Van az a szerelem /Befejezett/

Etsumi,egy hős vagy!

Készülj Orochimaru,mert jövünk!..

Kissé magabiztosan egymásra pillantottunk,majd lassan bólintottam.Az összes akaratomat és bátorságomat összeszedve lerohantam,s felkészültem hogy szembeszálljak azzal az alázatos kígyóval.Deidara is követte a példámat,bár neki kellett egy kis idő hogy leessen,hogy már nem vagyok vele.

Először azt hittem hogy menni fog,de mikor leértem,és szembetaláltam magamat ex társunkkal,az összes erőm és koncentrációm elszállt valahova a búbánatba,és magamra maradtam.
Nem láttam jobb megoldást,mint hogy elbújjak valahova.Már éppen megindultam,de ekkor egy kéz visszarántott,megfordultam,már készültem hogy leordítsam a fejét,de megelőzött.

-Mégis mit gondolsz,Etsumi?!Cserben akarsz minket hagyni?!-Oktatott ki Itachi,miközben figyelt hogy nehogy meghallják amit beszélünk.

-Nem,de nézzél már rám,basszus!Egy szőke idióta testében vagyok,és még csak azt sem tudom hogy hogyan működik a csakrája.Így hogy menjek harcolni te nagyokos?!

-Az Istenit már!Valahogy csak meg kell oldanod,mert ha elbújsz,azzal csak rosszabb lesz!Nélkületek meghalnánk!-Lökött meg mégegyszer utoljára,majd elviharzott.
Remek..ki kellene találnom valamit.Esetleg még ha megbeszélném Deidarával,de fogalmam sincs hogy hol van,és ha bármit csinálok,az az ostoba Orochimaru észrevesz!Gondolkozz Etsumi..gondolkozz!

Várjunk...tényleg!Itt a tenyeremen két száj..talán ha valahogy rájövök a használatukra,akkor sikerül elűznöm ezt a gonosztevőt!Lássuk csak..

Elbújtam egy szekrény mögé,hogy ne lásson meg senki,egymáshoz érintettem a két nyelvet,majd vártam,hátha történik valami.Ekkor valami hihetetlenül fura érzés árasztotta el a testem..reménykedtem benne,hogy a csakráim voltak azok.Éreztem,hogy valami undorító dolog befurakodik a tenyerembe,majd láttam,ahogyan az egyik szájból kijön egy agyagdarab.Jézusom..neki ezt kell átélnie?Hát szőke..nem irigyellek,az is biztos.

Fúj..hogy kell ezt az izét irányítani?Deidara..a jó ég áldjon meg!

Talán ha erősen rákoncentrálok,akkor elmászik oda,ahova én szeretném.Gyerünk..gyerünk..sikerülj,baszki!

Behunytam a szemeimet,összetettem a kezeim,s végig arra a kis szarra gondoltam.Majd,mintha valami baljós árny,vagy nem is tudom én micsoda,arra késztetett,hogy vessek rá egy pillantást.Meg is tettem,és hála a jó égnek,sikerült elmozdítani.Folytattam a kísérletet,egészen addig,amíg a kígyó háta mögé nem ért.

Ezaz!Végre!És most öhmm..mit is szokott mormogni az az idióta?Kotsu?..Jatsu?..Nem..egyik sem az igazi..DE IGEN!MEGVAN!KATSU!AZ LESZ AZ!

Előmásztam a helyemről,s hirtelen minden harcos szem rám szegeződött.A kígyó kétségbeesett arcot vágva megfordult,várva a végítéletet.Felugrottam,újra összeérintettem ujjaim,majd torkom szakadtából ordítottam.

-KATSU!!-Robbantottam,majd szépen lassan mindent beárasztott a füst.

*DEIDARA SZEMSZÖG*

Istenem..kellett nekem ennek az idióta nőszemélynek a testébe másznom..azt sem tudom,hogy milyen jutsukat használ..jó ég..

-Etsumi..rég találkoztunk!-Mosolygott rám idegbetegen az egykor még Akatsukis,de túlságosan ostoba Orochimaru.Oh..bárcsak tudná,hogy nem Etsumi vagyok,hanem Deidara.

-Tegyél le,te idióta!Hm!-Oh,wow!Hogyha utánoznom kéne 'tsumi beszédstílusát,jelest kapnék belőle.Hol a nobel-díjam?

-Hahhhaha!Továbbra is vicces vagy..semmit sem változtál.-Felelte,majd abból a hatalmas szájából lassan kiengedte undorítóan hosszú nyelvezetét,majd éreztem,hogy komótosan a nyakam köré tekeri,s azt megszorítja vele.