𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕳𝖊 𝖓𝖊𝖊𝖉𝖘 𝖞𝖔𝖚𝖗 𝖆𝖙𝖙𝖊𝖓𝖙𝖎𝖔𝖓

T/N = te neved

𝔸𝕣𝕔𝕙𝕚𝕖 𝔸𝕟𝕕𝕣𝕖𝕨𝕤:

Random dallamokat fütyül...

A hétvégén Archie-val közösen tanultunk. Egy ideig jól is haladtunk, csak ő unatkozni kezdhetett, mert elkezdett fütyörészni.

- Arch, légyszi abbahagynád? Tanulnunk kell.

- Jó, bocs - mondta.

Újabb pár percig csendben olvastam a töri könyvemet, de ő újra rákezdett. Ezúttal nem szóltam rá, csupán próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgot. Hirtelen, egy pillanatra abbahagyta, de aztán újabb dallamot kezdett fütyülni.

Ekkor már rájöttem, miért csinálja.

- Archie, miért is vagy figyelem hiányos? - vontam fel a szemöldökömet mosolyogva.

- Nem tudom. Csak itt vagyunk egymás mellett, és még puszit se adsz - játszotta el a duzzogót.

- Jaj, sajnálom. Végül is, pihenhetünk egy kicsit - pusziltam meg az orrát.

𝕁𝕦𝕘𝕙𝕖𝕒𝕕 𝕁𝕠𝕟𝕖𝕤:

Bökdös és közben végig bámul...

Juggal együtt töltöttük a délutánt a lakókocsijukban, és eleinte olvastunk. Tök jól elvoltunk vele, mert szoktunk ilyen csendes, nyugis programokat tartani, csak aztán ő hamarabb megunta a dolgot.

Ez egy ideig nem is zavart, de aztán teljesen felém fordult, és bámulni kezdett. Ezt orvosoltam azzal, hogy még jobban beletemettem az arcomat a könyvembe. De aztán elkezdte bökdösni a karomat.

Egy ideig próbáltam nem erre figyelni, de mikor kár tizedjére olvastam újra ugyanazt a mondatot, becsuktam a könyvet, és rácsaptam Jughead kezére.

- Hé! - nézett rám kissé sértetten.

- Ezért nem kell bökdösni - mosolyogtam, majd puszit adtam az orrára. - Csak szólj, hogy csináljunk mást.

𝕊𝕨𝕖𝕖𝕥 ℙ𝕖𝕒:

Olyan, mint egy hiperaktív kiskutya, valamint azt mutogatja, hogy mennyire erős...

A klubszobában beszélgettem Tonival, és annyira bele voltam merülve egy sztoriba, hogy fel se tűnt, Sweet Pea is megérkezett a helyiségbe.

- Szia, T/N - ült le mellém, de még be akartam fejezni a történetet, így nem köszöntem neki, ami kifejezetten zavarhatta, mert átcsapott hiperaktívba. - T/N! Naa, légyszi figyelj rám! Kérlek!

Mélyet sóhajtottam, és már épp ráfigyeltem volna, mikor egyszerűen a karjába kapott, és a vállán már ott lógott a táskám a sajátja mellett, mintha csak azzal akarna villogni, milyen erős.

- Na, most már figyelsz rám? - vigyorgott.

- Persze - nevettem, puszit adtam a szájára.

ℂ𝕙𝕒𝕣𝕝𝕖𝕤 𝕊𝕞𝕚𝕥𝕙:

Szorosan megölel...

Egy hétvégi napon épp Charlesnál voltam, de tanulnom muszáj volt, így a kanapén ültem egy rakás füzet társaságában.

- T/N, filmezünk? - huppant le a mellettem.

Nem válaszoltam, mert épp egy matek feladatot körmöltem le.

- T/N, hahó! - Még mindig nem mondtam semmit. - Na! Kérlek, foglalkozz velem.

Erre szorosan megölelt mire sóhajtottam egy mélyet, és letettem a füzetet és ceruzát.

- Bocsi, csak muszáj tanulnom.

- Kérlek, csak egy film erejéig pihenj! - nézett rám könyörgően.

- Oké - bólintottam mosolyogva, majd puszit adtam az orrára.