Gyógyír (Harry Styles FF.)

15. Páros mackó és szédítő magaslat

-Köszönjük. -nyomta Harry a taxis kezébe a pénzt, mikor a Trafalgar térre érkeztünk. -Iszunk egy forrócsokit? Ismerek itt egy remek helyet. -kérdezte Harry mikor összedörzsölgette kezeit, ezzel kifejezve, hogy valóban hideg van. Beleegyezésem jeléül csak némán, mosolyogva bólogattam vissza.

-Úristen, egy mennyei. -hüledeztem, miután kilépve a kedves kis helyről először ittam az általam választott finomságba.

-Majdnem olyan mennyei, mint te. -mosolygott Harry, majd lány puszit nyomott ajkaimra. A Parliament Streeten sétáltunk végig miközben elfogyasztottuk a forrócsokijainkat. Élveztem Harryvel ilyen formán tölteni az időt. Kézen fogva sétálgattunk, mint egy szerelmespár, aki csak élvezi az első téli kivilágított estéket London utcáin. Nevetve sétálgattunk, nézegettük a kirakatokat. Új volt ez mindkettőnknek és nem tudom Harry hogy volt vele, de én élveztem. Bár, ha azt nézzük, hogy a mosolya az arcán, állandó és úgy tűnik levakarhatatlan, akkor talán ő is jól érezte magát velem.

-Nézd Scar. -mutatott Harry a következő kirakatra. -Na jó, ezt nem hiszem el. -indult el befelé, de fogalmam sem volt, miről beszél. -Jó napot. -köszönt az eladónak. -Láttam azt a macit a kirakatban. -kezdte. Az üzlet ámulatba ejtett, telis tele volt karácsonyi dolgokkal. és díszítéssel. Először oda sem figyeltem mit akar Harry a kirakatból, aminek úgy megörült. -Scarlett ezt a tiéd. -fordult felém Harry ezzel kizökkentve ámulásomból. Egy édes plüssmackót nyomott kezembe mielőtt boldog.

-Köszönöm szépen. -mosolyogtam, majd gyors csókot nyomtam ajkaira a hatalmas maciért. Nagyjából egy méter magas lehetett és extra puha.

-Istenem Scarlett. Ne legyél vak. -nevetett. Nem értettem, majd megláttam, hogy a pasi elvesz egy másik macit a kirakatból ugyan ebben a méretben. Hihetetlenkedve nevettem mikor megláttam, hogy a másik Macin az én nevem van, és ahogy az enyémet szemügyre vettem azon pedig Harry neve szerepelt. A két egymás mellett lévő maci a kirakatban Harry és Scarlett felirattal rendelkezett az általuk viselt kötött pulóveren.

-Na ne. -nevettem tovább.

-Látod, hogy de. - nevetett Harry is tovább velem. -Még a rólunk elnevezett macik is párba vannak állítva. 

-Akkor talán nem kellene felmondanom. Talán ez valami jel. -mondtam mókásan sejtelmesen.

-Ne szemtelenkedj velem Scar, mert esküszöm elfenekellek érte.

-Persze, persze. -tettem hozzá gyorsan a végén a nyelvemet nyújtogatva.

-Leharapom. -figyelmeztetett Harry komolyan, de mosolya még is ott ült arcán, míg hangjában a jókedv csengett.

-Jóóó.. jóóó. -egyeztem bele. -Jól fogok viselkedni Apuci. -vicceltem mire Harry arcán egy perverz vigyor rajzolódott ki. -Köszönöm szépen a macit. Imádom. -álltam meg előtte gyermeki vigyorral, mintha 3 évesen tényleg aputól kaptam volna macit.

-Bármikor kaphatsz egy új macit. -mosolygott rám ő is majd újra megcsókolt.

Harry és én a Macijainkkal a hónunk alatt és még mindig kéz a kézben sétáltunk végig az után. Most már valóban úgy festhettünk, mint egy amerikai romantikus filmeben, immáron kiegészítőkkel is ellátva, főleg, hogy körülöttünk már tényleg minden úszott a karácsonyi fényekben.

Mire kiértünk a partra az ég már teljes sötétségben úszott, én pedig imádtam így Londont. A Big Ben most is tele volt turistákkal, így inkább gyorsan átverekedtük magunkat a tömegen és egyből neki láttunk átsétálni a part túl oldalára a Westminster hídon.

-Voltál már fent? -kérdeztem Harryre a London Eye felé mutatva.

-Persze. -válaszolta egyszerűen.

-Jesszusom, mi vett rá?

-Scarlett ne mond, hogy még sosem voltál a London Eyeon. -hitetlenkedett Harry.

