Gyógyír (Harry Styles FF.)

22. Az aurora alatt 🔞

-Nézd Harry. -mutogattam egyből az ággyal szemben lévő ablak felé, ahogy a szobába értem. Harry pár másodperccel később követett és egyből szemügyre vette az elénk táruló látványt.

-Valóban jól néz ki. Mondjuk nem annyira, mint te ebben a környezetben, ebben a kis törölközőben, ami takar. -mondta Harry miközben leült mögöttem az ágyra, ezzel átadva magát a teljes elé táruló látványnak engem is beleértve. -Mi lenne, ha ledobnád azt a törölközőt? Sokkal jobban élvezném ezt az egész sarki fény dolgot. -kuncogott halkan.

-Ha annyira nélküle akarsz látni, akkor vedd le rólam te. -mondtam neki, ahogy hátra néztem rá, majd egy pimaszabb mosoly kíséretében újra a fényekre tekintettem. Harry pillanatnyi gondolkodás nélkül nyúlt az engem takaró törölköző széléhez, ezzel engem egy másodperc alatt megszabadítva az anyagtól.

-Sokkal jobb. -mosolygott pimaszul, ahogy újra hátra néztem rá. Gondolkodni sem volt időm a következményeken, hiszen egyből felállt ezzel engem az üvegfalhoz szorítva pár lépésével később. Az ágyékát keményebben nyomta nekem abban a pillanatban, ahogy megcsókolt. Éreztem, ahogy megkeményedik a combomnál, elborult az agyam, hiszen még sosem szeretkeztünk Harryvel, pedig én már bevallom nagyon vágytam rá, most viszont ebben a pillanatban, mikor a kapujában voltam a dolognak remegni kezdtem félelmemben. Igyekeztem nem mutatni felé ennek jelét. Igazság szerint annyira szerettem, hogy attól rettegtem valamit elrontok, de gyorsan kivertem a fejemből ezeket a gondolatokat és átadtam magam neki.

Megrezzentem, ahogy combom alá nyúlva az ölébe emelt. Hiszen nemrég még menni is alig tudott, féltem, hogy a súlyommal valami kárt okozok neki.

-Jól vagyok. -nyugtatott meg egyből, ahogy fészkelődni kezdtem. Lassan, csókváltásunk közben fordult meg velem, majd ahogy pár lépéssel elérte az ágyat, lassan helyezett le a puha anyagra.

-Kérlek szeretkezz velem. -nézett mélyen a szemembe csókunkat megszakítva. Orra édesen súrolta az enyémet, ahogy hozzám szólt.

-Erre nem kell megkérned. -suttogtam halkan. Mosolya, amit viszonzásul kaptam szívmelengető volt.

Ujjaim csípőjén elhelyezkedő törölközőjének szegélyéhez vittem. Remegő ujjakkal szabadítottam meg Harryt az anyagtól. Lustán dobtam magunk mellé az anyagot, miközben testét jobban ellenem nyomta. Ujjaival gyorsan érintett meg odalent. Merész mosollyal nézett rám, ahogy felfedezte sokkal nedvesebb állapotomat. Ajkaival éhesen esett a nyakamnak, miközben ujjai édes munkába kezdtek. Több, mint jól esett, de türelmetlenül kaptam merevedéséhez, amit gondolkodás nélkül kezdtem bepozicionálni magamnak. Türelmetlen voltam, már nagyon őt akartam és egy pillanatig sem titkoltam el ezt Harry elől.

-Scarlett. -mosolygott rám, mintha nevem is kuncogva mondta volna ki.

-Kérlek. -mondtam halkan neki, hangom szinte könyörgően szólt kapcsolatunk elmélyítéséért. Harry lassan, de mélyen töltött meg. Mélyről törő nyögés szakadt fel mindkettőnk torkából, ahogy belém hatolt. Elsőre még feszített is mérete miatt, de pár mélyebb lökés után sírni tudtam volna még többért. Ajkait újra éhesen nyomta ellenem, míg ujjaim csípőjébe mélyesztettem és a lehetségesnél is próbáltam testét közelebb húzni a sajátomhoz.

-Mutasd meg azokat a csodás szemeket. -szólt rám halkan. Szemeimmel egyből az övéit kutattam, amelyek boldogan pillantottak rám vissza. Szemeivel mélyen kutatta, az enyémeket miközben csípője folyamatos lökéseivel a mennyekig készült repíteni. Remegve nyögtem fel, ahogy kicsit oldalasan lökött meg, ezzel valami újat elérve bennem. Édesen rám mosolygott, ahogy észrevette a reakcióm és gyorsabban kezdte csípőjét lökni ugyan azon belső pontom felé. Kapkodtam a levegőt, nyögéseim gyorsabban szöktek ki ajkaim közt tőle.