Deidara..nos,igen. Az esőrejteki Akatsukis fiú, aki szabadidejét annak szenteli, hogy robbantgat. Célja ugyanaz, mint a többieké: a hatalom. Ez vezéreli. Követné is azt feltűnés nélkül, ám ekkor betoppan a híres-nevezetes esőrejteki kisasszony, kine...
Lassan Deidarára pillantottam,majd azt vettem észre,hogy hirtelen összeesek,és minden elsötétül.
Légzésem szaggatott volt,a vérnyomásom pedig már az eget verte.Egyedül csak a minket ébresztgető társaink hangjára tudtam fókuszálni.Nagyon féltem.Magam sem tudom,hogy mitől.Talán attól,hogy ha nem sikerül a művelet,és örökre Deidara testében ragadok,akkor mi lesz velem? Pár perc kóma után erőt vettem magamon,mélyen beszívtam a körülöttem megmaradt oxigént,és lassan elkezdtem kinyitni szemeim.Először semmit sem tudtam kivenni abból,amit láttam,mivel teljesen homályos volt minden.Pár erőteljes pislogás után az alakok elkezdtek kirajzolódni.A fekete-piros foltokból szépen lassan aggódó tekintettel ránk bámuló Akatsuki tagok lettek.Várjunk csak..fekete-piros foltok?BASZKI!HÁT EZEK SZÍNEK!ÚJRA SZÍNESEN LÁTOK!
Erőteljesen megdörzsöltem szemeimet,hogy biztosra menjek,ez nem álom,hanem valóság.Ezt követően szépen lassan feltoltam magam ülőhelyzetbe,s szétnéztem mindenkin.Szemükben láttam az aggodalmat,ami azért ritka,mivel elég érzéketlen parasztok vagyunk.Ám ekkor..lassan elfordítottam a fejem bal irányba,s megláttam..őt.Megláttam Barbiet magam mellett feküdni,így büszkén konstatáltam,hogy visszanyertük eredeti kinézetünket.Örömömben felugrottam,majd elkiáltottam magam.
- SIKERÜLT!
A többieknek is nagy kő esett le a szívükről,mikor meghallották kiáltásomat.A szememmel a vöröskét kerestem,s mikor megleltem,minden gondolkodás nélkül a nyakába borultam.
- Köszönöm,hogy segítettél,Sasori-mester!-Mester?El sem hiszem,hogy ezt mondtam!
- N-nagyon szívesen..Etsumi..de,Itachi is segített,nem csak én..az ő érdeme is.-Biccentett az Uchiha felé,mire vettem a lapot,s a másik felé vettem az irányt,majd nála is elkövettem ugyanezt.
- Tudod,hogy utálom,ha ölelgetnek.De csak azért nem küldelek el a fenébe,mert túl aranyos vagy hozzá.-Felelte,s ekkor egy halvány mosoly jelent meg arcán.
- Nézzétek!Ébredezik a másik balek is.-Mutatott Kisame a szőkére,aki szép lassan felült,s értetlenül pislogott ránk.Ekkor hirtelen elmosolyodott,de olyan szinten,hogy mi így még sosem láttuk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Na,minek örülsz Barbie?-Néztem rá gúnyosan,mire felpattant,s odasétált hozzánk.
- El sem hiszem,hogy sikerült!Hm!Végre újra a saját testemben lehetek!-Itt Sasori felé fordult,aki értetlenül nézett rá.
- Sasori-mester,Itachi.köszönöm!Hm.-Felelte,s ekkor Sasori arcán halvány pír jelent meg.
- A-azt mondtad...mester?
- Igen,bizony!Mostantól mesternek foglak hívni.-Mosolyodott el,mire a vöröske csak mégjobban zavarbajött.
- Na!Elég a hízelgésből!-Csapott az asztalra Pain.(írói megj:Igen,tudom.Egészen eddig úgy írtam drágalátos vezérünk nevét,hogy "Pein",szóval biztosan csodálkozhattok,hogy mit keres ott az az a betű.Aki meg már régóta nézi a Narutot,és úgy olvassa a könyvem,az pedig szerintem már sír,és el akar küldeni engem a híd alá.Igen,egészen eddig rosszul írtam le szerencsétlen nevét,de mostantól jól lesz leírva!Szóval Pein innentől Pain lesz!Puszii❤)
