Harc a szerelemért (Befejezett)

London

Estére sík ideg lettem. Mégis mit gondolok én?! Nem vagyok oda való! Mit keresnék én Londonban?! Egy filmben meg pláne?! Le fogok égni. Ez biztos.

Egész éjjel nem aludtam. Reggel nagyon komásan keltem fel. Nagyon fáradt voltam. Összeszedtem a cuccaim, aztán apa kivitt a reptérre. Életemben először fogok repülni. Emiatt is ideges vagyok. Mi lesz, ha lezuhanunk?! Kellett nekem ebbe belemenni!

- Kisasszony, jól van? - kérdezte az ellenőrző kapunál álló hölgy.

- Igen. Persze. Csak ez az első repülésem és kicsit ideges vagyok. Ráadásul meghallgatásra megyek Londonba, amiatt is ideges vagyok kicsit. - mosolyogtam rá.

- A repüléssel nem lesz gond - mosolygott rám. - A kapitány tapasztalt. Ne aggódjon. Minden rendben lesz.

- Köszönöm. - mondtam, aztán elindultam. A gépen az ablak mellettem ültem.

Az út végtelen hosszúnak tűnt. Ahogy közeledtünk London felé, úgy lettem egyre idegesebb. A szöveg könyvbe próbáltam bele merülni, hátha elvonja a figyelmem. Sikerülhetett, mert csak azt vettem észre, hogy landolunk.

A reptéren fogtam egy taxit és szállodához mentem. Egész délután a szöveget bújtam. Imádtam. Egyre több minden tetszett a szereppel kapcsolatban. Este felhívtam Anyáékat, hogy megérkeztem, itt vagyok, minden rendben.

Nem sokat tudtam alkudni az este, így kellett némi smink, hogy tűrhető formába hozzam magam. Nem sok, de kicsi alapozó és pár apróság.

Egy irodaházba kellett mennem, ahol az egyik felső emeleten rengetegen voltak már. Egyre idegesebb lettem megint, mert a várakozók között sok híresség volt. Labdába se rúghatok itt. Mit keresek én itt?!

- Emese? - hallottam meg a nevem. Ahogy megfordultam, Anna jött felém.

- Szia - köszöntem.

- Szia. Hát el jöttél?! - mosolygott rám.

- Nem tudom miért - hajtottam le a fejem.

- Nyugi. Ügyes leszel. Egzotikus lányt keresünk. Szép vagy, gondolom a szöveg is megy. Nem lesz gond.

- Remélem igazad lesz.

- Biztos. Gyere.

Bevezetett egy irodába, ahol hat ember ült. Nekem velük szemben kellett leülnöm. Az érettségim jutott erről az eszembe.

Egy pasival kellett eljátszanom egy részt, ami jól sikerülhetett, mert összenéztek és azt mondták, hogy megvan. Annának haza kellett küldenie a többieket, tőlem pedig pár perc türelmet kértek, hogy összeszedhessék a kellő papírokat nekem.

Míg vártam, felhívtam anyáékat.

- Szia Anya - szóltam bele.

- Szia. Máris végeztél? Hogy ment?

- Megkaptam a szerepet - mondtam boldogan.

- Jaj Kicsim. Annyira büszke vagyok rád! Gratulálok! - sírt anya a vonal másik végén.

- Anya, ne sírj, mert akkor én is fogok - szipogtam.

- Rendben. De ígérd meg, hogy nem fogsz azon gondolkodni, hogy mi lesz velünk itthon. Mi megleszünk. Nem kell rólunk gondoskodnod.

- Megpróbálom.

- Jól van. Majd hívj,  meséld el pontosan, hogy mi volt. Menj ismerkedni. Unokát szeretnék.

- Anya! Szeretlek. Szia.- nevettem.

- Szia.

Még vártam pár percet, aztán behívtak. Elmondták a főbb tudni valókat, aztán visszamentem a szállodába.

Szóval, most lesz két hetem mindent összepakolni, aztán visszajövök, és két, három hónap lesz a forgatás. Egyenlőre három rész, aztán meglátjuk. A pénz egész jó, így nem panaszkodom. Ami a legjobb, hotel szobát bérelnek nekem, és mindent megkapok, amire szükségem lesz. Csúcs.

Egyre kevésbé vagyok ideges már. Megfeleltem a szerepre. Szuperrrrrr.

A délutánt vásárlással és városnézéssel töltöttem. Beszereztem pár új táskát, ruhát és cipőt is. Meg kellett egy új bőrönd, mert amit hoztam, abba ennyi nem fért bele.

Haza érve Apa várt a reptéren.

- Apukám! - ugrottam a nyakába.

- Szia szívem. Hallom, ügyes voltál.

- Igen. Jól ment.

- Akkor ezt most megünnepeljük. Felvesszük anyádat, aztán irány a kedvenc éttermed.

- De oda asztalt kell foglalni.

- Már megvan - mosolygott rám.

Boldogan mentem a kocsihoz. Apa gesztusa, pláne, hogy eszébe jutott a foglalás, nagyon jól esett. Bár szerintem erre Anya emlékeztette. De nem baj. Így imádom őket.