Gyógyír (Harry Styles FF.)

25. Nyugtalan, de minek

-Elfogom hányni magam Harry, olyan ideges vagyok. -tördeltem a kezem lassan Harryék házához érve.

-Hé édésem nyugi. Anyám imád téged, az első perctől kezdte az  a mánia, hogy nekünk együtt kellene lennünk. -mondta lágyan miközben ujjaival az enyémek után nyúlt.

-Igen, értem én, persze, de utálni fog, amiért eltitkoltuk.

-Scar ugyan már, dehogy fog utálni. Anyám halál megértő szokott lenni. Tényleg ne izgulj már.

Az autóútbúl maradt kicsivel több mint fél óra iszonyatosan lassan telt, engem kb megevett az ideg, Harry csak kuncogott az idegességemen, de egyszerűen nem tudtam nem ideges lenni. 

-Édeseim, hát itt vagytok. -tárta ki Anne az ajtót  széles mosollyal az arcán. -Oh Scar, szia drágám. Gyere kerülj beljebb. Remélem jól fogod magad érezni nálunk. -mondta majd egyből egy kedves ölelésbe vont, amihez Harry nevetve csatlakozott, én viszont még idegesebb lettem tőle.

-Mi ez a jókedv kisfiam? -nézett rá furcsán Anne is.

-Semmi anya, semmi. -mosolygott még mindig tovább, ahogy beljebb ment a házban, mire én csak kínosan vigyorogva vállrántottam Annenek, hogy nem tudom mi ez a jókedv Harrynél, ami még egy kamu a listámon. -És jártál már a környéken Scarlett? -érdeklődött Anne kedvesen, ahogy beljebb invitált.

-Scarlett dobd le magad, majd ebéd után bepakolok. -lépett felém Harry majd végül még egy bátorító pillantást is vetett felém. Ahogy Anna elszaladt a sütő sípoló hangja miatt Harry kapva az alkalmon egy csókkal próbált nyugtatni.

-Oh, de szerelmesek, eldobom az agyam. -jelent meg Gemma csiripelve ezzel kockáztatva idő előtti lebukásunkat.

-Kérlek halkabban, így is mindjárt elájul. -kezdte Harry mire Gemma csak felkacagva megragadta a vállaimat.

-Nyugi. -tette hozzá könnyedén. -Anyám nem eszik embert.

Harry a fenekemet megpaskolva jelezte, hogy menjek beljebb. -Azta, milyen otthonos. Tetszik a dekoráció. -néztem körbe, ezzel a pillanatra elfelejtve idegbajomat. A lakás arany, zöld és piros színekben pompázott, igazi karácsonyi színekben, ami nagyon tetszett. nem volt a legmodernebb típusú díszítés, de engem teljesen elvarázsolt. Meleg volt, otthonos, hangulatos és áradt belőle, hogy szeretettel készült.

-Scarlett drágám, csirkét csináltam ebédre, zöldségekkel és rizzsel, remélem szereted. -szólt ki Anne a konyhából.

-Tökéletes lesz. -mondtam válaszul hangosabban, közben megindultam felé a konyhába.

-Harry ódákat zengett arról, hogy milyen jól főzöl, remélem nem okozok csalódást. -ecsetelte, ahogy mellé értem.

-Az illata alapján meg sem fordul a fejemben. -mosolyogtam kedvesen, ugyanis a konyhában tényleg isteni illat terjengett.

Az ebéd vidáman telt. Egyenlőre csak Harry, Anne, Gemma, Gemma párja és én voltunk jelen a házban, de vacsorára az infók alapján várnak még pár rokont. Bevalom nagyon kívülállónak éreztem magam, pedig egy pillanatig sem lett volna rá okom, de tudom ez a saját hülyeségen okén van egyedül.

Miután az ebédet besöpörtük az asztalról Harry kérdően nézett rám. Hirtelen nem tudtam mit akar, nem mintha nem lett volna egyértelmű, végül idegesen bólogattam ezzel engedélyt adva számára a tálalásra. Túl akartam lenni rajta.

-Lenne valami amiről beszélni szeretnék. -kezdett bele Harry miután kicsit megköszörülte a torkát és ivott egy kis vizet.

-Édesem baj van? -nézett Anne egyből aggódó tekintettel fiára, majd hirtelen rám, aztán idegességemet látva teljesen elvesztette a fonalat.

-Neem, anya ne aggódj nincs baj, csak szeretnék beszámolni valamiről. -mosolygott Harry is zavarában. -Tudod anya nagyon hálás vagyok neked.-kezdett bele Harry a sztoriba, amitől Anne végképp kezdte nem érteni miről van szó. -Nem is tudod mennyit segített nekem Scarlett, és igenis neked vagyok hálás, mert te hoztad őt el nekem és az az igazság, hogy egy ideje mi nem csak barátok vagyunk. -vallotta be végül Harry mosolyogva, a hír hallatára pedig Anne arcára is óriási vigyor telepedett. Harry az asztal alatt fogta meg a kezem, és a pillantás amivel közben megajándékozott teljes nyugalommal töltött el.

-Úgy tudtam, én úgy tudtam. -kezdett rá Anne viccből mérgesen. -Ahogy ti egymásra néztek gyerekek az sok mindent elárul már az én sokat látott szememnek. -mondta végül viccesen, mire mind felnevettünk és pedig végre kiengedtem, ezzel Harry vállának dőltem nevetésem alatt.

-Ne haragudj Anne, de nekünk is legalábbis nekem biztosan olyan furcsa volt ez a helyzet és fogalmam sem volt Harrynél biztos-e az, amit mutat, persze most már tudom,hogy igen, tudod én csak megakartam magunknak hagyni az időt, ezt megemészteni. -hablatyoltam össze.

-Semmi ba Scarlett, én örülök annak, ahogy ez alakult. Titkon talán még reméltem is. -adta az ártatlant.

-Titkon anya, tényleg?, Titkon remélted? -húzta Harry mire megint mindenki nevetésbe tört ki, hiszen mindenki számára teljesen egyértelmű volt Anne kerítő szándéka. -Szeretlek. -fordult felém Harry egy csókkal megajándékozva, miközben mindenki a saját jókedvével és Anne lebukásával volt elfoglalva, ezzel kicsit elvéve rólunk a figyelmet.

-Én is Szeretlek Harry. -mondtam egyből válaszul, de ahogy abban a pillanatban éreztem magam és az őszinte szerelmes pillantás amivel feltehetőleg ránéztem talán mindent elárult arról, hogyan is vagyok felé valójában.