Gyógyír (Harry Styles FF.)

6. A minimum, amit érdemelsz

-Mi lenne, ha holnap el miután Greg elmegy mi elmennénk szépen bevásárolni karácsonyi díszeket. Itt az ideje már a dekorálásnak. -kezdtem témába miközben az otthonról hozott piknik csomagnak estünk.

-Greget lemondtam a hétre. Akármikor mehetünk.

-Mi? Hogy hogy lemondtad? Tornáznod kell Harry. Úgy gyorsabban gyógyulsz.

-Kirúgtam tegnap este. Nem volt szimpatikus, ahogy az sem, ahogy rád nézett.

-Hogy mi? Komolyan emiatt rúgtad ki?

-Ez a munkahelye. Nem azért kell hozzám  jönnie, hogy csajozzon.

-Ugyan Harry semmi nem volt köztünk.

-De ő akarta. Meg is mondta. És nekem nagyon nem tetszett, ahogy beszélt rólad. Rólad neki soha nem volt és nem is lesz joga így beszélni. Nem igazán tudja mit érdemelnél és nem akartam, hogy megbántson.

-Lehet, hogy nem vagy gyerek sem, de az apám sem. Harry egyszerűen nem csinálhatsz ilyen dolgokat. -csattantam ki. -Amúgy meg, ha próbálkozott sem érdekelt volna. Ő engem soha egy pillanatig sem fogott meg.

-Most már nem is fog, kivéve, ha nem házon kívül találkoznátok véletlen.

-Jó. Elég legyen. Többet úgy sem jön, ne legyen téma kérlek, mert ezzel tényleg csak felidegesítesz Harry.

-Nem baj. Cuki vagy mikor mérges vagy és dühödben fújtatsz. -nevetett pimaszul.

-Oh komolyan menj a francba, -boxoltam a vállába, amitől picit megdőlt, de közben végig nevetett.

A parton töltött napunk csodálatosan telt. Jó volt látni Harry jókedvét és az őszinte mosolyok tömkelegét szép arcán. A hazafelé út csendesen telt. Harry már fáradt volt és korai kelésem miatt, már én sem voltam a toppon.

-Ez meg mi? -néztem a virágdobozra, ami a bejáratnál hevert.

"Kedves Scar.

Lehet már te is tudod, de én már nem dolgozom Harrynek, viszont örömömre szolgálna, ha mihamarabb láthatnálak. Ha nem veszed tolakodásnak, akkor valamikor, ha neked is lenne kedved, szívesen elhívnálak egy vacsorára.

Szép estét, Greg."

-Greg küldte, randira akar hívni. -mondtam, ahogy Harry kérdően mellém lépett, de észbe kapni sem volt időm. Harry akkorát rúgott a virágdobozba, hogy legalább 10 métert repült és darabjaira hullott, ahogy a földön landolt, a kezemben lévő üzenetet pedig darabokra tépte.

-Már megbocsáss, de ezt én kaptam Harry. -csattantam fel dühösen.

-Majd én rendelek neked egy sokkal nagyobbat és egy sokkal szebbet. Nem egy ilyen szart. -dühöngött Harry, miközben beindult a lakásba engem némiképp maga mögött hagyva ezzel.

Harry a következő 2 órában nem szándékozott kidugni a fejét a szobájából én pedig nem igen szándékoztam bemenni hozzá. Nem tudtam hova tenni  a viselkedését, amit Greg iránt tanúsított. Bár Greg valóban egy pillanatig sem érdekelt, Harryt továbbra sem tudtam hova tenni. Ha nem tudnám, hogy nem így van, biztosan azt hinném, hogy féltékeny Greg próbálkozására. A nappaliban ülve agyaltam még mindig a történteket, a film amit néztem egy pillanatra sem kötött le, mikor csöngettek.

-Igen?

-Scarlett Hill?

-Én vagyok.

-Jó estét kívánok ezt önnek küldték. -Mondta a futár, majd a kezembe nyújtott egy csodaszép rózsa boxot.