máshol járt az agyam csak úgy, mint a hét bármely napján. Ezt a figyelem zavart sikerült annyira a hátérbe szorítani, hogy a jogi pszichológia előadást már végig tudtam hallgatni úgy, hogy egy pillanatra sem terelődött el a figyelmem egy olyan férfiú miatt, akit eddig ki sem állhatam. Ennek az egész nem figyelek oda egész héten meg is van az eredménye. Alig, alig értetem valamicskét abból, amit a prof elhadart arról nem is beszélve, hogy az óra elején egy kis beszámolót iratot velünk az eddigi anyagokból. Szerencsére a következő egyben a mai napra az utolsó előadásomig van még bőven egy órám.
Egy hosszabb séta a lenyűgözően szép épületekkel az egyik oldal még a vele szemben lévő oldalon zöldellő gyeppel és fákkal, ahol a hallgattok az árnyékokba menekülve beszélgetnek és nevetnek. Mind emellett a frissen nyirt fű illata leg körül mindent. Imádok itt Los Angelesben élni, Oktober vége van, de a hőmérők huszonöt fokot mutatnak. A bámészkodásomat megzavarta egy kar, ami belém karolt és félre húz a többi járókelő elől.
-Jordyn te meg mit csinálsz? - lepődtem meg.
-Beszélni akarok veled. - állt meg egy nagyobb fa árnyékában.
-Oké - dőltem neki a fa tőrzsének.
-De előtte ígérd meg, hogy ez köztünk fog maradni és az igazat fogod mondani. - nézet bele a szemembe.
