Ben:
Reggel motoszkálásra ébredtem. Hirtelen elképzelésem sem volt arról, ki az aki a szobámban mászkál. Kellett pár perc, mire felébredtem, és lepergett előttem a tegnap éjszaka emléke. Mosolyogva nyitottam ki a szemem, és megpillantottam Amy-t, ahogy épp a ruháit igyekszik összevadászni a szobában.
- Jó reggelt - köszöntem.
-Szia - mosolygott rám. - Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni.
- Nem haragszom. Mit keresel?
- A bugyimat - huppant le az ágyra.
- Valahova arra dobtam - mutattam a szoba sarka felé.
- Már mindenhol megnéztem, de sehol sem találom - bújt hozzám szomorúan.
- Van elég - pusziltam meg a halántékát, mire megborzongott.
- De ezt direkt erre az estére vettem, és eléggé drága volt - morogta.
- Nos tényleg eléggé izgalmas darab - ismertem el, mire megcsapta a mellkasom. - Jó rendben. Ha hozol nekem egy kávét, akkor segítek megkeresni.
- Köszönöm - mosolygott rám, majd egy gyors csók után kiszaladt, pár pillanat múlva pedig meghallottam a kávéfőző hangját.
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és elkezdtem keresni az említett ruhadarabot. Végül a szoba sarkában, a szekrény és a fal között sikerült meglelnem. Megfogtam, és kimentem a konyhába.
A konyhában csodálatos látvány fogadott. Amy magára tekert egy lepedőt, és abban flangált a konyhában. Mosolyogva figyeltem, majd megszólaltam.
- Mit érdemel az a bűnös, akinek a bugyija a kezemben van? - kérdeztem. Mögé léptem és megcsókoltam a nyakát, mire megborzongott, és megbicsaklott a térde.
- Megvan? - kérdezte kissé nehezen.
- Megmondom, ha válaszolsz a kérdésemre.
- Válaszolok, ha megkapom.
- Mi lesz a reggeli? - néztem el a válla felett a pultra, ahol sok finomság sorakozott.
- Nem reggeli, ebéd.
- Mert?
- Nézz az órára.
- Az igen - mondtam meglepetten. Délután kettő volt. - Akkor ma inkább csak vásárolni megyünk, azt hiszem.
- Én is így gondoltam - bólintott, majd kikapta kezemből a bugyit. Mosolyogva csóváltam a fejem.
- Mi az? - kérdeztem mosolyogva. - Nem bírjuk a kiképzést?
- Nagyon vicces - morgolódott.
- Tudod, azt szokta mondani az edzőm, hogy ha izomlázam van, akkor rá kell dolgozni - húztam magamhoz, ezzel is nyomatékosítva, hogy nem lenne ellenemre az ismétlés.
- Bolond - csapott a mellkasomra, majd visszafordult ebédet csinálni.
- Hé, mi a baj? Nem volt jó? Nagyon fájt? - kérdeztem félve.
- Minden jó volt, sőt, nagyon élveztem. Csak kicsit érzékeny és emiatt napolnám ezt most.
- Ok. Persze - pusziltam meg a halántékát, majd apró puszit adtam a nyakára is.
Ebéd után úgy döntöttem, hogy kicsit kényeztetem, ezért felkaptam és a fürdő felé vittem. Engedtem langyos vizet, beleengedtem, majd beültem mögé és a mellkasomnak döntöttem. Mikor megérezte, hogy tetszik a helyzet, rosszalló pillantással nézett rám.
- Nyugi - emeltem fel a kezem. - Jó leszek.
- Rendben - felsóhajtott és visszadőlt rám.
Ültünk kicsit így, majd öntöttem egy kis tusfürdőt a tenyeremre és elkezdtem mosdatni. Jóleső sóhajok hagyták el a száját, amit mosolyogva nyugtáztam. Először csak a hasát és a felső testét kentem be, aztán haladtam lefelé is, de nem állított meg. Mikor nőiességéhez értem, felszisszent és elkapta a kezem.
- Óvatos leszek, ígérem - suttogtam a fülébe, és apró puszikat adtam a nyakára és a vállára, mire ismét ellazult.
Lágyabban kezdtem mozgatni a kezem a lábai közt, aminek pár perc múlva meg is lett a hatása. Tevékenységemnek hála mocorgott az ölemben, ami nekem is segített, így lényegében egyszerre jutottunk a csúcsra, lihegve dőlt nekem, én pedig a nyakába borulva igyekeztem visszanyerni a légzés képességét.
- Ez... ez.... valami... eszméletlen volt - szólalt meg Amy még mindig kapkodva a levegőt.
- Csak nem volt jobb, mint tegnap este - mosolyogtam kajánul a nyakába.
- Nem.... - lihegett. - Annál nem.
- Na azért - csikiztem meg az oldalát, mire megugrott kicsit.
Még ültünk kicsit a fürdőkádban, aztán arra jutottunk, hogy rendelni kellene pizzát, és bevackolhatnánk a tv elé egy üveg borral és a pizzával. Bár nem sok kedvem volt hozzá, de felöltöztem és elszaladtam borért meg pár dologért a boltba, addig Babám megrendelte a vacsit.
Sikerült viszonylag hamar megfordulnom, és szerencsére velem együtt érkezett meg a futár is, így nem kell hideg pizzát enni.
ESTÁS LEYENDO
Harc a szerelemért (Befejezett)
RomanceA nevem Kovács Emese. Budapesten élek a szüleimmel. A Színművészeti Egyetem elvégzése után a Játékszínben kezdtem dolgozni. Aztán jött egy nagy lehetőség. London. Ott kezdődött életem legcsodásabb időszaka. Tudod miért? Olvasd el és meg tudod 😉