Van az a szerelem /Befejezett/

Támadnak a homokrejtekiek!

Hajnali egy.Egyedül csak én vagyok,na,meg a sötétség.Nemtudok elaludni,egyszerűen nem.Rémálmok kísértenek újra meg újra..
Megdörzsöltem szemeimet,s felültem.Az ajtóm résnyire nyitva volt,így ráláthattam a velem szembe lévő szobára,melyben Itachi és Kisame feküdt.Igazából Barbie is itt lenne az ágyán,ha nem maradt volna Sasori szobájában,ahol így most hárman vannak.Nemtudom miért,de gondoltam egyet,s felpattantam a helyemről,majd kisonfordáltam a folyosóra.
Lassú léptekkel haladtam előre,miközben alvó társaimat fürkésztem.Mindenki a helyén volt,kivéve egyet.
A szőke.
Sasoriék szobájában egyedül csak Tobi volt,na meg az utóbbi.Barbie sehol.Zaj nem szűrődött sehonnan,így nem tartózkodhatott a helyszínen.Ekkor egy hideg,gyengéd tenyeret éreztem az arcomon,majd elsötétült a környezetem.Bizseregtem,az egész testemet átjárta a hideg,majd egy suttogást éreztem a fülemnél.

-Engem keresel?Hm.-Tudtam,annyira tudtam hogy ő az.Rászorítottam a két tenyérre,lefeszítettem,majd lehámoztam magamról,s megfordultam.

-Honnan tu...-De ekkor elcsuklott a hangom.Akit láttam,az nem Deidara volt.
Várjunk,Deidarát mondtam?!
Úgy értem..Barbie!
A vörös tincsek eltakarták a bosszúvágytól fortyogó szemeket,míg szája mosolyra húzódott.Mit keres itt,Gaara?

-LUSTA BANDA!ÉBRESZTŐ!VÁRATLAN VENDÉGÜNK VAN!!-Ordítottam el magam,miközben az utóbbi nekem esett.

-Mit tettél a szőkével,te kis rohadék?!-Mordultam rá,miközben golyón rúgtam,és hátraugrottam.

-Etsumi,jobban teszed,ha most becsukod a szemed.-Figyelmeztetett a hirtelen feltűnt Itachi.Követtem az utasításait,majd megvárta,míg az utóbbi elkapta a tekintetét,s elordította magát.

-MANGEKYO SHARINGAN!-Majd a három jel a szemén fordult egyet,s összefolytak.Nemtudtam követni az eseményeket,csak ordítozást hallottam.Nemtudom,hogy mi ez a Mangekyo izé,de biztos megkínozza ezt a kis suhancot.Tapogatózni kezdtem,elindultam egy irányba,majd mikor távolodott a hang forrása,kinyitottam a szemeimet,és a szőke keresésére indultam.
Elsőként a mi szobánkat néztem meg,de ő nem volt ott.Helyette inkább egy másik szőke teremtményre leltem.Forgattam a szemeimet,majd egy erőteljes löketet vettem,s ráugrottam.Az utóbbi szabadulni akart,de elővettem a zsebemből egy tőrt,s felé irányítottam.

-Figyelj,te kis ribanc.Velem nem fogsz szórakozni,elmondod,hogy mit kerestek itt,és hogy hol van a szőke srác,vagy kinyírlak.-Mosolyogtam,miközben élveztem,hogy fenyegethetek valakit.

-Te engem csak ne ribancozzál.Hiába próbálsz megölni,a homok védi a testemet,próbálkozz csak.Jah,és Temari vagyok,ha kérdeznéd.-Válaszolt flegma hangsúllyal,hát én komolyan kikaparom a szemét!Belé akartam szúrni a kezemben lévő tárgyat,de nem ment.Tényleg igaz,amit mondott.Francba..
Felálltam róla,majd a falhoz löktem.Nem hagytam időt neki,kézjeleket formáltam,majd ordítottam.

-NIMPO!GRAVITÁCIÓS JUTSU!-S azzal erőteljesen a falhoz vágódott,s ott maradt.-Most egy ideig itt leszel,Temari.Jó szórakozást.-Mosolyogtam rá,mire otthagytam,majd bentről pedig ocsmány szavakat engedett ki a száján rólam.Ostoba lélek.
Itachi még mindig harcolt a vöröskével.Tőröket dobált felé,mivel legyengült a Sharingan támadástól,ezért a homok őt már nem védte annyira,így hátulról Kisame és Hidan adott neki.Pein és Konan szintén a szőke srácot kereste,míg Kakuzu és Tobi másik két shinobival harcolt,akik viszont már erősebbek voltak,mint az előzőek.Mi van itt,hogy ezen az estén mindenki ránk vadászik?
Odarohantam a köpenyemhez,magamra szaggattam,azzal óriásit nyeltem,s kiugrottam az ablakon.Az érkezés nem volt kellemes,de fájdalmas sem.Körbenéztem,s megláttam a maszkos-kapucnis pasast.Elmosolyodtam,majd odaszóltam neki.

