𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕵𝖔𝖓𝖊𝖘 𝖘𝖎𝖇𝖑𝖎𝖓𝖌𝖘|𝕵𝖚𝖌𝖍𝖊𝖆𝖉 𝕵𝖔𝖓𝖊𝖘

fanni_29 kérésére egy rendhagyó rész, ergo nem romantikus.

T/N = te neved

Hosszú utat jártam be. Néhány hónappal ezelőttig árvaházban éltem. Aztán úgy voltam vele, hogy tudni akarom, honnan jöttem, ezért betörtem az irodába, és eltettem a papírjaimat, mielőtt elszöktem. Szerencsére nem kerestek a rendőrök, így nyugodtan elrejtőzhettem Riverdale-ben, ahonnan elvileg származtam.

Sikerült egyedül beiratkoznom a helyi suliba. Az első napok könnyen mentek. Lettek rendes barátaim is. Közülük néhányan nem sokkal előttem érkeztek a város másik oldalán lévő suliból, amit bezártak. Az egyikükkel, Jugheaddel egész jóban lettem. Bár, a vezetékneve ismerős volt a papírjaim miatt, de úgy voltam vele, hogy a Jones koránt sem ritka név.

Egyik nap, suli után arra gondoltam, hogy most már felfedezem magamnak a Pop's-ot, a kajáldát, amiről minden barátom mesélt már. Főleg Jughead. Ő folyton ott lóg, mert az esetek többségében éhes. Épp ezért fel is ajánlotta, hogy elkísér.

– Ha gondolod, veled maradok társaságnak, bár apám épp ott dolgozik, és ilyenkor általában a pulthoz szoktam ülni.

– Ugyan, csak nyugodtan. Másnem néhány székkel arrébb ülök, hogy ne zavarjak.

Hamarosan megérkeztünk a retró hangulatú kajáldához, majd Jug vidáman nyitott be, és meg se állt a pultig.

– Szia, apa! – dobta le a táskáját az egyik bárszék mellé.

– Szevasz, fiam! Randi? – biccentett felém a pult mögött álló férfi, de aztán elgondolkodva nézett rám.

– Dehogy! Bettyvel még együtt vagyunk. Ő T/N. Nemrég jött a suliba.

– Vagy úgy. FP Jones vagyok, és üdv Riverdale-ben – mosolygott rám.

A neve hallatán úgy éreztem, mintha elfogyott volna a levegő a kajáldában. A nevét láttam a papírjaimon. Ő az apám.

Rémülten fordultam sarkon, és kirohantam a Pop's-ból, majd meg se álltam hazáig.

~E/3.

Miután T/N kirohant, FP és Jughead meglepetten néztek össze.

– Bocs, nem tudom, mi üthetett belé – mondta Jughead.

– Semmi baj – legyintett az apja, de továbbra is gondolkozott, ugyanis T/N kifejezetten ismerősnek tűnt neki, bár egyelőre fogalma se volt honnan.

***

~T/N

Már két hét telt el az apámmal való különös találkozás óta. Azóta ő és Jughead többször is próbált beszélni velem, de én a lehető legjobban igyekeztem elkerülni őket.

Egy péntek délutánon Toni kikönyörögte, hogy kísérjem haza, a Sunnyside Lakókocsiparkba.

– Nézd, T/N, nem tudom, hogy esetleg összevesztetek-e, vagy valami, de miért kerülöd Jugheadet? – kérdezte, mikor már elértük a Sunnyside-ot.

– Ez hosszú sztori... – sóhajtottam.

– Ó. Csak mert mondta, hogy akármit is tett, nagyon bánja.

– Értem. Majd... kitalálok valamit.

– Na, mindegy. Én megérkeztem. Másnem hétfőn találkozunk a suliban – intett mosolyogva.

Megvártam, hogy bemenjen a lakókocsiba, majd elindultam hazafelé, de aztán az egyik kis lakójárműből kilépett az apám. Megszaporáztam a lépteimet, de ő odarohant hozzám, és megakadályozta, hogy tovább menjek.

– T/N, kérlek várj! Muszáj beszélnünk. Szerintem ezt te is tudod.

– Jó, legyen. De siessünk, mert sötétedés előtt haza akarok érni.

– Majd hazaviszlek. Ezt nem lehet gyorsan lerendezni. Gyere – intett, hogy kövessem a lakókocsijához.

Odabent leültünk a kopottas kanapéra, majd kis csend után ő szólalt meg.

– Nézd, mikor múltkor megláttalak, azt vettem észre, hogy hasonlítasz Jugra. Aztán... kicsit utánad néztem. Tudom, hogy megszöktél egy árvaházból, és... 2001. október 2-án születtél. Épp mint Jughead.

– Igen. A lányod vagyok. De azért megkérdezném, hogy miért nem akartál? – fakadtam ki könnyes szemekkel. – Mi okod volt rá, hogy konkrétan újszülöttként egy árvaházba adj?! Mit ártottam?!

– T/N, félre érted – tette a kezét a vállamra, mikor elsírtam magam. – Nem is tudtam rólad. Anyád volt az. Felhívtam, és bevallotta, mert... csak egy fiút akart.

– Szóval ő mondott le rólam. De... ha tudtál volna rólam, akartál volna?

– Már miért ne akartalak volna? – ölelt magához. – Annyira sajnálom, hogy Gladys odaadott az árvaháznak. De ne félj, már rég elköltözött innen. Csak én vagyok, meg Jug. Szeretnél velünk maradni?

Könnyes mosollyal bólogattam, és ekkor nyílt a lakókocsi ajtaja. Jughead lépett be, és teljesen ledöbbent, mikor megpillantott minket.

– Itt meg mi folyik? – nézett ránk felváltva.

– Fiam, az a helyzet, hogy a születésedkor anyád nagy hibát követett el. Volt egy testvéred, de őt nem akarta, ezért egy árvaháznak adta. Lemondott róla. De most már nincs semmi baj. T/N előkerült – mosolygott rám az apám.

– Mi? T/N a testvérem?

– Ja. Szia, bratyó – intettem.