Harc a szerelemért (Befejezett)

A jövő

Ben:

Mióta haza értünk a kirándulásból, Szeretném feltenni Amy-nek a nagy kérdést. A szüleivel még a forgatás megkezdése előtt sikerült beszélnem, ők áldásukat adták ránk, így már csak a megfelelő idő, és hely kell a dologhoz. 

Mikor tegnap este elmondta, hogy mit hallgatott ki, tudtam, hogy kikről van szó. Sophie két barátnője velünk dolgozott, ők is segítettek nekünk a különböző jelenetek előtt átöltözni. Én soha nem kedveltem őket, túl felszínesek. azt hittem Sophie más, de tévedtem. 

Arra gondoltam, most teszem fel a kérdést. Nem ez a legmegfelelőbb időpont, de azt akarom, hogy Amy tudja, szeretem, és komolyan gondolom a kettőnk jövőjét. 

Reggel szerencsére nem ébredt fel az ébresztőre, így azt gyorsan kinyomtam, az ő telefonját repülő üzemmódra állítottam, hagytam neki üzenetet, és csendben elhagytam a szobát. Martin egyetértett velem, hogy jobb, ha Amyt hagyjuk most aludni, és szerencsére a forgatáson is minden rendben volt. 

A szünetekben folyamatosan éttermek után kutattam, végül sikerült egy eléggé jó helyen asztalt foglalni. Elmondtam, hogy mi a tervem, és szerencsére segítőkészen álltak a dologhoz. mire mindent leegyeztettem, dél is elmúlt. Írtam egy gyors SMS-t Amy-nek, aztán mentem vissza dolgozni. 

Eszedbe se jusson ma főzni! Tessék pihenni! Este hatra érünk haza, addigra vegyél fel valami szépet, elviszlek valahova.

A forgatás végén kértem egy öltönyt, és beugrottunk egy nagyobb virágüzletbe is. Otthon megkértem Martint, hogy szóljon Amy-nek, én pedig a virágcsokorral a kezemben vártam. 

- Sziasztok virágok - hallottam meg a hangját, és kicsit lejjebb csúsztattam a virágokat, hogy lássam. - Szia - mosolygott rám. 

Hirtelen megszólalni sem tudtam, teljesen elvarázsolt. Káprázatosan szép. A világ legmázlistább embere vagyok. 

- Káprázatosan szép vagy - mosolyogtam, majd szorosan magamhoz húztam és megcsókoltam.

Miután levegő hiány miatt elváltunk, Martin átvette a hatalmas csokrot, mi pedig elindultunk. Amy folyamatosan kérdezgette, hova is megyünk, de csak mosolyogtam izgatottságán. Szerintem el se tudja képzelni, mire készülök. Idegességemben a gyűrűt simogattam a zsebemben, és igyekeztem elterelni a gondolataimat arról, hogy esetleg nemet mondhat. 

Az étteremhez érve, elállt a szava. Ahogy kísértek minket az asztalunkhoz, oda keleltt figyelnem, nehogy valaminek neki menjen a nagy ámúldozásban. 

A mi asztalunk egy kis elkerített részben volt, hogy ne zavarjanak meg minket. Leadtuk a rendelést, majd figyeltem, ahogy Amy még indig ámulattal néz körbe. 

- Tetszik? - kérdeztem rá a nyilvánvaló tényre. 

- Nagyon - mosolygott rám. Csodálatos hely - mosolygott rám. 

Beszélgettünk a jövőnkről, arról, hogy mi lesz, ha befejeződik a forgatás, és arról, hogy Amy-nek mik a tervei, ha nem rendelik be a negyedik évadot. 

- Miért érdekel ez téged? - kérdezett rá faggatásom okára. - Hisz még csak a második évadot forgatjuk, a harmadikat pedig nagyjából egy év múlva kezdjük csak. 

- Tudod, mostanában sokat gondolkodtam arról, mit is szeretnék csinálni, hogyan tervezem a jövőmet. Sok megkeresést kapok, és úgy érzem, hogy a karrierem sínen van, ezért a magánéletemet is rendbe kellene tennem egy kicsit - erre a mondatomra Amy kicsit meglepődött, de nem szólt közbe. - Tegnap este jöttem rá erre, mikor beszélgettünk, és szeretném kifelé, a világ felé is rendbe tenni a magánéletem. Úgy értem ......- kezdtem el a szavakat keresni. - Szeretlek, és boldog vagyok veled. Azt akarom, hogy ezt mindenki tudja. 

- Ezt hogy akarod elérni? - kérdezte kíváncsian. 

- Amy, én nagyon szeretlek. Nálad kedvesebb, okosabb, gyengédebb embert nem ismerek. Hátra lévő napjaim minden percét veled szeretném leélni. Veled szeretnék feküdni, kelni, nevetni és sírni is, ha úgy hozza az élet. 

Szerelmem meghatódva hallgatót, majd mikor felálltam, és letérdeltem mellé, szája elé kapta a kezét. 

- Megtisztelnél azzal a kiváltsággal, hogy hozzám jössz feleségül? - tettem fel a kérdést, majd felmutattam neki a kis ékszeres dobozt. 

Remegő kezekkel vette el, majd mikor kinyitotta, ismét a szája elé kapta a kezét. 

Kivettem a gyűrűt a dobozból, és az ujjára húztam, ami még mindig remegett. Megfogtam a kezét és kérdőn néztem fel rá. 

- Persze, hogy igen - mondta boldogan. Egyszerre nevetett és sírta boldogságtól, én pedig boldogan öleltem magamhoz a menyasszonyom. 

- Már azt hittem, szakítani akarsz velem - mondta, mikor haza felé tartottunk az étteremből. 

- Egy ilyen helyen? - kérdeztem meglepetten. 

- Gondoltam, abban bízol, egy ilyen helyen nem rendezek jelenetet. 

- Soha nem akarlak elengedni - mosolyogtam rá, és közelebb húztam magamhoz. - Tetszik? - kérdeztem, mert észre vettem a gyűrűvel játszik. 

- Nagyon. Gyönyörű darab - mosolygott rám boldogan. - Köszönöm - bújt karjaim közé, közben a gyűrűjét csodálta. 

- Mit? - kérdeztem. 

- Hogy harcoltál értem. 

- Bármikor megtenném. Újra és újra. 

- Nagyon szeretlek.

- Én is téged. 

Otthon elújságoltuk Martinnak az örömhírt, aki boldogan gratulált nekünk, és mivel másnap szombat, így megbontottunk egy-két üveg pezsgőt, hogy megünnepeljük a boldogságunk.