Gyógyír (Harry Styles FF.)

20. Az álmok teljesülnek

A pénteki és a szombati nap extra gyorsan eltelt. Harry barátai meglátogattak minket szombat este. Mitch extra jó fej volt, akivel Sarah a barátnője jött és még egy srác Jeff. Igyekeztem szót érteni velük, ami elég jól sikerült is. Rendesek voltak velem és szinte úgy kezeltek, mintha ezer éve a társaságukba tartoznék. Harryn pedig csak mosolyogni tudtam. Úgy éreztem,  büszke mellettem. Egész este a nyakamon lógott, ölelgetett és csókolgatott, persze az is rátett egy kicsit a viselkedésére, hogy csöppet becsípett. De akkor is édes volt. Sosem gondoltam magamra olyan nőként, akitől majd egyszer láthatóan függ egy férfi, de Harry valahogy ezt a képet mutatta. Mitch és Jeff nem is egyszer húzták emiatt az agyát, amin Harry csak váll rántva nevetett egész este.

*Visszaemlékezés*

-Örülök neked Scarlett. Harry eléggé maga alatt volt mielőtt nem jöttél te. -kezdte Sarah, ahogy a konyhában nasikat pakoltunk ki különféle tányérokra, amiket végül a befűtött teraszra készültünk vinni.

-Fura. Tudod az első pár napban szótlan volt, végül bevallotta, hogy csak velem nem tudott mit kezdeni, hogy nem rám számított. Viszont a rossz kedvéből én semmit sem láttam. -ismertem be.

-Miattad vidám. Valószínűleg az első perctől oda volt érted. Bár fura, de így kell lennie.

-Miért fura?

-Tudod Scar, Harry szerintem még sosem volt olyan igazán szerelmes. Voltak kapcsolatai, de nem függött tőlük. Bár az utolsó csaja megcsalta, attól kicsit ki volt, de nem hiszem, hogy a nő miatt, inkább azért mert megcsalták. Nem igazán törték még le a szarvát ezelőtt. Előtte meg falta a nőket. Veled viszont más. Van abban valami, ahogy rád néz Scar. Csillog a szeme, tele van szeretettel. -mosolygott Sarah végül.

-Azt hiszem szeretem őt. -ismertem el. -Mármint, tényleg hatással van rám. Pedig én aztán észre sem akartam venni egy pasit sem. -nevettem.

-Azért valljuk, de Harryt nem lehet nem észre venni, ha ő azt akarja, hogy észre vegyék. -nevetett Sarah is. -Mindig eléri, amit akar. Gondolom ostromolt.

-Igazából voltak dolgai, de sosem lépett át egy határt sem. Szerintem hamarabb olvadoztam tőle, minthogy erőteljesebb lépést tett volna felém. -ismertem el megint nevetve.

-Nézd csak. Most is téged néz. -szólt Sarah én pedig egyből Harryre kaptam a szemem. Az üvegajtón keresztül tisztán látható volt, hogy bár a beszélgetés következtében nevetgél a fiúkkal  a szemei mégis utánam kutakodtak. Mosoly terült szét az arcán, ahogy szemeimet rajta tartottam, de pár pillanattal később Mitch intézhetett hozzá pár szót hiszen Harry szemeit rákapta és együtt nevettek valamin.

Sarahval  a tányérokra kikészített nasikat kivittük  a fiúkhoz a teraszra.

-Na nézzenek oda, ki van itt Harry? -cukkolta Mitch Harryt nevetgélve és füttyentve.

-A legcsodásabb nő az életemben. -mondta mosolyogva végig szemembe nézve, mire a többiek reakciója csak egy-egy hangosabb olvadozás volt. Rólam pedig ne is beszéljünk. Éppen meghalni készültem attól, hogy hogy lehet ilyen édes, mikor mellé huppantam. Mosolyogva vittem zöldjeire szemeimet, majd egy játékos csókkal díjazta érkeztemet.

*Visszaemlékezés vége*

Aztán vasárnap csak döglöttünk a kanapén és egy új Netflix filmet néztünk meg. Az volt a címe, hogy "Az Éjféli Égbolt". Megvitattuk a filmet, a csattanót a végén és nekiláttunk vacsit csinálni.

-Én szeretnék elmenni egyszer jó messze északra, ez a filmről jutott eszembe.

-Minek?

-Mi az, hogy minek? Mert szép a táj, össze lehet bújni és szeretném látni egyszer a sarki fényt. -ismertem el váll rántva.

-Igen, azt mondjuk én is megnézném. -ismerte el Harry, majd a telefonját állt neki nyomkodni én pedig a vacsit folytattam. -Kész is. -tette le a készüléket.

-Hm?

-Kész is. Kérlek menj el felöltözni. Vásárolni kell mennünk.

-De hát minden van itthon. értetlenkedtem.

-Nem, ahhoz, amit elterveztem.

-Nem értelek. -értetlenkedtem továbbra is. 

-Scar. Kérlek kapj fel egy kabátot. Elugrunk a plázába.

***

-Oké. Akkor elárulnád végre minek vagyunk itt?

-Igen, mert vennünk kell sífelszerelést illetve neked és nekem is egy extra meleg kabátot.

-Síelni megyünk?

-Igen.

-De mikor?

-Holnap Scar.

-Oké. És hova? -kérdezgettem tovább.

-Finnországba. -válaszolta Harry egyszerűen, ahogy engem meg sem várva kipattant az autóból.

-Hogy hova? -értetlenkedtem ma kb századjára.

-Azt mondtad szeretnéd látni a sarki fényt nem?-nézett rám mosolyogva, majd megindult a bejárat felé.

-De Harry. Mi van? Most komolyan? -szedetem a lábaimat, hogy utól érjem.

-Igen komolyan. Reggel 7-kor indul a gépünk. Szóval haladjunk, mert össze is kell pakolnunk. -végigfutottunk a plázán. Megvettünk mindent, amire Harry úgy gondolta, hogy szükségünk lesz, majd hazafelé vettük az irányt. Harry már bőven bepakolt, mikor én még a felénél jártam, de nézzük el nekem, végtére is nő vagyok. Betettem egy csomó ruhát. Kaptam Harrytől egy extra nagy utazós bőröndöt. Azt mondta inkább tegyek be mindent, amit szeretnék, minthogy ott jöjjek rá, hogy mit nem vittem magammal. -Fehérneműt is csomagolj. -szólalt meg az ágyról elterülve.

-Minek az nekem? Kifagynék benne. -húztam.

-Tedd csak be őket Scar. A házban, amit foglaltam remek a fűtés nem mellesleg én is felmelegíthetlek.

-Ó hogyne. -ismertem el a szemem forgatva.

-Ne forgasd a szemed, mert elfenekellek.

-A jégen esetleg?

-Mondjuk, plusz hóesésben. -fokozta, én meg csak nevettem rajta. Csak nem gondolja komolyan.

Végül egy gyors zuhany után ágyba bújtunk, hiszen hajnalban kellett kelnünk, hogy elérjük a gépet.