-Pedig nem. -rántottam vállat egyszerűen. -Nem vagyunk jóban a magas helyekkel.  -ismertem be.

-Ugyan Scarlett, egy félelem miatt nem maradhat ki egy ekkora élmény. Kérlek, gyere fel velem. -nézett rám boci szemekkel. -Imádnám, ha velem jönnél fel először.

-Valóban romantikus lenne Harry, de nem. - tiltakoztam egyből.

-Naa, kérlek. Scarlett kérlek. -állt elém. -Imádni fogod, meglátod. Én pedig vigyázni fogok rád, ha kell az ölembe veszlek csak, hogy ne félj, kérlek. -fogta kezei közé az enyémeket.

-Nem ígérek semmit Harry. Ha meglátom alulról lehet inamba száll a bátorság és visszavonom a szavam, szóval nem tudom.

-Elmegyünk oda és, majd ott kitaláljuk. -lelkesedett. Lábaink egyenesen vittek minket a túlsó partra, ahonnan nem messze helyezkedett el a London Eye. Mindig is játszottam a gondolattal, ahogy mekkora élmény lehet menni rajta egy kört, de iszonyatos tériszonyomnak köszönhetően még sosem vettem rá magam. A szívem hevesen kalimpált, mikor az említett hely felé közeledtünk. Valóban csábító volt a gondolat, hogy Harry mellet küzdjem le eme  félelmem, de egyszerűen remegett a lábam, hogy nekem fel kellene szállnom és olyan magasra mennem.

-Kizárt. -torpantam meg már a helyszínen. -Harry mit sem törődve lépett a pénztárhoz, hogy belépőket vegyen, ameddig én csak álltam és pillanatról pillanatra jobba szédültem csak a magaslat látványától is. -Kizárt Harry, tuti elájulok, ha én oda felmegyek.

-Megvettem a jegyeket, nincs visszaút.

-De én tényleg elfogok ájulni. -bizonygattam.

-Akkor majd elkaplak. Naa, Scarlett kérlek. Meglátod nem fogod megbánni.  -kérlelt rendíthetetlenül.

-Ha ott fent halok meg az csakis a te lelkeden fog száradni. -egyeztem bele nyilvánvalóan.

-Ez az. -lelkendezett Harry. -Nem lesz semmi baj én végig itt lesz. -vont bíztatásként édes ölelésbe.  talán 10 percet állhattunk sorba, a macikat megőrzésen hagytuk a pénztáros srácnál, majd végül mi is beléptünk az egyik kabinba. Harry édesen a kezem szorongatta, minden egyes pillantásában kiolvashattam bíztatását. A gyomrom a torkomba ugrott és a szemeimet összeszorítva vettem tudomásul, hogy elindultunk felfelé. -Ha végig összeszorított szemekkel fogsz itt állni, akkor nem látsz majd semmit és lemaradsz  a lényegről. -suttogta Harry égészen a fülembe, majd egy lágy, hosszabb puszit nyomott a homlokomra. Abban a pillanatban a szemeim kipattantak, a látvány valóban lenyűgöző volt, ahogy London kivilágított utcái felé emelkedtünk, de amikor az alattunk tátongó mélységre pillantottam, az arcom egy fehérebb árnyalatába öltözött. Harry mögém lépve ölelt át, míg és görcsösen az egyik karjába másik kezemmel pedig a korlátba kapaszkodtam.

-Tényleg gyönyörű. -vallottam be mosolyogva, bár kezeim érezhetően remegtek. Rettenetesen szédültem. Rosszul voltam a gondolattól, hogy ilyen magasan vagyok a város felett, viszont Harry engem tartó karjainak roppant hálás voltam. Kisfiús bíztatása megtöltötte a szívem vidámsággal és nekem is levakarhatatlan mosolyt csalt az arcomra. -Örülök, hogy végül feljöttem. -mondtam halkan. Harry maga felé fordított és finom csókra invitált. Mosolyogtam, mikor ajkaink elváltak, nem bírtam másképp tenni. Ajkait újra az enyémekre helyezte, majd mellém lépve, derekam továbbra is ölelve lépett mellém a korláthoz és a kör másik felében csak ittuk a várost. -Nem hiszem el, hogy rávettél. -nevettem, mikor lábaim végre újra földet értek. -istenem nézd. -tartottam Harry elé egyik kezem, melyen szabályos remegésem szemmel látható volt.

-Nagyon büszke vagyok rád. Mondtam, hogy nincs mitől félned. -mondta majd remegő kezem az övéi közé vette és forró puszikkal látta el, ezzel a tettével pedig a szívem olvasztotta el.