Gyógyír (Harry Styles FF.)

4. Az első pillanat óta

-Jó reggelt álomszuszék. -ébresztettem fel Harryt óvatosan. Mivel dél is elmúlt így gondoltam ideje felkelnie. A karját simogattam kedvesen, ahogy lassacskán magához tért. Az ágy szélére ültem mellé, ahogy kómás, reggeli nyúzott arca, ami meg kell jegyeznem angyalian cuki, rám mosolygott. Egyik karját átdobta az ágyra felhúzott lábamon, miközben megkérdezte mennyi az idő.

-Nem rég múlt dél. -mosolyogtam rá én is kedvesem. -És már az ebéd is kész majdnem van.

-Még nem bírnék enni. -válaszolt lassan, rekedt reggeli hangon, amitől kirázott a hideg. Elkezdett kitakarózni én pedig felálltam mellőle, hogy könnyebben kitudjon mászni az ágyból. Halk kuncogást ejtettem meg, ahogy reggeli merevedése került a szemeim elé, de ő ebből szerencsére semmit nem vett észre. Viszont kuncogásom mellet akaratlanul elpirultam a tényen. Nyilván láttam már és elkönyveltem magamban a méreteket, de hát azért így egészen más volt.

-Öhm, ide adnád léci a melegítőm, az ágy mellé dobtam, melegem volt és lerángattam végül valahogy este. -kérdezte nekem rendíthetetlenül háttal állva. Ekkor jöttem rá, hogy ő is rájött mi a helyzet. Kuncogva adtam a kezébe a ruhadarabot. -Nemsoká megyek ki. -mondta habogva, mintha zavarban lett volna.

-Nyugodj le nyugodtan. -mondtam nevetve, ahogy kilibbentem a szobából. Végre kaptam egy alkalmon és mivel nem hagyhattam ki, hogy végre én cukkoljam, egy győztes mosollyal keretezett visszapillantást intézem felé. Kifelé még hallottam, hogy morgolódik magában valamit.

Vagy 20 perc telt el mire utánam jött a nappaliba, ahogy Caraval telefonálgattam. Türelmesen ült le velem szembe és szó nélkül hallgatta, ahogy éppen magán dolgokat beszélünk meg. Fejemmel a vállamhoz nyomva a telefont fecsegtem vele tovább miközben a hűtőből kivettem egy narancslevet és egy pohárba töltöttem Harrynek. Elé tettem, intézett felém egy köszönömöt és tovább hallgatta, hogy miket beszélünk.

-Cara kihangosítalak. Óvatosan.

-Miért ott van a srác is? -kérdezte egyből.

-Igen és már hall is. -ecseteltem kínosan. -Bocsi, de nincs ennyi kezem és be kell befejeznem az ebédet. -taglaltam.

-Nekem mindegy, ha ő is hallja. -kuncogott Cara. -Na az van, hogy tegnap itt aludt Josh tudod a srác a szülinapról na és állati ügyes, egy igazi akrobata. -informált jókedvűen, mire Harry szemei is felcsillantak a témára. -Neked is össze kellene szedni Scar egy fasza pasit, aki jól megpakol.

-Caraa. -szóltam rá kínomban. -Más is hallja, te meg amúgy is túl szabad szájú vagy.

-Harry? -szólt Cara.

-Igen? -szólt Harry hangosabban.

-Zavar, hogy ezt most hangosan kimondtam?

-Nem, én élveztem. - mondta Harry vigyorogva.

-Na látod ő élvezi. -szögezte le Cara.

-Jó én viszont most leteszlek.

-Persze, ha a szexuális életed jönne, azt már nem beszélhetjük meg. Harry még hallaná. -kezdte Cara viccesen. -Harry, ne aggódj, rövid sztori lenne és unalmas. -mondta mégis.

-Caraa. Komolyan? Na jó én most leteszlek, sziaa. Szeretlek. -mondtam és letettem a telefont kb meg sem várva, hogy elköszönjön. -Édes istenem. -fújtattam, ahogy a pultra tettem a telefont. Ahogy Harryre néztem tisztán látható volt a pajkosság a szemében, látszott, hogy tetszett neki a beszélgetés. -Ajj, ne nevess már. -mondtam, ahogy hozzá vágtam egy szalvétából gyűrt galacsint.

-Te is beszóltál reggel, nekem ennyi most járt.

-Pff, persze. -puffogtam.

-Scar ne már. Ennyi nekem is jár. Te a farkamat nézed minden nap. Valami kell az én kezemben is legyen.