Kezdeti bonyodalmak

459 24 2
                                    

-Izgulsz,Etsumi?-Kérdezte az engem vezető,Akatsuki köpennyel és kalappal arcát eltakart Pein.

-Hát..nem.De tudod,elég szívás "újoncnak"lenni.-Sóhajtottam,miközben kavarogtunk az erdőben.

-Hidd el,mindenki volt egyszer újonc.Igaz,régen,de volt.Mindent el kell kezdeni egy ponton,és az a pont nálad most jött el.-Felelt,miközben komor tekintettel mérte fel a terepet.

-Hát épp ez a bökkenő..nem tudom mit kezdtek majd egy hozzám hasonlóval..-Mondtam,miközben a földet fürkésztem.

-Jaj,nyugalom!Biztos bírni fognak!Meg aztán,lány vagy.Van a csapatban egy pár kanos gyökér..mint mondjuk Hidan.-Forgatta szemeit,mire hangosan felnevettem.

Elértünk egy hatalmas fát,amelyre mindketten felugrottunk.Pein körülnézett,majd intett nekem,hogy merre haladjak tovább.Ahogy mentünk beljebb,szépen letértünk az ösvényről,s elémtárult az Akatsuki rejtekhelye..

-Üdvözöllek..a pokolban.-Húzta el a száját Pein,s bevezetett.Mire beléptem,egy folyosó válaszott el a többiektől.Pein arcomra tette a kezét,jelezve,hogy maradjak itt,amíg beszél.Nem gond..addig szétnézek ezen a csöves kis részen.

-Oké..figyelj-figyelj!Kő..papír..olló!-Hallom bentről valaki hangját.Fiatalos volt,talán velem egyidős lehetett.

-Nem hiszem el!Megint veszítettem!Csalsz!-Hallottam egy már meglehetősen mély hangot.

-Ez csak szerencsén múlik,Kakuzu!-Hmm..szóval Kakuzu.Egy nevet megjegyeztem.

-Srácok!Mindenki hagyja abba amit csinál,és figyeljen rám!-Kiáltott Pein,miközben csendesen belépett hozzájuk.-Meghoztam az új tagot.-Lélegezett föl.

-Új tag?!Hadd lássam!-Szólt valaki,akinek még kivehettem félig az arcát.Hmm..kék bőre volt!(Nem,nem vagyok rasszista.)

-Jöhetsz!-nézett rám Pein.Beléptem,sóhajtottam egyet,s leemeltem magamról a kalapomat,hogy látszódjon a teljes arcom.

Beléptem,sóhajtottam egyet,s leemeltem magamról a kalapomat,hogy látszódjon a teljes arcom

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Kínos csönd ült a szobán,míg valaki megszólalt.

-Idehoztál egy lányt?!-fogta a fejét az egyik,mire elmosolyodtam.

-Nem olyan,mint aminek látszik.-Helyeselt Pein,mire erőt vettem magamon,és megszólaltam.

-Amúgy,Etsumi vagyok,18 éves,és esőrejtekből jöttem.Nemtudom,van-e itt még valaki,aki szintén a hazámból jött,de reménykedem benne.A szüleim rendes embernek neveltek,de nem jött össze.Később megtudtam,hogy végig hazudtak nekem,és igazából elzártak bennem egy különleges erőt,miszerint képes vagyok elvenni az emberek hallás,látás,illetve érzékelési képességét,csak nagyon sok csakra az ára,és teljesen legyengülök tőle.Igazából végig ezért tartottak,hogy ne találjanak rám.De megöltem őket,és elszöktem a faluból.Aztán Pein rámtalált,és most pedig itt vagyok köztetek,és meg kell hogy mondjam,örülök,hogy így alakult!-Mosolyodtam el.

Van az a szerelem /Befejezett/Where stories live. Discover now