Van az a szerelem /Befejezett/

Gyűlöllek!

Sasori.. ott volt..

Csak azzal a különbséggel hogy..

Már nem volt életben.

Teljesen a sokk hatása alatt voltam, lassacskán már lélegezni is elfelejtettem. Nem hittem szemeimnek. Sasori...tényleg itt hagyott minket?
Ekkor hirtelen egy koppanást hallottam magam melől. Deidara volt az, miközben teljesen összetörve a föld felé esett.
Könnyeimmel való küzdelmemet feladtam, végignéztem halott társamon, s a mellettem fekvőre helyeztem súlyomat. Teljes csönd volt, egyedül csak zokogásunkat lehetett hallani. Kis idő múlva úgy éreztem, mindent ki kell adnom magamból, mindent, ami nyomja a szívem. Mély levegőt vettem, s erőmet beleadva ordítani kezdtem.

- SASORI! MIÉRT?! MIÉRT KELLETT ITT HAGYNOD MINKET? MONDD..MIÉRT?! -

Ezek voltak utolsó szavaim a vöröske felé. Próbáltam küzdeni, de a sokk hatása átvette testem felett az irányítást. Szép lassan minden elsötétült körülöttem, s egyensúlyomat elvesztve egy hideg, és kemény felületre érkeztem. Szemeim előtt lassan leperegtek a Sasorival való emlékek.

"- Etsumi, abbahagynád végre a bambulást? - Térített magamhoz Sasori. Nos, igen. Ha sokáig nézek egy pontot, képes vagyok elbambulni. Ami azért elég furán néz ki.

- B-bocsi, izé.. persze. - Simítottam bele gesztenyebarna hajamba, miközben Sasorit fürkésztem.

- Figyu.. hol van Barbie? -Kérdeztem unottan.

- Deidaráról beszélsz? Nos,elment valami küldetés szerűségre homokrejtek felé.Azt mondta,hogy téged azért nem visz,mert úgyis meghalnál,és félt.-Forgatta szemeit Sasori,majd felém fordult.

-Pfft..nem kell engem félteni!Utána megyek!-Pattantam föl,mire az utóbbi visszarántott.

-Kicsilány,nagy fába vágnád a fejszédet,ha elmennél oda.Veszélyes az a hely,hidd el nekem.Amúgy is,miért nem hagynád a szöszit meghalni?Egy gonddal kevesebb lenne.-Mosolygott.

Csak annyit láttam,hogy az ajtó tárva nyitva volt,így lassan besuhantam,mire a paradicsom fejű persze megijedt,ugyanis nem számított megjelenésemre,így a zöld lötty,amivel eddig babrált,fortyotni kezdett,majd hirtelen felrobbant,ami éles köhögést váltott ki mindkettőnkből.

-Khm..bocs..bocsánat Sasori..-Szenvedtem el neki,miközben a zöldes füstöt legyeztem ki a képemből.

-Semmi baj,Etsumi.De legközelebb ne gyere be ennyire halkan,mert ha éppen mérges gázokkal dolgozom,és ha az felrobban,akkor a kaszás eljön érted.-Húzta össze szemöldökét,mire inkább meghúztam magam a sarokban.Ha Sasori mérges..ti azt nem akarjátok tudni..

- Sasori-mester,Itachi.köszönöm!Hm.-Felelte,s ekkor Sasori arcán halvány pír jelent meg.

- A-azt mondtad...mester?

- Igen,bizony!Mostantól mesternek foglak hívni.-Mosolyodott el,mire a vöröske csak még jobban zavarba jött.

- Jézusom! Itt meg mégis mi folyik?

- A-az ott... Sasori?!

- Deidara! Etsumi!

- Nem akarok senkit se ijesztgetni.. de Etsumi nem lélegzik.

- Micsoda?! Valaki! Gyorsan! Konan!

Minden sötét volt körülöttem. Nem láttam semmit, nem éreztem, csak a hangokra koncentráltam. Teljes feketeség. Talán.. meghaltam volna?
Ekkor a sötétben megláttam egy árnyat magam előtt. Gondoltam, hogy képzelődöm, de amint egyre jobban ráfókuszáltam, kirajzolódott Sasori alakja.