Harryvel a reggeli után eszeveszett díszítésbe kezdtünk. Szerencsére nem lett szóba hozva a tegnap éjszaka, ami miatt roppant hálás voltam, mert tudtam, hogy úgyis csak zavarban lennék a beszélgetéstől. Harry mai kifejezett jó kedve engem is egészen felderített, így sikerült az egész reggelt és délelőttöt kb végigbohóckodni. Úgy tűnt ma egész jól van, így sokat segített nekem a dekorálásban is. A nappaliba a tv alá, a kandalló 2 oldalára betettünk egy-egy egy méter magas diótörőt. A fát is feldíszítettük, ami szintén a nappaliba foglalt helyet. Dél környékén ebédeltünk, majd egy-egy kisebb műfenyőt feldíszítettünk Harry és az én szobámba is.
-Szünet, kérlek. -dobta le Harry magát az ágyamra nevetve és pedig gondolkodás nélkül mellé vetettem magam. Hátán elfeküdve, mosolyogva kémlelte a plafont, de szemei egyből rám kapta, ahogy mellé feküdtem. -Köszönöm, hogy jelentkeztél erre a melóra. Feldobod a napjaimat és nem csak a házat díszíted fel, de a szívemet is és jelen helyzetben ezért hálásabb vagyok, mint gondolnád. -mosolygott rám már felém fordulva az ágyban.
-Szívesen doblak fel Harry. -nevettem halkan. -Elmegyek nekiállok valami vacsinak. Ötlet?
-Rád bízom magam. -mondta kedvesen.
A konyhában elég gyorsan eltelt az idő, Harry elvolt magának a szobájában. Végül vacsorára pizzát sütöttem.
-Scar, gyere kérlek! -kiabált Harry a fürdő felől én pedig egyből a segítségére rohantam. -Félre léptem. Kurvára fáj.
-Oh basszus. -mondtam és hirtelen kétségbe esetten. -Szerintem kiment a bokád.
-Kurva jó, tiszta csődtömeg vagyok. -szitkozódott magában.
-Na ezt most hagyd abba. Gyere. -Harry alakját az enyémre támasztottam és nagyobb nehézségek árán betettem őt a kocsiba. Gyorsan visszaszaladtam neki egy cipőért és egy kabiért, én is felkaptam egy nadrágot meg egy kabátot és bevittem az első kórházba. Igazam is lett, kiment a bokája, szóval egy pár csodaszép mankóval tértünk haza. Harry szerencsére hazafelé is már elpoénkodta a dolgot. A doki szerint is hamar rendbe fog jönni, így ő is elég gyorsan oldódott. -Na, akkor szépen elmegyünk fürdeni és lehet is menni az ágyba.
-És mégis, hogy fürödjek?
-Mankóval, segítek. Te beállsz a zuhany alá és meg.. én meg.. hát megmoslak, nem tudok jobbat Harry. -mondtam mire kaján vigyorra húzta ajkait.
Miután Harryt levetkőztettem segítettem neki mankóstól a zuhany alá állni. Ideiglenesen, hogy ne érje víz levettem a lábáról a merevítőt is. -Na gyere nagyfiú. Állj meg itt, mindjárt jövök. -gyorsan feltettem egy biker shorot meg egy sportmelltartót és úgy mentem vissza Harryhez. Mivel tudtam, hogy én is tiszta víz leszek, ezt találtam a legmegfelelőbbnek.
-Fürdeni pucéran kell Scar. Vegyél rólam példát. -incselkedett.
-Lehet, de itt egyedül te fürdesz Harry. Én csak fürdetek. Szóval nekem nem kell pucérnak lennem.
-Nos, ez elég szomorú.
-Na maradj egy helyben kérlek. -állítottam be egy helyre a derekánál fogva. Harry hátára megnyitottam a kellemes hőmérsékletű vizet és tenyerembe nyomtam egy adagot jó illatú tusfürdőjéből. Lentről felfelé haladva mostam meg a lábait. Hasát és mellkasát és végül a hátát, nyakát és karjait. Kidolgozott szálkás izmain öröm volt futtatni a kezeimet és belülről titkon boldogsággal töltött el, hogy ilyen módon hozzá érhetek. Aztán egyhamar rájöttem, hogy bajban vagyok, egyrészt mankón támaszkodik, másrészt az egyik lába és csípője kivan, harmadrészt a másik lábán a bokája kiment szóval nem tudtam, hogyan tartsa meg magát hirtelen, hogy a kicsi Harryt legalább magának intézze el, szóval nem volt más választásom, ez a feladat is rám várt.
Ujjaimra nyomta egy nagyon picit a tusfürdőből és kezdtem neki a dolognak. Remegő ujjakkal indítottam kezem Harry férfiassága felé. Ahogy egy pillanatra arcára kaptam a szemem, láttam ahogy szemei csakis ujjaimat követték, elnyílt ajkaival mintha várta volna csatlakozásunk pillanatát. Amint hozzáértem szerintem ő is egy pillanat alatt tisztában lett azzal mennyire is ideges voltam a helyzettől. Az ujjaim remegtek, a levegőt kapkodtam, ahogy tenyerembe csúsztattam. Igazából csak pár pillanat volt az egész, de én egy egész évtized hosszúságúnak éltem meg a helyzetet és tudtam, hogy ez most napokig így fog menni.
