Harc a szerelemért (Befejezett)

Közelebb, mint valaha (18+)

Emese:

Portsmouth-ra és Salisbury-ra egy-egy napot szántunk, aztán irány Exeter, Bath és Bristol. Bristolban egy kis lakásban szálltunk meg, ahol egy hetet töltünk. Arra gondoltam, itt végre megtehet az a lépést, amit már nagyon, nagyon szeretnék. Már meg is volt a tervem, és az első este meg akartam valósítani. Eleget vártam.

- Elfáradtál? - kérdeztem, miután Ben lepakolt.

- Kicsit igen. Hosszú volt ide az út- mondtam, miközben elnyúltam a kanapén.

- Éhes vagy?

- Nem nagyon - mondta, de a hasának más véleménye volt erről és hangosan jelezte az ellenkezőjét.

- Rendben - mosolyogtam. - Öltözzünk fel és menjünk el étterembe.

- Tíz perced van - mondta, majd mind a ketten mentünk öltözködni.

Szerencsére a bőröndöm tetejére tettem a szükséges ruhákat, így viszonylag gyorsan el tudtam készülni. Nem szeretem magam sminkel, mert régen a színházban annyi vakolat volt rajtam, hogy nem éreztem a levegőt az arcomon, így inkább kerülöm ezt a fajta sminkelést. Kis lapozó, szemhéjfesték, szemceruza és kész. Több nem is kell.

Ahogy kiléptem a fürdőből, Ben elkerekedett szemekkel nézett rám, és az álla koppant a padlón. Először megijedtem, hogy nem tetszik neki, de megnyugtató választ kaptam.

- Minden rendben? - kérdeztem ijedten.

- I-igen - dadogta. - Elképesztően gyönyörű vagy - mondta.

- Köszönöm - sütöttem le a szemem zavaromban.

Hamar találtunk a környéken egy hangulatos kis éttermet, ahol volt szabad asztal, és nem volt annyira tömve. A The Clove jó választásnak bizonyult. Kaptunk egy kis félre eső asztalt nem messze az ablaktól, de kellően távol a konyhától.

- Egy üveg pezsgőt kérünk, és én kérek még szénvas mentes vizet - adta le a rendelést, mikor a pincér kihozta az étlapot. - Te kérsz még valamit inni? - nézte.

- Én is vizet kérnék.

- Találtál valami érdekeset? - kérdezte az étlapot tanulmányozva.

- Igen. Ezt a levest kérem, és ezt - mutattam meg a választásaimat.

- Jól hangzik - állapította meg. - Én még gondolkodom. Együnk valami előételt, vagy inkább desszert érdekel?

- Inkább desszert érdekel. Ahogy jöttünk, láttam egy helyes kis kávézót a lakástól nem messze, oda bemehetnénk.

- Jól hangzik.

A vacsora nagyon finom volt, de végig azon járt az eszem, hogyan is valósítsam meg a terveimet, amire sikerült kicsit rágörcsölnöm, amit Ben is észre vehetett. Próbálta elterelni a figyelmem, ami sikerült is, mert ahogy beszélgettünk, egyre kevesebbet gondoltam az éjszakára, csak a beszélgetésre koncentráltam, sodródtam az árral. Oda fele taxiztunk, de visszafelé sétáltunk, hogy megtaláljuk a keresett cukrászdát.

- Fázol? - kérdezte, mikor észrevette, hogy összehúztam magamon a kabátot.

- Kicsit - válaszoltam. - Vékony a ruha.

- Gyere ide - magához ölelt, ami nagyon jól esett. Kabáton át is éreztem perzselő érintését. - Jobb? - kérdezte pár perc múlva.

- Igen, köszönöm - mosolyogtam rá.

A cukrászdát hamar megtaláltuk, szerencsére majdnem üres volt, úgyhogy kényelmesen meg tudtuk enni a sütinket, aztán mentünk is haza.

Mikor visszaértünk, elakartam menni levetkőzni, de Ben megállított, és felkért táncolni.