Harc a szerelemért (Befejezett)

Az első.........

Emese:

Ben rengeteg helyre elvitt. Az első napunkon bejártuk fél Londont. Rengeteg mindent megnéztünk. A nap végén már láttam, hogy Bennek komoly izom láza lesz.

Reggel még kicsit szomorú voltam, hogy nem sikerült elintézni a "Roxfort"-i látogatást, de Ben gondoskodott róla, hogy ez a nap is csodás legyen. Rengeteget hülyéskedtünk, beszélgettünk, és persze gyalogoltunk.

Másnap reggel alig bírtam magammal. Már hajnali ötkor ébren voltam. Hétig bírtam. Felkeltem, és reggelit csináltam. Bent muszáj volt felkeltenem fél nyolckor, mert olyan ideges voltam, hogy nem bírtam nyugton ülni. Kicsit morogva, és fájdalmas képpel mászott ki az ágyból.

Reggeli után leültünk a kanapéra (engem inkább oda szögelt magához erős karjaival), aztán bekapcsoltuk a tv-t. Olyan húsz percre kötött le a dolog, utána fel akartam kelni, de Ben nem hagyott. Még egy kicsit bírtam idegekkel, de aztán muszáj volt felállnom. Ben nem tudott elkapni, így sikerrel jártam.

Fél óra alatt hatszor öltöztem át, négyszer pakoltam át a táskámat, aztán Ben megunta a dolgot, és inkább elindultunk. Még a kocsiban sem bírtam megülni egy helyben. Én azt csodálom, hogy Ben nem üvöltötte le a fejem, hogy nyugodjak már le.

A nap nagyon jól telt. Szerencsére a nyakamat sem törtem ki, így tényleg sikeresen zárult a dolog. Az ajándékboltban sikerült egy kisebb vagyont elvernem, de nem bántam meg egyetlen vételt sem.

Mikor haza értünk, bementem a szobámba kipakolni, mire visszaértem, Ben elaludt a nappaliban. Szegényt nagyon lefárasztottam. Most, hogy kicsit csillapodott az izgatottságom, belátom, hogy nagyon irigy voltam ma. Nem figyeltem rá, pedig szegény egész nap utánam futkosott, mert én képtelen voltam lassítani. Nagyon elszégyeltem magam. Gondoltam, valamivel kiengesztelem.

Míg együtt dolgoztunk, a Lusta pizzám ízlett neki a legjobban. Bár tegnapelőtt is pizza volt, de egyszer azt mondta, ezt akár minden nap meg tudná enni, így gondoltam, ezzel kedveskedem neki. Mire mindent összeállítottam, eltelt negyven perc. Gyorsan bepakoltam a mosógépbe, hogy erre se legyen gondja, majd betettem a vacsorát a sütőbe. Holnapra összeraktam a reggeli melegszendvicseket, azokat fóliával letakarva betettem a hűtőbe, így reggel csak a sütőbe kell bepakolnom, és finom reggelivel ébresztgethetem.

Mosolyogva figyeltem, ahogy alszik. Ilyenkor olyan nyugodt az arca, akár egy kisfiúnak. Még nézegettem kicsit, ahogy alszik, de aztán arra jutottam, hogy ideje vacsorázni. Nem akartam hirtelen felrázni, ezért az arcát kezdtem simogat.

- Szia - néztem rá mosolyogva.

- Szia -mondta álmosan.

- Gyere, kész a vacsora.

- Mennyit aludtam?

- Két órát.

- Mi a vacsora?

- A kedvenced - mosolyogtam rá. - Lusta pizza.

- Miért kapom? - kérdezte meglepetten.

- Mert ma kicsit lefárasztottalak. Sajnálom - néztem rá szomorúan, és felé toltam egy pohár bort.- Kicsit rosszul érzem magam azért, ahogy egész nap viselkedtem. Teljesen megbolondultam ma.

- Jól érezted magad ma? - nézett rám mosolyogva, és kitárta a karját.

- Igen. Nagyon - mondtam boldogan, de még mindig bűntudatom volt. Ennek ellenére bele simultam az ölelésébe.

- Akkor nincs miért sajnálkoznod. Nekem még hozzá kell szoknom a tempódhoz, de megedződöm, ígérem. - magához ölelt, és bele puszilt a hajamba.  Megborzongtam az érzéstől.

- Köszönöm szépen - mondtam a mellkasába.

Megvacsoráztunk aztán átköltöztünk a nappaliba. Ma egy romantikus vígjátékot találtunk, amit el is kezdtünk nézni. Én neki dőltem Ben mellkasának, így sokkal élvezhetőbb volt a film. Egy idő után Ben a vállamra tette az állát, amitől kicsit meglepődtem. A szemem sarkából láttam az arcát.

Az egyik kezével átkarolta a derekam, és közelebb húzott magához, a másik kézfejével pont a hasamnál fogta meg a karját, és a hüvelykujjával kis köröket kezdett rajzolni a hasamra. Ahogy így ültünk, nekem a hasamba olyan táncot lejtettek a pillangók, mintha nem is tudom, mi lenne. Annyira jó érzés volt ott lenni a karjaiban.

Már nem is a filmre figyeltem, hanem Bent figyeltem. Elképzeltem, milyen lenne megcsókolni, milyen lenne, ha az a hüvelykujj a halántékomat simogatná. Belefeledkeztem a gondolataimba, mert Ben hangja térített vissza a valóságba.

- Nézzünk még egy filmet, vagy inkább menjünk aludni? - kérdezte.

Valahogy bátorságot kellene gyűjtenem, hogy megcsókoljam, de hogyan?

- Nézzünk még egy filmet - hallottam meg a saját hangom.  Szuper. A szám megint előbb jár, mint az eszem. Azt hittem, már kinőttem ezt a szokásom!

- Rendben. Mit szeretnél?

- Most válasz te.

Ebből a filmből sem emlékszem sokkal többre. Nagyjából a felénél járhattunk, mikor remélve, hogy elegendő bátorságot gyűjtöttem, megfordultam és a szemébe néztem, aztán ajkára, majd vissza. Pár másodpercig így cikázott a szemem, mikor megállapodtam az ajkán, és apró puszikkal leptem el.

Ben egy pillanatra ledermedt, de aztán visszacsókolt. Érezhetően tapasztaltabb volt nálam, mert fél pillanat kellett neki ahhoz, hogy a gerincem elolvadjon, és én teljesen a karjaiba omoljak. Ő csak belemosolygott a csókba, de aztán folytatta tovább.