𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕷𝖔𝖛𝖊𝖗 𝖇𝖔𝖞|𝕾𝖜𝖊𝖊𝖙 𝕻𝖊𝖆

fanni_29 kérésére írtam ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Új voltam a Riverdale déli oldalán lévő gimiben, és bár nem volt valami bizalom gerjesztő, úgy döntöttem nem leszek félős. Főként, mert egy egész rendes, rózsaszín tincses lány fogadott, és vezetett körbe.

– Azért remélem, tetszeni fog itt – mosolyodott el halványan.

– Majd kihozom a helyzetből, amit lehet – vontam vállat, és abban a pillanatban nekimentem valakinek. – Ó, bocsánat.

Óvatosan felnéztem a nagyon magas srácra, aki lepillantott rám, és kissé sűrűn pislogott.

– Se-semmi baj – vakargatta a tarkóját.

Halványan rámosolyogtam, majd Tonihoz fordultam.

– Indulok órára. Jó volt megismerni téged.

– Szintén. Szia – intett, ahogy elindultam matekra.

~Sweet Pea

– Na jó! Mi volt ez? – kérdezte Toni.

– Miről beszélsz? – Elindultam volna órára, de nekimentem a nyitott szekrény ajtómnak.

– Erről. Elpirultál, dadogtál, most meg nem figyeltél, hova mész.

– Te képzelődsz – mondtam, majd gyorsan ott hagytam, nehogy többet kérdezősködjön.

***

~Fangs

Ebédszünetben, amíg Sweet Pea-t vártam, kíváncsian néztem Tonira.

– Te tudod, mi lelte Sweet Pea-t? Olyan furán viselkedett egész nap.

– Hát, nekem nem volt hajlandó bevallani, de szerintem tetszik neki T/N, az új lány.

– Gondolod?

– Igen. T/N reggel véletlenül nekiment, de észre se vette, vagy legalábbis nem mutatta jelét, hogy látta volna, Sweet Pea mennyire zavarba jött. Dadogott, elvörösödött, aztán mikor kettesben maradtunk, és faggatni akartam, majdnem ott hagyott, csak nekiment a szekrénye ajtajának.

– Akkor igazad lehet. És szerinted mit kéne csinálnunk?

– Segítsünk nekik? Mármint, miután megtudakoltuk T/N-tól/től, hogy mit gondol Sweet Pea-ről.

– Legyen – bólintottam.

***

~T/N

Már egész jól megszoktam a Southside Gimit. Remekül kijöttem Tonival, Fangsszel és Sweet Pea-vel is próbáltam beszélgetni, bár ő hajlamos volt összehordani néhány hülyeséget, aztán elrohanni. Nem tudtam, hova kéne tennem a viselkedését, és azt, hogy miért is ilyen velem. Reméltem, nem azért, mert esetleg nem kedvel. Ez ügyben végül a barátaimhoz fordultam segítségért.

– Ti ismeritek legjobban Sweet Pea-t. Miért nem beszélget velem rendesen? Nem vagyok neki szimpatikus?

– Pont az ellenkezője – mosolygott rám Toni.

– Hogy mondod?

– Nagyon is kedvel, csak tőle szokatlan módon zavarba jött. És amúgy már kérdezni is akartuk, hogy te mit gondolsz róla?

– Hát, mivel nem sokat mesélt magáról, csak elszalad, nem igazán tudom, de... egész rendesnek tűnik.

– De tudnál vele randizni? – kérdezte lényegre törően Fangs, mire Toni vállon csapta. – Hé! Ezt miért kaptam?

Kicsit elgondolkoztam, hogy mennék-e randira egy sráccal, akiről nem sokat tudok, de végül bólintottam.

– Remek. Akkor mi elintézünk mindent – kacsintott Toni, és el is siettek, én pedig csak meglepetten pislogtam utánuk.

***

Délután Toni rábeszélt, hogy nézzünk be a Pop'sba, hiába nem látnak minket szívesen a vendégek. Még nem jártam ott, hiszen a barátaimnak nem az a törzshelye, ezért beleegyeztem, hogy szétnézzünk a kajáldában.

– Hogy jött az ötlet, hogy itt kajáljunk? – kérdeztem, ahogy a parkolóba értünk.

– Nem tudom. Csak nem fair, hogy az északiak akkor jönnek ide, mikor kedvük tartja, minket meg legszívesebben kitiltatnának. Még szerencse, hogy Popnak semmi baja velünk.

– Igazad van. De amúgy kedves helynek tűnik, ha nem számítjuk bele, hogy milyenek lesznek velünk a bent kajálók.

Egész vidáman léptünk be, és meglepetten láttam, hogy az egyik boxban Sweet Pea Fangsszel ült. Bár, az utóbbi, amint meglátott minket, kiszaladt az ajtón, és ahogy Toni felé akartam fordulni, már őt se találtam magam mellett. Értetlenül néztem Sweet Pea-re, aki csak vállat vont. Végül leültem vele szembe, és kissé kínos csendben néztünk körbe.

– Te tudod, mi üthetett beléjük? – kérdeztem végül, remélve, hogy Sweet Pea ezúttal nem nem rohan el.

– Fo-fogalmam sincs – mondta, és rögtön láttam rajta, ahogy elpirul.

– Tuti? Nekem Toni azt mondta, ketten eszünk itt. Mármint ő és én.

– Ööö... Fangs nekem is... valami hasonlót mondott. Nem értem, miért ide akar jönni.

– Hát... délelőtt azt mondták, azért viselkedsz velem furán, mert tetszek neked. És megkérdezték, hogy én hogy érzek irántad. Lehet, hogy... randit szerveztek nekünk – vakargattam a tarkómat.

– Ó... Te tényleg... kedvelsz?

– Persze. Szerintem másképp nem is szervezték volna meg nekünk a délutánt.

– Lehet. Amúgy bocs, hogy olyan béna voltam, mikor beszélgetni próbáltál.

– Semmi baj. Szerintem aranyos vagy – mosolyogtam. – Na, de akkor nézzük, mit rendelhetünk.

Végül mindketten csak egy áfonyás turmixot kértünk, aztán szép lassan oldódott a hangulat, és vidáman beszélgettünk.

– Mit gondolsz, mi lesz ezután? – kérdeztem Sweet Pea-t.

– Mármint?

– A randi után. Hiszen... már nem lenne ugyanolyan a dolog kettőnk közt.

– Te... mit szeretnél?

– Nos, nagyon kedvellek téged. Rendes vagy, és már nem is vagy zavarban – mosolyogtam.

– É-én is kedvellek, és szívesen járnék veled.

Vidáman ültem át mellé, és meg is csókoltam. Kissé meglepődött de viszonozta, miközben magához ölelt. Ahogy néhány pillanat múlva elváltak az ajkaink, vigyorogva nézett rám.

– Imádlak.