Elléptem Harry mellé, hogy a kezeimről lemossam a habot, majd segíthessek neki elcsúszás nélkül kiállni a zuhany alól. A vizet elzártam és visszaléptem elé, hogy segítsek neki. A szemeim kikerekedtek, ahogy véletlen lepillantottam a férfiasságára, ami teljesen megkeményedve meredezett előttem.
-Ne haragudj, de úgy látszik egész jól fürdesz. -nevetett halkan Harry, de éreztem, hogy ez most neki is elég kínos volt. Olyan volt, mintha a poénnal próbálta volna elcsapni a kellemetlen pillanatot. Az elővett törölközővel gyorsan megtöröltem kezeimet, majd Harry egész testét, végül pedig még mindig kemény férfiasságát, mire felmordult az ujjaim közt.
-Baszki. -köpte mélyet sóhajtva. Ahogy szemeimet apránként vezettem feljebb, mellkasának emelkedése és süllyedése szemmel látható volt. Kicsit titkon örültem neki, hogy nem csak én kapok infarktust ettől az új kapcsolattól.
A szívem még gyorsabb kalimpálásba kezdett, ahogy Harryre segítettem boxerét, ezzel merevedését a hasához emelve. Nagyot nyeltem a látványtól. A szám kiszáradt és pár pillanatig nem bírtam levenni róla a szemem. Miután felöltöztettem csak álltam ott a földet szuggerálva, de Harry sem állt ott sokáig. Mankója segítségével egyhamar hagyta el a helyiséget. Nagy levegőt véve indultam meg a szobámba alvó ruháért és egyből vissza is tértem, hogy én is egy zuhannyal frissítsem fel magam. Kicsit ki kellett tisztítanom a fejem a történtek után. Egyből gőzölgő víz alá álltam. Próbáltam kimosni a fejemből a kínos perceket és azt is, amilyen reakciókkal a testem illetett a történtek után. A Harryvel töltött percek nem csak őt izgatták fel, hanem engem is. Zuhanyom kezdetén nem igazán lepett meg a lábaim közt talált nedvesség. Ujjaim akaratlanul siklottak vissza az előbb érintett területre. A feszültség, ami uralta a testem éhes volt én pedig jóllakottságra vágytam. Ujjaim mozgására a torkomból feltörő nyögéseket kisebb nagyobb sikerrel fojtottam vissza. Az kielégültség hamar végigsöpört az amúgy is feltüzelt testemen. Harry ajkai egyből mosolyra húzódtak gondolataimban, mikor kopogás ütötte meg a fülem. Gyorsan zártam el a vizet. A testemet még szinte reszketés járta át, de egyből törölközőt csavarva magam köré nyitottam ajtót.
-Igen? -kérdeztem levegőt kapkodva.
-Ne haragudj. Csak azt hittem valami baj történt odabent. Az előbb olyan volt mintha kiabáltál volna.
-Ümm, ömm nem .. izé én csak énekeltem. -mondtam kínosan. Azt hiszem Harry számára zavartságom és kipirult ábrázatom elég árulkodó volt, így csak vigyorogva odaszólt szólt egy "értem"-et és még mindig vigyorogva indult tovább.
-Maszturbálni nem bűn Scar. -szólalt meg nekem háttal a szobájába menet. - Úgy látszik te és én ezt most egyszerre csináltuk. -hangján hallottam a vidámságot, majd egy könnyű kuncogással zárta be maga mögött az ajtót, én pedig majd összeporladtam szégyenemben.
A tudat, hogy Harry ezt hallotta és lebuktam ezzel az egésszel, olyan szintű szégyennel töltött el, amit abban a pillanatban nem tudtam kezelni. Nem tudtam eldönteni, hogy tudja e, hogy ezt ő váltotta ki belőlem. Hogy tisztában van e vele, hogy őt kívántam meg a jelenlegi helyzete és esetlensége ellenére is. Végeztem egy munkát, amit ezek után is elakartam végezni, csak azt nem tudtam, hogy fogok ezek után a közelében lenni, hogy van e olyan információ birtokában a történtek által, hogy szégyenkeznem kelljen. Mindemellett elöntött egy újabb forróság, hogy az amit tettem azt nem egyedül tettem. Hogy szó nélkül bevallotta, hogy ő is önkielégített miután hozzáértem és a szívem mélyén furdalt a kíváncsiság, hogy az én személyem csalt e ki belőle bármiféle izgalmat a történések által. Ha pedig igen, hogyan közölheti ezt velem ilyen egyszerűséggel. Percek kellettek mire a lábaimat mozgásra bírtam és összekaptam magam a történtek után. A lehető legcsendesebben burkolóztam be a szobám nyújtotta védett burokba és adtam át magam egy egész éjszakás nem alvásnak.
YOU ARE READING
Gyógyír (Harry Styles FF.)
FanfictionEgy pillanat. Csupán egyetlen nagyon figyelmetlen pillanat elég, hogy megtörténjen a baj. Egyetlen szétszórt pillanat elég ahhoz, hogy egy végzetes baleset történjen, ahol egy ártatlan ember olyan sérüléseket szenved, hogy fel kelljen hagynia régi é...