𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕬𝖑𝖒𝖔𝖘𝖙 𝖉𝖆𝖙𝖊|𝕾𝖜𝖊𝖊𝖙 𝕻𝖊𝖆

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Egy szerdai délután, mikor már vége lett az óráknak, kissé félénken mentem oda a szekrényében pakolászó Sweet Pea-hez.

– Szi-szia – köszöntem neki félénken, mire lepillantott rám.

– Szia. T/N, igaz? – kérdezte.

– Pontosan. Azt... azt akartam kérdezni, lenne-e kedved elmenni valamikor a Pop's-ba?

– Mint egy randi? – A kérdésére elpirultam, de azért bólintottam. – Nézd, nagyon aranyos és kedves lány vagy. Épp ezért nem mehetek veled. Annyiban különbözünk. Félek, hogy csak bántanálak. Nagyon sajnálom. De hidd el, nem azért, mert nem kedvellek.

– Ó... hát... értem – bólintottam csalódottan. – Azért... remélem ezért nem leszünk rosszban.

***

Azonban arra nem számítottam, hogy ennek valamiféle folytatása lesz. Igaz, rettenetesen csalódott voltam, amiért Sweet Pea kikosarazott, de túl fogom élni.

Már vége lett a sulinak, és épp a dzsekimet vettem ki a szekrényemből, amikor Toni sietett oda hozzám.

– T/N, nagyon gyorsan velem kell jönnöd. A Bulldogok valamiért pipák a srácokra, és össze akarják verni őket.

Elkerekedett szemekkel kaptam ki a szekrényemből a baseball ütőmet, és a rózsaszín tincses lány után siettem.

Épp időben értünk a parkolóba. Akkor mikor Chuck készült eltörni Jughead lábát egy fém ütővel. De én gyorsabb voltam, és sikeresen kiütöttem a legkiállhatatlanabb focistát.

– Azta! Erre aztán nem számítottam – kerekedett el Jughead szeme.

– Mi a fene folyik itt?! – fordultam a Bulldogokhoz.

– Hallottam, ahogy ez a csöves tegnap visszautasított téged – biccentett Reggie Sweet Pea felé.

– És?! Az egyik legjobb barátom vagy, de basszus! Nem kértelek erre! Az, hogy visszautasítottak, nem jelenti azt, hogy vérbosszút akarok. Nagy lány vagyok, kibírom ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném. Úgyhogy a későbbiekben légyszi maradjatok ki az ilyesmikből.

***

Másnap éppen becsuktam a szekrény ajtómat, és indultam a következő óra terme felé, mikor valaki elkapta a vállam. Ijedten fordultam meg, és a kissé zavarban lévő Sweet Pea-vel találtam szemben magam.

– Szia, minden oké? – kíváncsiskodtam.

– Nézd, sajnálom, hogy visszautasítottalak. Tegnap bebizonyítottad, hogy nem is különbözünk annyiban, és meg tudnád védeni magad. Esetleg... baj lenne, ha a ezúttal én hívnálak randira? – kérdezte, tarva a választól.

– Ugyan. Szívesen elmegyek veled valahová – mosolyogtam boldogan.