Van az a szerelem /Befejezett/

Egymás testébe zárva

Semmivel sem törődve csak fogtam magam,és könnyeimmel küszködve felrohantam a szobánkba..Ostoba Sasori..kellett neki ügyködnie..
Erőteljesen becsaptam az ajtónkat,majd ledobtam magamról a fekete-piros textilt,és kiültem az ablakpárkányra.Csak bámultam kifelé az átlátszó tárgyon,s eleresztettem könnyeim.Ekkor hirtelen kopogásra lettem figyelmes.

-Akárki vagy,menj innen.Egyedül akarok lenni!-Kiabáltam ki,mire egy nyugodt,de mégis mély hang szólt vissza hozzám.

-Deidara!Vagyis izé..Etsumi..kérlek,engedj be!Beszélni szeretnék.

-Nem érdekel!-Löktem válaszként,majd tekintetem az égre vezettem.

-Hát jólvan,akkor magamtól megyek be.

-MEGMONDTAM HOGY NEM.....-Ekkor hirtelen megfordultam,de szembe találtam magam az Uchihával,és a piroskával.-érdekel....?

-'tsumi,kérlek,hallgass meg minket!Lehet lenne megoldás erre a szerepcserés dologra.-Magyarázkodott Itachi,majd szép lassan elhelyezkedett az ágyam szélén.

-Hallgatlak.-Töröltem le könnyeim,majd mellé vándoroltam.

-Nos..ugyebár Sasori nem készített hozzá ellenszert,de ha okosan kilogikázzuk,akkor meg lehet szüntetni ezt az ostoba varázslatot.Mégpedig a következő képpen:Először is valahogyan vissza kellene jutni a múltba,hogy megnézzük,hány óra volt akkor,mikor a baleset történt.De ezt sajnos csak egy megoldással lehet megcsinálni.A Mangekyo Sharingannal.Belenézel,én pedig visszaviszlek oda,és a Sharingan hatása alatt meg tudnád nézni,hogy mennyi volt az idő.Tudom,hogy nem veszélytelen,de más megoldás nincs.-Itt szünetet tartott,majd kérdően szemembe nézett,hogy fogom-e a helyzetet,mire egy aprót bólintottam.
-Másodszor is,ha megvan az idő,akkor egy másik napon ugyan akkor beálltok ugyan abba a pózba,és vártok.Ezt követően Sasori rátok borítja a kis mérgét,amitől ha minden jól megy,visszacserélődik a testetek.

-Oké..szóval ha belenézek a piros kis szemecskédbe,megjegyzem hogy mennyit mutatott az óra,és ha ugyan akkor beállunk a baleset előtti pózba,és paradicsom ránkszorja a varázsport,újra normálisak leszünk?-Néztem rá érdeklődve.

-Röviden így is fogalmazható.-Biccentett 'Tachi,majd az utóbbira nézett.

-Király!Mikor kezdjük?-Pattantam fel hirtelen.

-Hát,attól tartok,hogy csak három nap múlva lehetne megcsinálni a műveletet.-Forgatta szemeit a feketehajú,majd feltápászkodott ülőhelyéről.

-Most szórakozol velem?!-Förmedtem rá.

-Nem!Sajnálom,de nem tudom magam nyolc felé szelni,így hát csak egy felé tudok segíteni.De ígérem,hogy pár nap múlva már újra a régi önmagad leszel!-Mosolygott,majd elhagyta a helyiséget.Példáját Sasori is követte volna,ha nem állítom meg,hogy kérjen bocsánatot.

-Figyelj,Etsumi..nem direkt volt..én egyáltalán nem akartam felkavarni az életeted.Nagyon sajnálom..kérlek,bocsáss meg.-Sóhajtozott nekem.Eleinte szúrós szemekkel néztem rá,majd később megenyhült a szívem rajta.

-Semmi baj,Sasori.Csak kérlek,többet ne legyen ilyen.Vagy ha lesz is,varázsolj neki valami ellenszert is.-Feleltem,majd óvatosan belesimítottam a hajába.

-Rendben van.Megígérem.-Bólintott az utóbbi,majd Itachi példáját követve kiment szobámból.

Néha komolyan úgy érzem,hogy ver engem a jó Isten.Testet cserélek egy olyan idiótával,mint Barbie,és igaz vissza lehet változtatni,de csak pár nap múlva!Na mindegy..megkeresem ezt a nyomorékot,aki felvette a csodás testem.

Nem tétováztam,kiléptem a szobánkból,s fel alá kerestem konkrétan saját magam.Egy idő után már kezdtem ráunni,így megkérdeztem Tobit,hogy hol van.Ő a saját szobájában volt,így nem kellett sokat szarakodni.Kopogtam,majd benyitottam.