Deidara..nos,igen. Az esőrejteki Akatsukis fiú, aki szabadidejét annak szenteli, hogy robbantgat. Célja ugyanaz, mint a többieké: a hatalom. Ez vezéreli. Követné is azt feltűnés nélkül, ám ekkor betoppan a híres-nevezetes esőrejteki kisasszony, kine...
Eluralkodott rajtam a félelem, amint megláttam a mélyen fába vésett üzenetet. Lassan Itachi felé fordítottam a fejem, s láttam rajta a meglepődöttséget, és az idegességet is egyben.
- Hol lehet, és mit akarhat tőlünk? - Kérdeztem, s szép lassan Itachi vállára helyeztem tenyerem, nyugtatásképp.
- Tőled semmit, Etsumi. Engem akar. Mindig is engem akart, mert halottan akar látni. - Felelte, miközben szemeivel a földet pásztázta. Éppen megszólaltam volna, mikor egy halk zörejt hallottunk a távolból. A mellettem levő felkapta fejét, s rám nézett. Bólintottam, majd fénysebességgel a hang irányába eredtünk.
Csak futottunk, mire hirtelen észbe kaptam. Elég ügyes ninja lehet, ha a legutóbbi találkozásunk alapján ítélem, szóval nem adhat ki bármilyen lebuktató hangot véletlenül. Mi van akkor, ha ez egy csapda?
- Itachi! - Fékeztem le hirtelen, mire az utóbbi hátra fordult.- Szerintem csapdába akar csalni minket. Ha élesben akarna megfigyelni, hangtalan lenne. Amint ezt kimondtam, hirtelen rossz érzés öntötte el testemet. Arra lettem figyelmes, mintha figyelnének. Nem, ez nem csak egy érzés. Valaki tényleg figyelt.
- Te is érzed, Etsumi? - Jelent meg hirtelen nekem háttal Itachi. Zsebemben levő tőrömhöz helyeztem a jobb kezem, szükség esetén.
- Igen, érzem. - Feleltem, s hirtelen előlépett a tőlünk Keletre lévő fa mögül.
- Hmm, okosabb vagy, mint hittem. - Sétált lassan felénk az a bizonyos.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Uchiha Sasuke. Hát ismét találkozunk. - Feleltem, majd lassan az ő irányába fordultam.
- Nem harcolni jöttem, csak egy üzenetet kézbesítek. Itachi. - Hirtelen az említett elé sietett, s mélyen szemeibe nézett. - Gyere az Uchihák régi rejtekhelyére, rendezzük le azt a sok éves viszályunkat, drága bátyusom. - Mosolygott. Ördögi szándékai voltak, láttam az arcán, hiszen mosolya egészen a füléig görbült.
- És mi hasznom lesz nekem abból, ha megöllek? - Válaszolta lenézően Itachi, de hangjában lehetett érezni egy kis megkönnyebbülést is.
- Majd meglátjuk, ki nevet a végén. - Felelte, s köddé vált.
- Ez mégis mi akart lenni? - Fordultam mellettem álló felé, akin egy apró mosolyt véltem felfedezni.
- Úgy érzi, megerősödött, és meg akar ölni. Bár elmehetnék, de ennek nem most van az ideje. Deidarára kell koncentrálnunk. Máskor összehozzuk. - Sóhajtott, s hirtelen elveszítettem szemem elől. Utána siettem, s így folytattuk utunkat a híres bombagyártó megmentése felé. Bár valahogy mégis.. Rossz előérzetem támadt. Valami nem stimmelt. Valami egészen komoly dolog.
~Sasuke~
Így is van. Egyenesen a csapdámba sétálnak. Ennél gonoszabb még én sem lehetek. - Feleltem, miközben klónommal a két Akatsuki tagot figyeltem.
