Van az a szerelem /Befejezett/

Események zápora

Az érkezésem óta 1 hét telt el.Barbie állandóan csesztet,de én viszonzom neki,szóval kvittek vagyunk.Viszont..kezd kissé idegesítő lenni,hogy a fiúk/Konan állandóan a célomról kérdezgetnek.Pedig erre egyszerű a válasz.Nekem nincs célom,semmi sem vezérel,még talán a hatalom sem.Egyszerűen csak csinálom,ami jó nekem.Nincsenek álmaim.Soha nem is voltak.Csak vagyok,és megteszek minden tőlem telhetőt,hogy Barbiék álma sikerülhessen.Ez irányít engem.

-Etsumi,abbahagynád végre a bambulást?-Térített magamhoz Sasori.Nos,igen.Ha sokáig nézek egy pontot,képes vagyok elbambulni.Ami azért elég furán néz ki.

-B-bocsi,izé..persze.-Simítottam bele gesztenyebarna hajamba,miközben Sasorit fürkésztem.

-Figyu..hol van Barbie?-Kérdeztem unottan.

-Deidaráról beszélsz?Nos,elment valami küldetés szerűségre homokrejtek felé.Azt mondta,hogy téged azért nem visz,mert úgyis meghalnál,és félt.-Forgatta szemeit Sasori,majd felém fordult.

-Pfft..nem kell engem félteni!Utána megyek!-Pattantam föl,mire az utóbbi visszarántott.

-Kicsilány,nagy fába vágnád a fejszédet,ha elmennél oda.Veszélyes az a hely,hidd el nekem.Amúgy is,miért nem hagynád a szöszit meghalni?Egy gonddal kevesebb lenne.-Mosolygott.

-Hát ebben igazad van,de szeretem a kihívásokat!Meg aztán,megbénítom az ellenfelet,és kész.Nem tudok meghalni,Sasori.Ahhoz túl nagy falat vagyok a világnak.-Pattantam fel.-Ha nem jönnék vissza,Barbie temetésén leszek.Na szia!-Intettem,s felvettem az Akatsuki köpenyem,a kalapom,s nekiindultam a nagyvilágnak.

Egy ideig csak bolyongtam,mikor lábnyomokra leltem a földön.Ez nem lehet Barbie-é,mert ő mindig azzal a madár-valamivel járkál csatákra.De akkor ez kié lehet?Mindegy is,nekiálltam követni,hátha találok valami kézzel foghatóbbat.Meg is lett az eredménye!
Hirtelen homokos talajra léptem,s előttem állt egy hatalmas fa szerkezet,amin egy lakat volt.Ez lenne talán homokrejtek bejárata?
Felugrottam egy fára,hogy körbe szemlélhessem a dolgokat.Hirtelen nyögdécselést és kiabálást hallottam a távolból.A hang irányába mentem,s olyat láttam,amire nem voltam felkészülve.
Barbie tiszta kosz,a földön fekszik,miközben egy vöröshajú,bazinagy zsákot a hátán cipelő,és egy fekete kapucnis,maszkos alak péppé verik.Nos,eljött az én időm!

Kézjeleket formáltam,majd suttogva kimondtam:

-Nimpo!Gravitációs jutsu!-

Jól meg is lepődött az a két kis nyomoronc.Szép lassan a falhoz tapadtak,s nem bírtak mozdulni.Nah,ilyenkor jönne jól az Uchiha sharinganja!
Ismét elkövettem az előbbit.

-Nimpo!Földek haragja!-

Majd becsuktam a szemem,és a fülemmel figyeltem az eseményeket.A föld megnyílt előttük,s kiszabadult belőle egy porfelhő,ami föléjük szállt,és az arcukba zuhított rengeteg követ,törmeléket,murvát.Mikor már láttam,hogy nem bírják,abbahagytam.Leugrottam a fáról,ahonnan aktiváltam a jutsukat,s eléjük léptem.

-Ki vagy,és hogy kerülsz ide?-Ordította a vöröshajú.Közelebb léptem,az arcához hajoltam,majd suttogni kezdtem.

-Tudni akarod?-Mosolyogtam,mire eltávolodtam tőle.

-Igen!-Rángatózott.

-Hát rendben,te akartad.-S azzal leemeltem magamról a kalapom,s eldobtam.

-E-e-etsumi?Mit k-keresel itt?Hm..-Hallottam a hátam mögül.

-Szerinted?Azthitted,hogy hagylak meghalni?Pff..ugyan már,Barbie.De most ne beszélj,inkább bízd rám ezeket.-Kacsintottam,majd elordítottam magam.