⛸25.fejezet⛸

1.1K 50 1
                                    

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Azt a mindenét fel sem tudom fogni, hogy így elrohant az idő olyan mintha csak tegnap kezdtem volna a második évemet

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Azt a mindenét fel sem tudom fogni, hogy így elrohant az idő olyan mintha csak tegnap kezdtem volna a második évemet. Emlékszem mikor elindult a szemesztert gyűlöltem szinte minden egyes jéghokist az egyetemen. Most meg három hónap elteltével az egész csapattal jól kijövök és a csapatkapitányuk a barátom egy egyesnek köszönhetően. Ha nekem valaki ezeket mondta volna még szeptemberben a képébe röhögök. Hihetetlen mi minden tud az ember életében megváltozni ilyen csekély idő alatt!

Most pedig két nap és karácsony na meg Hunternek huszonötödikén a szülinapja. Nekem meg fogalmam sincs mit kellene neki adnom soha nem vettem egy fiúnak sem ajándékot leszámítva az apámat, de az most nem számít. Teljese kétségbeesésemben a legjobb barátnőhöz fordultam, aki Alaszka fagyos vidékén van a családjával. Csak a téli szünetben szokott visszamenni a szüleihez a nővérével annak férjével és két gyerekével.

Gyors írtam neki és azonnal meg is kaptam a válaszát.

„Olyan dolog, ami köze van a jégkoronghoz annak biztos örülne."

Majd egyszer csak beugrót, hogy van egy Jack Carpenter mezem még abból az időből mikor ő is a profiknál játszott. Nem mellesleg Hunter példaképe és apám régi barátja, aki egyébként két házzal odébb lakik tőlünk.

A gardróbom mélyéről előástam a ruhadarabot majd bedobtam a mosógépbe és még az a dolgát végzi a nappaliban lévő házitelefon mellé besuvasztott könyvecskét nyálaztam át. Miután több mint száz telefonszámot leolvastam a papíról végre rátaláltam a kereset számra. Bepötyögtem az IPhone-omba és a fülemhez emeltem a készüléket a harmadik csörgésre beleszólt egy kislány Jack bácsi lánya Julie.

– Igen! – szólt bele.

– Szia Julie Maya vagyok nincs a közeledben az apukád?

Apa téged keresnek! – kiáltotta olyan hangosan, hogy el kellet tartsam a telefont a fülemtől.

– Ki az kincsem? – hallatszott a férfi hangja.

– Dan bácsi lánya – csilingelte.

– Maya Davis régi cimborám lánya miben segíthetek?

A kihívás - Megsebzettek (Befejezett)Where stories live. Discover now