Harc a szerelemért (Befejezett)

Macskajaj

Ben:

Nem tudom, mi ütött belém. Teljesen elment az eszem.

Az utóbbi pár napban Emese elkerült minket. Az egyik lánnyal barátkozott össze, vele volt egész nap.

- Mit csináljunk ma? - jött be Martin az egyik nap végén az öltözőbe.

- Nem tdom. - válaszoltam.

Gyorsan átöltöztünk, aztán vártuk Amyt a társalgóban.

- Sziasztok - nyitott be Amy.

- Szia.

- Mi a tervetek srácok mára?

- Nem tudjuk. Miért? - kérdeztem.

- Mert Emma, a sminkesem elhívott vásárolni, és ha megoldjátok a délutánt nélkülem, akkor elmennék.

- Persze. Menj csak. Mi már nagy fiúk vagyok - mosolygott rá Martin, közben rácsapott a  vállamra. - Akkor ma fiús buli lesz, haver.

Még hallottuk, ahogy lakótársunk nevet rajtunk, ahogy végig megy a folyosón, aztán csukódik a bejárati ajtó.

- Szóval? Mi legyen? - kérdezte Martin.

- Nem tudom. Menjünk el bullizni? Holnap úgyis szabadnap.

- Rendben. De előtte vacsorázzunk valahol, mert nincs otthon semmi.

- Jó.

Otthon mind a ketten lezuhanyouztunk, aztán összeszedtük magunkat, és elindultunk egy kajáldát keresni.

Egy kisebb gyorséttermet választottunk, ahol hamburgert és krumplit ettünk. Nem egészséges, de a hét után belefér.

- Mi van veled mostanában? - kérdezte Martin.

- Velem? Mert?

- Ben! Látom, hogy van valami.

- Nincs semmi. Jól vagyok.

- Na persze.

- Ez most mi volt?

- Figyelj! Sophieval szakítottatok, ami nem baj, de te nem emiatt vagy ennyire elgondolkodva merülve.

- Képzelődsz.

- Aha. Ezért ülünk két órája egy helyben, és a kajád fele megvan még.

- Amy főztje jobb.

- Biztos, hogy csak a főztje?

- Igen!

- Ben!

- Jó. Nem csak..........,

- Na végre! Mióta itt van, megvan a kémia köztetek.

- Emlékszel, mikor elvittem sütizni?

- Persze.

- Meg akartam csókolni, de nem tettem.

- Barom.

- De most komolyan. Akkor szakítottunk Sophieval. Nem voltam beszámítható.

- Nézd! Kedves lány. Szerintem hívd el. De ha elüldözöd, megnyúzlak.

- Nagyon vicces.

- Komolyan mondtam. Tehetséges, ügyes lány. Keresve sem találhatott volna jobbat a rendező.

- Ebben egyetértünk. Innét hova?

- Jó terelés. De most hagyom. Nem messze van egy bár. Menjünk oda. Jó a zene, a kiszolgálás.

- Rendben. Menjünk. - ott hagytam a kajám felét, mert most tényleg nem voltam éhes. Abban reménykedtem, hogy a tegnapi vacsora maradéka még ott lesz a hűtőben.

Amy szerencsére jól tart minket, egészséges ételeket készít, de van, mikor kicsit elszáll, ami elég ritka, de akkor tényleg jól jön a plusz.

Tényleg eléggé közel volt a bár. Találtunk egy eldugott boxot, és ott folytattuk a beszélgetést. Martin próbált rávenni, hogy legalább egy hivatalos randira hívjam el, legfeljebb abban maradunk, hogy barátok leszünk. Ez szerintem is vállalható. Már csak a megfelelő alkalom kell hozzá. Talán a forgatás végén. Akkor mindegyikünknek több ideje lesz.

A bár alkohol mennyiségét jelentősen lecsökkentettük. Hajnali háromkor szóltak ránk, hogy zárnának. Martin ragaszkodott hozza, hogy sétáljunk haza, mert nem lenne jó, ha telehánynánk a lakást. Ebben igaza volt, úgyhogy séta.

Szerintem nem kedveltek meg minket a környéken, ugyanis énekelve mentünk haza. De a séta segített. Mire az utcába értünk, addigra viszonylag lecsendesedtünk, és csak kicsit kellett összpontosítani ahhoz, hogy egyenesen bírjak menni.

Fél négykor értünk haza, úgyhogy tényleg nem voltunk messze. A lakásban csend volt. Sajnos a belépésünk nem sikerült túl csendesre. Lelöktem az ajtó melletti akármilyen dísz valamit. Nem volt csendes.

- Hát ti? - kérdezte Amy a kanapén felülve.

- Ne haragudj - szabadkoztam. - Csak Martin meglökött és levertem.

- Semmi gond. Ti részegek vagyok?

- Csak kicsit - mosolygott Martin. Szerintem hulla részeg még.

- Na jó. Irány az ágy - terelt minket a szobáink felé.

Martint lefektette, aztán bejött hozzám is.

- Kell segítség? - kérdezte.

- Azt hiszem nem - mondtam miközben levettem a cipőm és már vettem elő a pizsamám is.

- Jó. Reggel kikészítek nektek gyógyszert majd a konyha asztalra.

- Tündér vagy.

- Majd reggel mond. Jó éjt!

- Jó éjt!

Hajnalig nem bírtam elaludni, eszméletlen módon kavargott velem a szoba és az ágy. Olyan hat óra körül kezdett jobb lenni a helyzet, aminek nagyon örültem. Még megnéztem a telefonom, aztán megpróbáltam aludni.

Tíz órakor eszméletlen fejfájással keltem. Emese az egész házban besötétített, ami nagyon jól esett. A házban nagyon kevés fény volt, így a fejem lüktetése nem durvult be. A konyha asztalon megtaláltam a segély csomagot. Emese csúcs.