𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕿𝖍𝖊 𝖒𝖔𝖗𝖓𝖎𝖓𝖌 𝖆𝖋𝖙𝖊𝖗 𝖞𝖔𝖚𝖗 𝖋𝖎𝖗𝖘𝖙 𝖙𝖎𝖒𝖊 𝖙𝖔𝖌𝖊𝖙𝖍𝖊𝖗

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:
A pénteki meccs után az éjszakát Archie-val töltöttem, ami hát... nagy előrelépés volt a kapcsolatunkban.

Reggel elég korán ébredtem, de nem keltem fel az ágyból, hanem tovább pihentem a hasán alvó Archie mellett. Lehet én is elszundítottam volna, de ekkor Archie kutyusa, Vegas az orrával belökte a behajtott ajtót, és felugrott az ágyra, mire a mellettem fekvő vöröske fáradtan felmordult.

– Mi a fene, Vegas!

– Szerintem csak éhes – kuncogtam.

– Téged is felkeltett?

– Nem. Már ébren voltam – pusziltam meg az arcát. – De én is éhes vagyok. Felkelünk?

– Persze. Jó volt a tegnap éjjel.

– Duplán is győztél – nevettem.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:
Félálomban lehettem, mikor úgy éreztem, mintha Jughead a hajamat simogatná. Még aludni akartam, de ezzel azt érte el, hogy felébredtem. Álmosan nyitottam ki a szemem, és rápillantottam.

– Mit csinálsz? – kérdeztem fáradtan pislogva.

– Mikor az előbb felébredtem, úgy láttam, hogy fázol. Így rád adtam a sapkámat – vont vállat, és felült.

– Tetszik a látvány – mosolyogtam.

Ő csak felnevetett, és puszit adott a homlokomra.

– Megyek, összedobok valami reggelit, addig pihenj nyugodtan.

– Oké. És... köszi a tegnap estét.

Ő csak boldog vigyorral puszilta meg az orrom.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:
A nap túl élénk sugaraira ébredtem. Hason feküdtem, és sajnos pont az ablak felé fordult a fejem. Halkan felmordultam és a másik irányba fordítottam a fejem – bár utána ki kellett igazgatni a hajamat az arcomból.

Sweet Pea mellettem szuszogott, az oldalára fordulva. Mosolyogva figyeltem őt, majd kiigazítottam egyik fekete tincsét az arcából. Még néhány pillanatig mosolyogva néztem.

– Tudod, hogy alvó embert bámulni fura dolog? – kérdezte álmos hangon, csukott szemmel.

– Én gyönyörködök. Van különbség – kuncogtam, és már kinyitotta a szemét.

– Tudom. Jót pihentél? – cirógatta a hajam.

– Igen. Te?

– Én is.

– Vettem észre. A sötételő nem lett elhúzva – hunyorogtam mosolyogva.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:
Reggel, mikor felébredtem, összegömbölyödve feküdtem Charles hatalmas ágyában, nyakig betakarózva. A szememet dörgölve ültem fel, és körbenéztem. Charles már nem volt mellettem, ami először meglepett, de aztán meghallottam, hogy a konyhában csinál valamit.

Ekkor bekúsztak az agyamba a tegnap éjszakai emlékek, és éreztem, hogy vészesen elpirulok. Ezt végül a megkorduló hasam szakította félbe.

Nyújtóztam egy nagyot, majd kiszálltam az ágyból. Elindultam volna a konyhába, de egy kis gondba ütköztem. Nem találtam a ruháimat, de fehérneműben nem akartam kimenni a szobából, így jó barátnőként kinyitottam Charles szerényét, hogy lenyúljak valami felsőt. Javarészt ingeket láttam, és már kezdtem felmérgelni magam, mikor végre találtam egy pulcsit. Mosolyogva bújtam bele, és kiléptem a szobából. Ekkor zenét is hallottam a konyha irányából, mire elmosolyodtam.

Odalopakodtam a konyha ajtóhoz, és a félfának támaszkodtam, miközben mosolyogva néztem ahogy Charles reggeli készítés közben táncikál. Halkan felkuncogtam, mire felém kapta a fejét, és gyorsan megállította a zenét.

– Felébresztettelek? – kérdezte óvatosan.

– Nem. Magamtól ébredtem. Amúgy kényelmes a pulcsid.

– Tartsd csak meg – mosolygott.

– Oké. – Mosolyogva mentem oda hozzá, és átöleltem a nyakát. – Köszi, hogy reggelit csinálsz.

– Ugyan. Igazából azt terveztem, hogy ágyba kapod, ha esetleg nem lennél jól az esti után.

– Viccelsz? Csodás volt. Köszi – álltam lábujjhegyre, és puszit nyomtam az állára.

– Ugyan. Akkor visszamegyünk a szobába, reggelizni?

– Persze.