Van az a szerelem /Befejezett/

Az utolsó leheletig

- Most itt az ideje egy rendes csatának, ahhoz pedig te is kellessz, drága barátom.

- Örömmel, Etsumi-san. Vágjunk bele! - Szólalt fel Suyu, majd felugrottam hátára, jelezvén hogy felkészültem a harcra. Megidézett állatom kiszagolta Naruto nyomát, majd szélsebesen vágtatni kezdett felé. Hatalmas füst áradat csapta meg szemünket útközben, melyre kissé visszahúzódtunk. Érdeklődve vezettem tekintetem körbe, keresvén a célt, ahonnan ezek az ostoba gomolyfelhők áradhatnak, ugyan semmit sem találtam. Ekkor hirtelen Barbie ugrott mellém, levegőért kapkodva.

- Mi történt, Dei'?! Jól vagy? - Fordultam társam felé hirtelen, aki csak aprón nevetni kezdett.

- Ne aggódj, Törpe. Az ég-világon semmi bajom. Hm. Igaz, kissé félreismertük ezt a Konoha-majmot, mert hamar elgyepált, de veled együtt már simán leverjük. Hm. - Kuncogta, melyre csak egy halvány félmosolyra görbült a szám.

Kisebb romantikázásunkból kizökkentve jelent meg előttünk narancsárga anyagú ruhájával borított harcosunk, s szólásra nyitotta száját.

- Ez a kettő az egy ellen arány nem túl fair, nem igaz? - Kérdezte gúnyosan, melyre csak szemeimet megforgatva reagáltam.

- Ha tényleg ilyen erős és híres nevezetes ninja vagy, mint amilyennek mondod magad, akkor nem. Pont egyenlőek az arányok. - Válaszolt neki Suyu, mire apró mosolyra görbült a szám.

- Na hiszen, akkor nem is értem minek járatom itt a szám. Elvégre is- - Fejezte volna be mondatát az Uzumaki, de megakadályozta benne az árnyék klónom, amely hirtelen mögé szökkent, s befogta a száját.

- Így már sokkal jobb. Nos Suyu, tedd a dolgod! - Adtam ki a parancsot drága kisállatomnak, mire ő felállt, aprón körbeforgatta fejét, majd előre ugrott.

- Ninpou, villámfog-csapás! - Kiáltotta, majd hegyes melső fogait megmutatván, melyek fényleni kezdtek, rávetette magát a fiúra.

Az utóbbi kellemetlenségünkre hamar egy kisebb farönkké változott, melynek eredményére Suyu akrobatikát meghazudtolva bukfencezett egyet alattam, s ennek köszönhetően saját klónjaim is hamar derekukat beadva magamra hagytak.
Az eséstől pihegve feltápászkodtam a földről, s már szólásra nyílott volna szám, hogy Deidara segítségét kérjem, de hirtelen fejbe vágott a tény, miszerint sehol sincsen. Kétségbeesetten kapkodtam tekintetemet a fák körül, s ugráltam fel-alá Őt keresve, de eredménytelenül értem földet egy nagyobb faág alatt. Mellkasom elnehezedett, és mintha a világ összes levegője elfogyott volna a földről, azután kapkodva kezdtem agyalni. Mire észbe kaptam, egy vállamra érkező érintés zökkentett ki gondolatmenetemből. Ijedtemben felugrottam.

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Úgy vélem, el kellene egy kis segítség. - Virította felém fehéren csillogó fogait Hidan. Ruhája itt-ott hiányos lyukakban tátongott, szája cserepes volt, s cseppekben jelent meg rajta pillanatok között a vér. Nem tudtam, mit keres itt egyedül, és nem is értettem az egészből semmit, de hálás voltam. Mintha az ég hallgatott volna rám, és magam mellé küldte egyik oly' régóta ismert társamat.

- Eltűnt. - Néztem rá kétségbeesetten. - Eltűnt, és fogalmam sincsen, hogy hová Hidan.

- Ne aggódj Etsumi, biztosan rendben van. Portyázni indultunk Kakuzuval, mikor is furcsa idegenekbe botlottunk. Valami ősz hajú magasabb szintű, és egy fekete copfos koronával a fején díszített ninjába. Csúnyán elgyepáltak bennünket, azaz, csak Őt. - Itt felsóhajtott, majd kis idő elteltével folytatta. Mondandója közben végig ajkait mustráltam. - Az összes szívét átdöfték, minden egyes kibaszott szívét. Én pedig csak ott álltam, lefagyva. A halálba küldték a társamat. Bosszút kellett állnom, és nem kegyelmeztem. A magasabb szintű koloncot hamar megfosztottam életétől, viszont a fiatalabbikkal nem jártam sikerrel. El tudtam menekülni előle, közben pedig a távolból hallatszódó kiáltásokat figyelve találtam ide. Biztosan a nyomomban van még, és lassan ide fog találni. Deidara pedig ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy az Uchiha kölyökkel van. Idefelé jövet láttam, ahogyan a csatát leste messzebbről, szóval ne aggódj, biztosan megkörnyékezte valahogyan, és elillantak a saját csatájukat intézni. Ne féltsd kérlek, ismerjük Őt mind a ketten, tudod, hogy nem eshet baja. Ide koncentrálj, és segíts nekem bosszút állni. Győzzön az Akatsuki egyszer, s mindenkorra. -