Van az a szerelem /Befejezett/

Két balfék

~Etsumi~

Halványan éreztem magamon a nap tűző sugarait, jelezvén hogy reggel van, ideje lenne felébredni. Szemeim aprón kinyitva érzékeltem, hogy nem aludtam egyedül. Valakinek a karjai körbefonták testem. Ekkor eszembe jutott a tegnap éjjel. Kisebb mosoly rajzolódott arcomra, s óvatosan lehámoztam magamról a végtagjait, majd lassan felültem. Nagyokat ásítozva nyújtottam meg elernyedt izmaim, s felálltam az ágyról. Már éppen nyúltam volna a kilincsért, hogy üdvözöljem társaimat, mire morgásokat hallottam magam mögül. Hátra fordultam, s karjaimat keresztbe téve támaszkodtam neki a falnak. Deidara is felébredt, ahogy látom.

- Jó reggelt! Hmm.. - Sóhajtozott, mire csak gúnyosan ráztam meg fejemet.

- Jó reggelt, ha hirtelen eltűnök mellőled, egyből fel is ébredsz, Barbie? - Huhh, hosszú idők óta nem hívtam így, meglepően fura. 

- Hmm? Velem aludtál talán az éjjel, törpe?! - Nyújtotta ki nyelvét felém, melyre csak sóhajtozva kibújtam szobánkból, s elindultam a földszint irányába.

Ott lent már vártak ránk egy páran. Nagato, és Konan az asztal tetejében ültek, míg a többiek, Hidan, Kakuzu, és Kisame egymással beszélgettek. Én is feléjük vettem az irányt, s csendben helyet foglaltam Hidan mellett. Az álmosságtól még pilláim elég nehéznek bizonyultak, ezért tudtomon kívűl is a fehérhajú vállának dőltem, aki ezt csak egy halvány mosollyal díjazta.

- Na mi újság törpe? Nem aludtad ki magad? - Paskolta meg arcom, mire csak aprón felkuncogtam. 
Időközben Deidara is megérkezett, Zetsuval és Tobival maga mellett. Mindenki leült a saját székére, s neki álltunk reggelizni. Valahonnan éreztem, hogy nem fog nyugodtan telni ez az étkezés, s igazam is lett. Pain pár falat után már kezdte a szokásos dumáját.

- Rendben, srácok. Egyre kevesebben vagyunk, nem szabad hagynunk, hogy a tagok létszáma tovább csökkenjen. El kell kapnunk a Kyuubit egyszer, s mindenkorra, de ehhez tökéletesen fel kell készülnünk. Deidara, te egy hónapig nem kaphatsz semmilyen küldetést, itt kell maradnod. De mivel nem merem rád bízni az egész helyet, a társad, Etsumi itt lesz veled. Annyi időnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy felépülj, és kipihend magad. Utána pedig frissen megújult erővel felszántva megyünk el Narutoért. Világos?! - Felelte, majd élesen végig nézett rajtunk. Egy teljes hónap Barbieval összezárva?! Nagato, a drága hat út Bölcse áldjon meg téged. Hatalmasat sóhajtva pillantottam szőke társamra, aki csak mosollyal az arcán bámult vissza rám. Mi lesz velünk?!

- Értettem, főni! Hm! - Felelte gúnyosan az utóbbi, mire csak szemeimet forgatva bólintottam. 
Nem sokkal később mindenki befejezte az étkezést, így hát szépen lassan elosztódtunk a rejtekhely különböző pontjaiba. Én természetesen a fürdőszobánk felé vettem az irányt, ugyanis tegnap éjjel eme tevékenység teljesen kiment a fejemből. Barbie feltűnésmentesen, legalábbis, csak az ő részéről, követte lépteim. Mikor is beléptünk a többiektől nem olyan távolra eső, nagyjából középen elhelyezkedő szobánkba, szúrós pillantással Deidarára néztem. 

- Fürdeni szeretnék, Kedvesem, remélem hogy azért oda nem jössz utánam. - Feleltem, melyre csak ismét felvette a gúnyos, de egyben elképeszőten csábos mosolyát, s csak szisszentett egyet.

- Ugyan, lesz még alkalmam rá ebben az egy hónapban. Hmmm. - Válaszolta, melyre csak szemöldökömet felvonva, egy félmosollyal léptem be a fürdőszobánkba. Nos, mindegyik szobához volt csatolva egy-egy fürdő, azért, hogy ne okozzon esetleges kellemetlenségeket az, ha mindenkinek egy helyre kéne csoportosulnia. A padló szürkés árnyalatú csempéből volt lerakva, míg a fal bézs színekben pompázott. Egy zuhanyzó volt, mely szintén bézs színűre volt festve, egy átlátszó ajtóval. Mellette egy szürke csap pihent, egy téglalap alakú, fakeretes tükörrel felette.