𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

🎄𝕾𝖓𝖆𝖐𝖊𝖒𝖆𝖘|𝕮𝖍𝖆𝖗𝖑𝖊𝖘 𝕾𝖒𝖎𝖙𝖍🎄

T/N = te neved

~E/3

Ahogy beköszöntött a december, a Kígyók kezdték előkészíteni a jótékonykodásukat, valamint a kis közös karácsonyozásukat, a név kihúzással együtt. Egy este összegyűltek a Fehér Féregben, hogy egy dobozból egy-egy nevet húzzanak, akit karácsonykor majd meg kell ajándékozniuk valamivel.

~T/N

Nagyon izgatott voltam másodika estéjén, mert akkorra terveztük, hogy kihúzzuk egymás nevét a közös karácsonyozásunkra. Szerettem kézzel készített ajándékokat adni másoknak, alig vártam, hogy kitaláljam, mit csináljak.

Mikor mindenki megérkezett, FP húzott először a dobozból, majd körbement, és mindenki kivett egy összegyűrt cetlit, amire a nevünket írtuk fel. Ahogy odaért hozzám, kíváncsian nyúltam a dobozba, majd kivettem egy kis galacsint, és arrébb oldalazva kisimítottam a papírt. A szívem kihagyott egy ütemet, mikor megláttam a rajta álló nevet:

Charles Jones

Óvatosan felpillantottam, és láttam, ahogy Charles éppen a cetlijét hajtogatja szét. Kicsit elszomorodtam, hogy őt húztam, hiszen neki mindene megvan, nem tudtam, mit kéne adnom neki.

***

Másfél hétig alaposan megfigyeltem Charlest, hátha kiderítek róla néhány fontos dolgot, ami alapján készíthetek neki valami jó ajándékot. Rájöttem, hogy szereti a sötét színeket, munka után szeret pulcsiban lenni, főleg, hogy leginkább kint szokott ülni velünk.

Mivel pulóvere már elég sok van, úgy döntöttem, egy sálat kötök neki bordó és sötétkék fonalból. Nagyon sokat dolgoztam vele, mert még elég kezdő voltam kötésben, így többször neki kellett kezdenem, mire egy ajándékozható állapotban lévő sálat kaptam eredményül.

Karácsony estére kissé ideges lettem, mert féltem, hogy esetleg nem fog tetszeni Charlesnak az ajándékom. Szép lassan már magam is azt gondoltam, hogy nagyon ostoba ötletnek tűnt egy egyszerű sálat adni, pont neki.

Végül, ahogy rám került a sor, kissé ijedten kaptam fel a fejem.

– Gyerünk, T/N, te jössz! – mosolygott kedvesen FP, mire sóhajtva felálltam a kis csomagommal, majd óvatos léptekkel Charles felé indultam, mire felderült az arca, és felállt a fotelből.

– Tudom, nem nagy dolog, de... Boldog karácsonyt! – nyújtottam felé a becsomagolt sálat.

– Köszönöm – mosolygott kedvesen, majd gyorsan kibontotta az ajándékát, és kíváncsian szemügyre vette a sálat.

– Én... izé... ezt én kötöttem – mondtam halkam, mire elkerekedett szemekkel nézett rám

– Ezt tényleg te csináltad?

– Igen... Ha... ha nem tetszik...

– T/N, imádom! Ez elképesztő! Köszönöm! – ölelt meg szorosan.

Az ölelése meglepett, de elmosolyodva viszonoztam.

– Ha már itt tartunk, én pedig téged húztalak – vett elő egy kis dobozkát, majd felém nyújtotta.

Kíváncsian kibontottam, majd kinyitottam, és meglepetten néztem a gyönyörű karkötőre.

– Charles, ez... elképesztő, de biztos... drága volt.

– Ne aggódj, a megadott kereten belül vásároltam, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni – mosolygott. – Tetszik?

– Pe-persze, csak megleptél vele. Nagyon tetszik.

Vidáman bólintott, majd kivette az ékszert a dobozból, és a kezemre tette.

– Remekül áll – nézett le rám.

Ekkor szállingózni kezdett a hó, mire széles mosollyal az arcomon néztem fel, és vidáman körbe fordultam. Charles ekkor kicsit közelebb hajolt hozzám, mire elpirulva néztem rá.

– Lenne még egy ajándékom a számodra. Odaadhatom?

Csendben bólogattam, mire óvatosan megcsókolt. Átöleltem a nyakát, ahogy viszonoztam, közben a többiek vidáman kezdtek füttyögni. Belepirultam a csókba, és mikor elváltak ajkaink, Charles mosolyogva cirógatta az arcomat.

– Boldog karácsonyt!