Gyógyír (Harry Styles FF.)

1. Az első nap

-Scarlett. -köszönt kedvesen Anne, ahogy megérkeztem a házhoz. Ma kezdem el az új munkámat. Egy velem egykorú férfit fogok segíteni a mindennapjaiban egy autóbaleset után. 

Anne a férfi édesanyja kedvesen tessékelt be a falak közé. Negyed órába telhetett mire körbevezetett a házban, mindent megmutatott és adott egy kis tájékoztatást a fiáról. -Nem lesz egyszerű dolgod, amúgy egy elég vidám fickó és nagyon vicces is tud lenni, de ez a baleset földhöz vágta. Néha, hogyan is fogalmazzak... elég bunkó tud lenni, de pont azért vagy itt, hogy fel  vidítsd. Tudod a nehezén már túl van, volt rehabilitáción, csak bár dologban kellene neki segíteni illetve, mint mondtam lelket önteni belé. -mosolygott rám kedvesen.

-Én is pipa lennék, ha valaki miatt hónapokra ágyhoz lennék kötve. -jegyeztem meg egyetértően, mire Anne, ahogy egy egyetértő mosolyt küldött felém.

-Itt van egy a kártya. Ezen van bőven pénz a bevásárlásokra. Mindegy mire költesz a későbbiekben csak érezzétek jól magatokat, hogy ő is felviduljon egy kicsit illetve, elég mindenre, amit akár a boltban megvennél. Illetve a te étkeztetésedet is bőven fedezi, arra kérlek ne költs külön. Ha vásárlásnál kérne pin kódot, akkor a születési dátumodat állítottam be, így azt sem téveszted el. Illetve, ha a későbbiekben bármi kérdésed van hívj bátran. Tudod sajnos én nem Londonban élek és nagyon nehezen tudnám otthagyni a munkám ennyire időre, így ez a legjobb megoldás, mert a fiam meg nem hajlandó lejönni vidékre. Nem akartunk tudod konkrétan egy ápolót, nem akartuk, hogy a fiam azt érezze, hogy beteg. Végül is arra már nem is igazán van szüksége. Ellátja magát, csak a fürdésben kellene majd neki segíteni. A csípője még nem a régi, az egyik lába sem. Tudod csak, hogy el ne essen véletlen, de majd kitapasztalod. -mondta már a végén kicsit elkenődve. 

-Minden tőlem telhetőt megteszek, ígérem. -simogattam meg kedvesen vállát ezzel kicsit feldobva őt.

-Gyere. -hívott maga után. -Ez itt az ő szobája, utoljára hagytam. Bemutatlak neki. -mosolygott rám bátorítóan, ezzel szélesre tárva előttem fia ajtaját. -Jó reggelt drágám. -lépett hozzá, fia arcát anyai csókkal ellátva.

-Jó reggelt Anya. -hallottam meg mély, rekedtes hangját, amiről egyből letudtam szűrni, milyen kellemes is a fülnek.

-Itt van az a kedves nő, akiről beszéltem neked. -kezdett bele Anne.

-Megmondtam, hogy nincs senkire szükségem. Akár haza is küldheted. -csattant fel.

-Kérlek Harry, ne kezd. Azért van itt, hogy igenis segítsen, ha tetszik, ha nem. -válaszul a fia csak puffogott. Hallhatóan nem örült az érkezésemnek.

-Gyere beljebb kérlek. Bemutatlak titeket egymásnak. -invitált be Anne én pedig a fogadtatás végett cseppet sem bátran lépkedtem a szobába.

-Jó reggelt. Scarlett Hill vagyok. -nyújtottam kezet az előttem ülő alaknak.

-Harry Styles. -pillanatot rám ezzel ő is kezet nyújtva nekem. Szemöldöke gyorsan szaladt össze homlokán, mintha nem értene valamit, majd egyből félmosollyal az anyjára kapta a fejét. -Legalább nem vagy 70, aki egész nap nyúzni fog és sütivel tömni, hogy egyhamar guruljak. -viccelődött el magának, amin Anne vidáman én pedig kínomban nevetgéltem egy sort. -Fura is lett volna, hogy egy hetvenes néni mossa a farkam. -bökte ki pimaszul, mire az arcom felvette egy szép, érett paradicsom színét.

Be kell vallanom, nagyon nem erre számítottam. Mármint Harry igazán helyes férfi. Hullámos göndörkés haja szépen keretezte reggeli fáradt arcát. Zöld szemei szikrákat szórva pillantottak rám néhol csibészes mosolyok között.