𝕻𝖘𝖞𝖈𝖍𝖔 𝕿𝖔𝖜𝖓|𝕽𝖎𝖛𝖊𝖗𝖉𝖆𝖑𝖊 𝖕𝖗𝖊𝖋𝖊𝖗𝖊𝖓𝖈𝖊𝖘 & 𝖔𝖓𝖊𝖘𝖍𝖔𝖙

𝕿𝖍𝖊 𝖑𝖎𝖙𝖙𝖑𝖊 𝕾𝖊𝖗𝖕𝖊𝖓𝖙 𝖈𝖆𝖒𝖊 𝖍𝖔𝖒𝖊|𝕾𝖜𝖊𝖊𝖙 𝕻𝖊𝖆

fanni_29 kérésére készült ❤️❤️❤️

T/N = te neved

– Ezt mégis hogy a fenébe gondoltad?! – rontottam be anyám irodaféléjébe, ami a roncstelepen volt.

– Pontosítanál? – kérdezte.

– Az nem feltétlen érdekel, hogy vannak illegális ügyeid, de az már igen, hogy JB-t is belerángatod!

– Belerángatom? Ugyan kérlek! JB elég nagy már, hogy eldöntse, részt akar-e venni benne.

– Elég nehéz úgy eldöntenie, mikor manipulálod.

– Miért is beszélsz így velem?

– Mert megegyeztünk. Ha belerángatod, összepakolok, és mindkettem hazamegyünk Riverdale-be, apához. Úgy hallottam Jugtól, hogy örülne nekünk. Ráadásul én sose akartam idejönni, Toledóba, hogy ezzel a hülye roncsteleppel foglalkozzak! – Erre, bár kicsit talán számítottam rá, de meglepődtem, mikor anyám felpofozott. – Azta, ennyire nem tudod elviselni, ha igazam van? – A beszólásomaz újabb pofonnal jutalmazta. – Ezek után már nem is kérdés, hazamegyek. Apa legalább még részegen se ütött meg.

***

Órákig motoroztam Riverdale felé, és bár lett volna egy rakás holmim, amit jó lett volna, ha leteszek otthon, mégis a Fehér Féregbe mentem, mert tudtam, hogy apa ilyenkor tájt az ottani kis irodájában van.

Mikor beléptem, egy páran rám néztek, és az idősebbek fel is ismertek.

– Nézzétek csak, a Jones ikerpár másik fele is megkerült! – szólalt meg hangosan Tall Boy.

– Köszönöm a kedves üdvözlést – mondtam gúnyosan. – Apám merre van?

– Nem hallottad? Lecsukták.

– Mi? És nem jutott volna eszetekbe, nem is tudom, elmenni Toledóba, és közölni? Amúgy is, mit csinált?

Tall Boy elmagyarázta a történteket, én pedig nemhogy megnyugodtam volna, de csak pipább lettem.

– És egyikőtöknek se volt annyi esze, hogy ne engedje Cliff Blossomot a bárba? Vagy eltakarítani a hullát apám helyett?

Végül dühösen kiviharzottam a bárból, és lehuppantam a betonra, a motorom tövébe.

– Tudom, most legkevésbé se akarsz látni senkit, de gondoltam, köszönök.

Felpillantottam, és meglepettem pislogtam a fölém hajoló fiúra.

– Sweet Pea? Te vagy az? – pattantam fel.

– Aha. Jó végre látni – vigyorgott, mire megöleltem.

– Téged is. Sajnálom, hogy nem hívtalak...

– Nem gáz.

***

Mivel időben jöttem haza, sikerült megakadályoznom, hogy Jug baromságot csináljon, vagyis hogy Pennyvel szövetkezzen. Apától hallottam már róla – természetesen csak véletlenül –, így tudtam, hogy vigyázni kell vele.

A mai délutánomat a Fehér Féregben töltöttem. A pult mögött dolgozó Tonival beszélgettem, mikor Sweet Pea és Fangs kissé hangodkodva jöttel be. Valamin vitáztak.

– Miért veszekedtek? – kérdeztem kíváncsian.

– Biliárdozni akarok, de Fangs nem hajlandó játszani.

– És miért nem?

– Mert mindig elver. Az idősebbeket is legyőzi benne.

– Na jó! Játsszunk egyet, szépfiú. Meglátjuk, igaz-e, amit Fangs mond – szálltam le a bárszékről vigyorogva.

***

Nem mondom, hogy gyötrelmesen, de kikaptam Sweet Pea-től, pedig én se vagyok olyan borzasztó játékos.

– Elismerem, jó menet volt. És tudod mit? Nyertél. Mit szeretnél jutalmul?

– Hát... egy csókot. Tőled.

Kissé elpirulva pislogtam rá.

– Mi? Komolyan?

– Persze. De csak ha téged se zavar.

Csak mosolyogva ráztam meg a fejem, mire lehajolt hozzám, és megcsókolt. Átöleltem a nyakát, és belevigyorogtam a csókba.

– Sweet Pea, azonnal engedd el a lányomat, ha nem akarsz bajba kerülni! – hallottuk apa hangját, mire szétrebbentünk.