-Kit látnak szemeim?Na mi az,nem volt elég,amikor a múltkor elgyepáltunk?Most sem lesz másképp.-Feleltem,s azzal megropogtattam a nyakam,s ordítottam a szokásos gravitációs jutsumat,mire a falhoz tapadt,blablabla.
Odasétáltam hozzá,s erőteljesen megszorítottam a nyakát,mire fulladozni kezdett.

-Na,jól figyelj most rám.Ha nem árulod el,hogy hol van a szőke srác,és hogy miért vagytok itt ennyien,búcsút mondhatsz az életednek.Te döntessz.-Pislogtam rá,miközben vörösödni kezdett a feje.

-N..nhemh..nehm miattha jött..ünkh...de mhost enghedj...elhh..-Szenvedte el nekem.Még egy utolsó szorítást vetettem rá,s elengedtem.

-Okos fiú.Most pedig,játszuk le.-Nevettem fel.-Gravitációs Justu felold!-suttogtam,mire térdre esett,s levegőért kapkodott.Már támadóállásba kényszerültem,mikor megállt bennem az ütő.Hirtelen egy agyagforma jelent meg előttem,majd a hátam mögül egyszer csak egy ordítást hallottam..

-KATSU!!!-S azzal felrobbant előttem a föld.Az istenit már,ez meg mégis honnan pottyant ide?

-DEIDARA!!!-Ordítottam torkom szakadtából,majd odafutottam hozzá,és a nyakába borultam.
-Tudod mégis hogy aggódtam érted?!Én..én...-Elcsuklott a hangom.Deidara vállára hajtottam a fejem,és zokogni kezdtem.Barbie végigsimította a hátamat,s csak ennyit mondott.

-Később beszélünk.Hm.Menj be,én elintézem ezt a kis nyomorékot.-Azzal elengedtem,de még mielőtt elindultam volna,egy jó nagy taslit leadtam neki,mire az arcához kapott,s értetlenűl nézett rám.Így jár az,aki csak úgy eltűnik magától,és nem szól.Berohantam a helyünkre,és meglepő módon senkit sem találtam már ott a homokrejtekiek közül.Találkozott a srácokkal a tekintetem,majd elordítottam magam.

-MEGTALÁLTAM A SZŐKÉT!LENNT HARCOL!-Mutattam lefelé.A többiek utána mentek,míg én befutottam a fürdőbe,s lemostam az arcom.
Mire visszaértem,már mindenki rendben volt.Barbie a helyén,minden nyugis,szóval én nem tettem mást,minthogy bedőltem az ágyamba,és elnyomott az álom.

Másnap reggel fel se tudtam kelni,olyan szinten álmos voltam.Addig nyűgölődtem,mígnem Barbie felállt az ágyáról,s az enyémre ült.

-Takarodj már.Aludnék.-Mormogtam,mire csak mosolygott,mint egy fogyatékos.

-Nem értessz a szóból?!-Emeltem fel a hangomat,mire nevetett egyet,s közelebb hajolt hozzám.

-Én csak arra lennék kíváncsi,hogy miért hiányoztam neked annyira tegnap,hogy a vállamon sírtál.Hm.

-Hát,izé..magam sem tudom.Annyira hirtelen tűntél el,és ah..de ez nem azt jelenti,hogy fontos vagy számomra!Előbb gyújtom fel magam,minthogy veled érintkezzek.-Feleltem,s azzal hátat fordítottam neki.

-Hm..hát rendben.-Szomorodott el,majd leült a saját felére.-Azthittem valami komolyabb!

-Szeretnéd.-Mutattam fel a mutatóujjam,miközben még mindig háttal voltam neki.

-Őszintén,igen,szeretném.Hm.

-MI A F@SZ BAJOD VAN?!-Fordultam felé hirtelen,de olyan hirtelen,hogy nem figyeltem,és sikeresen letaknyoltam az ágyról,és hasra estem,mire elmormogtam egy 'bazdmeg'-et.

-HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHA!!!ÉN EZT NEM BÍROM!HA LÁTTAD VOLNA A FEJED!-Vihogott az utóbbi.Most olyan szinten megtudtam volna ölni.

-BARBIE!!!!!HA NEM HAGYOD ABBA AZONNAL A RÖHÖGÉST KICSINÁLLAK!-Kiabáltam,mire felállt,s egy pillanatra befogta.

-Soha nem kapsz el élve,hahhahaha!-Folytatta az iménti cselekményét,majd kifutott az ajtón.Én utána eredtem,s körbe-körbe cikáztunk az egész helyiségen.Őszintén szólva,reméltem hogy utólérem,mert sokkal gyorsabb volt nálam.Pedig el akartam kapni egy hosszú,kiadós verés céljából.