Van az a szerelem /Befejezett/

Epilógus

Reggel van. A konyhát teljes egészében árasztja át a frissen lefőzött kávénak az illata. Én is a sajátomat kortyolgatom éppen. Pásztázom az ablakon át a nap által átragyogott kertünket, s gyönyörködök a látványban. Boldog vagyok.

Ekkor megfordulok. Megfordulok, mert egy hangos koppanás, s az ajtó hangosan történő kinyílása zökkent ki gondolatmenetemből. Ő teljesen kipirosodott orcával rohan felém, s nevemet ismételgeti egyfolytában. Pontosabban, a másikat.

- Anya, anya! Nézd mit találtam! - Ugrált előttem a kisfiam, kinek jelenlététől hatalmas mosoly húzódott arcomra. 

- Mutasd, Itachi, hadd lássam! - Biccentettem felé, mire előhúzott háta mögül egy apró kis pitypang szálat. Ragyogó tekintetével teljesen megvett engem, s apró orrocskájára egy hatalmas puszit nyomtam, elvettem tőle ajándékát, s az ölembe húztam.

- Apukádat hol hagytad? - Kérdeztem, ám mire válaszolt volna, az emlegetett szamár is megjelent. Kockás öltönyében, s félig lelógó nyakkendőjével sietve bukfencezett be ajtónkon Deidara, egy hatalmas virágcsokorral a kezében.

 - Én is találtam valamit neked. Hm. - Mosolyodott el, majd hirtelen érzéki csókba rántott. 

- Fúj, anya, apa!! - Mérgelődött szőke, zöld szemű kisfiúnk a padlóról, apró nyelvét felénk kinyújtva, melyre csak mind a hárman hatalmas nevetésben törtünk ki. Imádtam az életemet. Te lettél a férjem, s a gyermekem édesapja, melyért örökre hálás leszek neked. Mindent köszönök neked, te ostoba Barbie. Köszönöm.

***

Wow, el sem hiszem, hogy ideáig eljutottál, kedves olvasóm. 5 év. 5 év történetét zártuk le együtt. Hatalmas mérföldkő számomra az, hogy befejeztem ezt a történetet, és szinte még mindig hihetetlen, hogy rászántam magam a befejezésre. Ezzel a történettel együtt nőttem fel, végigkísérte a kamaszkorom, s a személyiségem kifejlődését. És ha a kezdetek óta itt vagy velem, akkor te is. Köszönöm, hogy a történettel együtt te is végigkísérted velem ezt az öt évet, és hogy nem veszítetted el a reményt ezzel a fanficcel kapcsolatban, hogy sosem lesz vége. Mindig hatalmas helye lesz a szívemben ennek a történetnek, és boldogan fogok visszatekinteni rá, ha majd egy jó pár év múlva újra ide találok a wattpadra. Köszönöm, hogy ennyien olvastátok, és hogy megannyi örömöt és boldog pillanatot okoztatok nekem, miután felfedeztem a fanfictionok világát. Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra, és legyetek jók! 
Köszönettel: a fanfic híres nevezetes írója, Adri<3