𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕬𝖉𝖒𝖎𝖙 𝖞𝖔𝖚 𝖜𝖊𝖗𝖊 𝖙𝖔𝖝𝖎𝖈|𝕮𝖍𝖆𝖗𝖑𝖊𝖘 𝕾𝖒𝖎𝖙𝖍

Ez egy Pre-series fejezet, nagyjából 2010 környékén játszódik

T/N = te neved
L/B/N =legjobb barátod neve

Utáltam ebben a Centerville-i motelben lakni, de L/B/N-val/vel csak erre tudtunk elegendő pénzt összekaparni. És az egyetlen, ami tetszett benne, az a két lakással arrébb élő szőke srác. Mármint a kedvesebbik. Csak épp az volt a baj, hogy egy sejtésem szerint a Gonosz Szőke nem csak a lakótársa volt.

– T/N, ne szórakozz már! Miből gondolod, hogy meleg? Mi ketten is együtt lakunk, és nem járunk. Beszélned kéne vele – unszolt L/B/N.

– Talán igazad lehet... Majd kitalálok valamit.

– Remélem. Na, nekem most mennem kell melózni. Az italok nem osztják ki magukat – ölelt meg, majd elhagyta a kis lakást.

Én sóhajtva kapcsoltam be a nem tökéletesen szuperáló tévét, majd néhány kapcsolgatás után megállapodtam egy csatornán, ahol épp az Agymenőket adták.

***

Megnézhettem kábé négy epizódot, amikor kopogtak. Meglepődve álltam fel a fotelből, majd az ajtóhoz mentem, és kinyitottam. A jóképű srác volt az, a kettővel arrébb lévő lakásból.

– Szia – köszönt, és láttam, hogy kicsit zavarban van.

– Szi-szia. Miben segíthetek? – kérdeztem.

– Csak... azt akartam kérdezni, hogy nálatok működik a fűtés? A miénk meghalt.

– Még nem fagytam meg, szóval feltételezem, hogy minden okés. Lehet megkérdezhetnél valakit a recepciónál. Talán segíthetnek.

– Ó, hát azért köszönöm. Mellesleg Charles vagyok.

– T/N – mutatkoztam be mosolyogva.

– Nagyon örülök. Akkor megyek is, nem zavarlak titeket.

– Egyedül vagyok itthon. L/B/N dolgozik, úgyhogy nem zavartál, de menj nyugodtan, ha dolgod van.

– Rendben. Szép estét – intett, majd elindult a lépcsőház felé.

Becsuktam az ajtót, és vidáman ugrabugráltam. Sikerült beszélnem vele, és nagyon aranyos volt.

***

Néhány nappal később zokogva szorítottam magamhoz L/B/N-t.

– Látod? Én megmondtam! Megmondtam!

– Rettenetesen sajnálom. Komolyan azt hittem, csak lakótársak – simogatta a hajam.

– Nem a te hibád – hüppögtem. – De... de miért szeretem, még mindig?

– Mert ez nem múlik el rögtön. Hidd el nekem, idővel jobb lesz. Szeretnéd, ha ma itthon maradnék?

– A főnököd nem bánná?

– Azt mondom, nem vagyok jól, és ennyi. Egyébként, majd megbeszélhetem vele, hogy bejöhess. Tudod, hogy ne kelljen itthon ülnöd egyedül.

– Hálás vagyok. Köszönöm.

***

L/B/N-nak/nek igaza lett. Néhány nappal később már Charles szemébe tudtam nézni, és köszöntem is neki. Azonban valami feltűnt. A szőke szinte minden nappal egyre sápadtabb lett, és a szeme alatt is sötét karikák húzódtak. Mintha kissé betegeskedne. Meg akartam kérdezni mi baja, de mindig úgy elsiet, ha szemben jön velem.

– Szerinted Charles jól van? – kérdeztem L/B/N-t, aki épp a melóba készülődött. – Mintha napok óta nem aludt volna.

A legjobb barátnőm csak megvonta a vállát, és úgy tűnt, annyira nem érdekli, miután Charles mondhatni megbántott.

– Lassan indulnunk kéne – nézte meg a telefonja kijelzőjét.

– Szerintem én maradok. Elfáradtam a melóban.

– Ahogy gondolod, de ha van valami baj, rögtön hívj, oké?

– Persze. Meglesz.

L/B/N hamarosan elhagyta a kis lakást, én pedig azon gondolkoztam, milyen értelmes dologgal kéne eltöltenem az időmet. Ekkor megpillantottam a bevásárló listát a hűtőn, és már tudtam is, mit csináljak.

***

Fél óra múlva már majdnem a lakásunk ajtajánál jártam, mikor Charles jött velem szemben. Rosszul esett, hogy nem randizna velem, de aggasztott az állapota.

– Charles – szólítottam meg, mire felpillantott. A szemei már nem csillogtak úgy, mint mikor találkoztunk.

– Ó, szia – erőltetett mosolyt az arcára.

– Nézd, semmi közöm hozzá, de minden rendben? Nem vagy beteg? – tettem a kezemet a homlokára, de nem tűnt lázasnak.

– Jól vagyok. Azt hiszem...

– Nem szeretnél bejönni? Csinálok teát.

– Lehet nem árt – túrt a hajába.

Odabent két bögrébe csináltam egy kis kamillateát, majd leültem mellé, és odaadtam neki a meleg innivalót.

– Köszönöm.

– Semmiség. Elmondod, mi a baj? Talán segíthetek.

Vett egy mély levegőt, majd elmondta, milyen érzés Chickel élni. A végére már majdnem elbőgtem magam, és szorosan megöleltem Charlest.

– Sajnálom hogy ezt kellett átélned. Egyáltalán nem érdemeltél volna egy mérgező kapcsolatot. Szörnyű lehet...

– Az... és nem tudom, mihez kezdjek.

– Sajnos nem tudok tanácsot adni, de... talán itt kéne maradnod éjszakára.

– L/B/N tuti nem örülne. Utál engem.

– Nem utál, csak... mikor megtudtam, hogy te és Chic együtt vagytok, kiborultam és L/B/N szolidaritásból haragszik rád. Na, de ha elmondom neki, hogy mi a helyzet, nem fogja bánni. Hozok neked párnát és takarót – álltam fel a kanapéról.

***

Mire a legjobb barátnőm hazajött, Charles már a fejét az ölembe hajtva aludt.

– Mi történt? – kérdezte halkan L/B/N.

– Mint kiderült, a kapcsolata Chickel egyáltalán nem boldog. Felajánlottam neki, hogy maradjon itt. Remélem nem baj.

– Dehogy. Látszik, hogy tényleg elég szar napjai voltak. Majd reggel beszélünk. Hagylak titeket pihenni – intett, és a szobák felé lopakodott.

Ekkor Charles mocorogni kezdett, majd összeborzolódott hajjal ült fel.

– Bocsi, ha felkeltettünk – mosolyogtam rá.

– Semmi baj. Most már aludjunk mindketten – ölelt meg szorosan, és velem együtt eldőlt a kanapén. – Jó éjt!

– Jó éjt! – mosolyogtam.