Emese:
Reggel arra ébredtem, hogy megmozdult a kispárnám. Kipattantak a szemeim, és egy alvó, édes Benedictet láttam, aki éppen próbált kényelmesebb testhelyzetet felvenni, és valamit édesen motyogott, de nem értettem mit. Kicsit néztem, ahogy alszik, aztán gondoltam, elmegyek lezuhanyozni. Ahogy felültem, kicsit felszisszentem, mert érzékeny voltam, de nem volt vészes.
A melltartómat megtaláltam, de a bugyimat sehol sem láttam. Már átkutattam az egész szobát, mikor halk mozgást hallottam az ágy felől. Szuper, felébresztettem. Ügyes.
- Jó reggelt - köszönt szerelmem álmosan.
-Szia - mosolyogtam rá. - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.
- Nem haragszom. Mit keresel?
- A bugyimat - huppantam le az ágyra csalódottan.
Eléggé drága volt az a vacak, én meg már az első használat után elhagyom. Bravó. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha a tulaj, vagy a következő lakó találja majd meg. Basszus.
- Valahova arra dobtam - mutatott a szoba sarka felé.
- Már mindenhol megnéztem, de sehol sem találom - bújtam hozzá szomorúan.
- Van elég - puszilta meg a halántékom, mire megborzongtam.
- De ezt direkt erre az estére vettem, és eléggé drága volt - morogtam.
- Nos tényleg eléggé izgalmas darab - ismerte el, mire megcsaptam a mellkasát. Hogy tud ezen is poénkodni. Mit fognak szólni, ha megtalálják?! - Jó rendben. Ha hozol nekem egy kávét, akkor segítek megkeresni.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, majd egy gyors csók után kiszaladtam a konyhába. Kicsit fáztam, ezért bementem a régi szobámba és a lepedőt magam köré csavarva mentem vissza a konyhába.
A konyha asztalon megtaláltam a telefonom, amit a kezembe is vettem, miután elindítottam a kávéfőzőt. Teljesen kétségbe estem, mikor láttam, hogy délután kettő van. Gyorsan előkaptam azt a pár dolgot, amit tegnap idefelé jövet vettünk, és nekiálltam az ebédnek. Épp a húst kezdtem fűszerezni, mikor megéreztem Ben testét a hátamnál.
- Mit érdemel az a bűnös, akinek a bugyija a kezemben van? - kérdezte. Szorosan mögém léptett és megcsókolta a nyakam, mire megborzongtam, és megbicsaklott a térdem. Nem hiszem el, hogy ennyire képes hatni rám. Eddig csak romantikus regényekben olvastam arról, hogy a pasik ilyen hatással vannak a nőkre, de rá kell jönnöm, hogy bizony én is megtaláltam azt a pasit, aki kiváltja belőlem a térdremegést.
- Megvan? - kérdeztem kissé nehezen. Már a hangom is remeg tőle. Csúcs.
- Megmondom, ha válaszolsz a kérdésemre.
- Válaszolok, ha megkapom.
- Mi lesz a reggeli? - kérdezte átnézve a vállam felett.
- Nem reggeli, ebéd.
- Mert?
- Nézz az órára.
- Az igen - mondta meglepetten. - Akkor ma inkább csak vásárolni megyünk, azt hiszem.
- Én is így gondoltam - bólintottam, majd kikaptam kezéből a bugyit, mire mosolyogva csóválta a fejét.
- Mi az? - kérdezte mosolyogva. - Nem bírjuk a kiképzést?
- Nagyon vicces - morgolódtam.
- Tudod, azt szokta mondani az edzőm, hogy ha izomlázam van, akkor rá kell dolgozni - húzott magához.
- Bolond - a mellkasára csaptam, majd morogva visszafordultam az ebédhez.
- Hé, mi a baj? Nem volt jó? Nagyon fájt? - kérdezte rémülten.
- Minden jó volt, sőt, nagyon élveztem. Csak kicsit érzékeny és emiatt napolnám ezt most.
- Ok. Persze - puszilta meg a halántékom, majd apró puszit adott a nyakamra is.
Ebéd után elnyúltunk a kanapén, de mikor nem találtunk a tv-ben semmit, Ben az ölébe vett és bevitt a fürdőbe. Lehámozta rólam a lepedőt és beültetett a kádba. Megengedte a meleg vizet, és ő is beült mögém. Ahogy mellkasának dőltem, éreztem, hogy felkeltettem az érdeklődését, mire morcosan ránéztem.
- Nyugi - emelte fel a kezét. - Jó leszek.
- Rendben - felsóhajtottam és visszadőltem rá.
Ültünk kicsit így, majd öntött egy kis tusfürdőt a tenyerére és elkezdett mosdatni. Jóleső sóhajok hagyták el a számat, amit kuncogva nyugtázott. Először csak a hasam és a felső testem kente be, aztán haladt lefelé is, de nem állítottam meg. Mikor nőiességemhez ért, felszisszentem és elkaptam a kezét.
- Óvatos leszek, ígérem - suttogta a fülembe, és apró puszikat adott a nyakamra és a vállamra, mire ismét ellazultam.
Lágyabban kezdte mozgatni a kezét a lábaim közt, aminek pár perc múlva meg is lett a hatása. Tevékenységének hála mocorogni kezdtem az ölében, ami nála is érezhető eredményt váltott ki, így lényegében egyszerre jutottunk a csúcsra, lihegve dőltem neki, ő pedig a nyakamba borulva igyekezte visszanyerni a légzés képességét.
- Ez... ez.... valami... eszméletlen volt - szólaltam meg még mindig kapkodva a levegőt.
- Csak nem volt jobb, mint tegnap este - mosolyogta kajánul a nyakamba.
- Nem.... - lihegtem. - Annál nem.
- Na azért - csikizte meg az oldalam, mire megugrottam kicsit.
Még ültünk kicsit a fürdőkádban, aztán arra jutottunk, hogy rendelni kellene pizzát, és bevackolhatnánk a tv elé egy üveg borral és a pizzával. Bár Bennek nem sok kedve volt hozzá, de felöltözött és elszaladt borért meg pár dologért a boltba, addig én megrendeltem a vacsit.
Ben viszonylag hamar megfordult, és szerencsére vele együtt érkezett meg a futár is, így nem kellett melegíteni a pizzát sem.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Harc a szerelemért (Befejezett)
RomanceA nevem Kovács Emese. Budapesten élek a szüleimmel. A Színművészeti Egyetem elvégzése után a Játékszínben kezdtem dolgozni. Aztán jött egy nagy lehetőség. London. Ott kezdődött életem legcsodásabb időszaka. Tudod miért? Olvasd el és meg tudod 😉