A lány makacs, de a fiú kitartó...
Maya Davis tizenhatodik szülinapján teljesen széteset az élete. Annak a borzalmas napnak soha nem szabadot volna megtörténnie. A jég eddig is fontos szerepet töltött be az életébe, de attól a naptól kezdve a menedé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elég szar hetem van eddig minden kicseszett nap történ valami. Hétfőn azzal kezdődött, hogy elaludtam és sikeresen késtem a reggeli edzésről félórát. Miatam az egész csapatnak szívnia kellet mert a fentmaradó egy órában a gól vonaltól a kékvonalig majd vissza onnan a másik gól vonalig és ez ismételtük.
Kedden az egyetemi kórházban gyakorlaton egész nap kisgyerekekkel foglalkoztam. Ezzel nem is lenne semmi gond, de amikor az öledbe rókáznak...
A szerdai nap nem voltak óráim csak reggel kellet bemennem a csarnokba súlyzós edzésre, de mivel silány volt a teljesítményűnk ezért Dan edző teljes felszerelésben kiküldött minket futni hat rohadt mérföldet míg ő a kocsijával követett minket.
Csütörtökön meg sem próbáltam az egyetem közelébe menni. Helyette végre rávettem magam, hogy leüljek és tanuljak mert a nyakamon van a vizsga időszak, és még latinból le kellene adjak egy beadandót is. Ki sem tettem egész nap a lábamat a szobámból és ha mégis az csak azért volt mert vagy éhes vagy pedig szomjas voltam. Már annyira fáradt voltam, hogy konkrétan az íróasztalomnál aludtam el.
– Ma ismét itthon játszunk San Jose State Spartans ellen. Ha azt mondanám, hogy ez a meccs könnyű lesz óriásit hazudnék. az tény, hogy nem valami jól játszanak, de imádnak provokálni ezért fejben mindig topon kell lenni, ha velük játszunk. Mostanság mi sem játszunk valami fényesen ezért muszáj lesz oda figyelni és a beszólásaikat elengedni mert nem hiányzik az, hogy ember hátrányba kerüljünk. Nem ismétlődhet meg ami a tavalyi szezonban volt. – mondtam mielőtt kimentünk volna a mérkőzés előtti edzésre. – Ja és szedjük magunkat össze. – néztem körül az öltözőben.
– Irány a jég kislányok! – rombolt be az edző.
– Igen is. – kántáltuk tökéletesen egyszerre.
A korcsolyáink élvédője csak úgy kopogott a járólapon, ahogy haladtunk végig a kivilágítottfolyosón az alagút felé. Éppen, hogy csak kiléptem a jégre mikor megláttam a szemem sarkából a hazai kispad mögött három sorral ülő Maya -t. Csak egy pillanatra torpantam meg, de így is sikerült Finn- nek belém rongyolnia.
