Gyógyír (Harry Styles FF.)

5. Ahol a világ is megáll egy kicsit

-Harry, jó reggelt. -ültem megint mellé, hogy felébresszem. Mivel ma kirándulni megyünk, így gondoltam keljünk korán, hogy ne az legyen, hogy hamar ránk sötétedik.

-Jó reggel nővérke. -mosolygott ki a párnából, nekem pedig aranyos megnevezése egyből mosolyt csalt az arcomra.

-Hogy aludt a kis betegem? -kérdeztem vigyorogva.

-Nos elég melegem volt, szóval lerángattam magamról minden létező ruhát. Tök meztelen vagyok a takaró alatt. -mondta Harry a szemöldökét húzogatva.

-Szuper. -nevettem én is csak én inkább kínomban. -Amúgy tegnap nehezen sikerült magadra aggatni a melegítődet?

-Haha. Igen, azért baszakodtam annyi ideig. -morgott. -De legközelebb akkor is te adod rám, ha az égnek áll a farkam, engem nem érdekel. -mondta a végén győzedelmes arccal Harry.

-Na gyere szájhős. Öltözzünk, aztán reggeli és mehetünk is. Nem akarom, hogy ránk sötétedjen.

-Oké. csináljuk. -mondta, majd azzal a lendülettel kitakarta magát ezzel felfedve előttem meztelen testét. -Adj rám valamit Anyu. 

-Istenem. -ráztam a fejem nevetve. Harry szekrényéből elővettem egy kényelmesnek tűnő nadrágot egy fekete pulóvert és egy egyszerűbb fekete kabátot mivel már elég hideg van kint és mivel ő amúgy is le van gyengülve, nem akarom, hogy megfázzon.

Amíg Harry fogat mosott és megreggelizett én bepakoltam a csomagtartóba egy csomó kaját és innivalót, mert gondoltam ott majd lehetne piknikezni illetve tettem le vastag plédeket, ha fáznánk, meg 2 nagy babzsákot, amin lehet majd henyélni.

-És hova megyünk? -kérdezte egyből Harry, ahogy beszálltam mellé az autó és elindultunk. Kb 1 óra és megtudod. Az egyik kedvenc helyemre viszlek el, szóval értékeld kérlek. -nevettem.

-Ez nagyon romantikus. Hidd el értékelni fogom.

-Jesszus Harry. -nevettem vele. -Nem értem neked miért nincs barátnőd. Mármint érted.

-Nem igazán. Kifejtenéd?

-Úgy értem, hogy olyan aranyos tudsz lenni. Most is, hogy ez romantikus. Én csak furcsállom, hogy nincs barátnőd, aki nyilván extra szexi és illik hozzád.

-Miért szerinted mellém az extra szexi nők valók? -nézett rám kérdően.

-Nos egyrészt így gondolom. -vallottam be elpirulva. -Valami hosszú combú, gyönyörű kb istennőt tudnék hozzád elképzelni. Feltételezem más nem is kellene, de mindegy. Na, hogy miért nincs?

-Nos egyrészt, nem két hosszú combtól fogok valakit imádni, másrészt a te combjaid is hosszúak, és a kérdésedre a válasz az, hogy nem tudom. Valahogy egy kapcsolatom, sem tartott sokáig. Hiába voltak szépek... -nézett rám nagy mosollyal. -.. valahogy mégsem úgy alakult, hogy örökké tartsanak. Amúgy meg nehogy azt hidd, hogy mindig én tettem lapátra a másikat, volt akinek én nem kellettem mégsem annyira.

-Te? Nem kellettél? -kérdeztem hitetlenkedve vissza.

-Ahogy a mellékelt ábra mutatja. Nem értem miért hihetetlen ez neked. -szuggerált továbbra is. -Amúgy meg én nem választottam valószínűleg sosem jól. Sosem sikerült találnom egy olyat, aki tudod úgy nézzem rám mint például te.

-Én?

-Úgy értem, valakit, akiben tényleg van szeretet és ezt ki is tudja mutatni a másik felé. Itt vagy te, elvagyunk, én általában jó arc vagyok, viszont olyan mértékű törődést, amit tőled kapok, olyat anyámon kívül még sosem kaptam senkitől. Amikor látszik, hogy valaki valamit szívből csinál és szeretetből, leszámítva, hogy te most ezért fizetést kapsz, csak érted, úgy értem, hogy látszik, hogy nem emiatt vagy kedves, hanem mert egyszerűen ilyen vagy Scar. Ez igazából megfizethetetlen.

-Aww Harry. -reagáltam neki mosolyom keretében. -Cuki vagy. -simogattam meg szabad kezemmel hozzám közelebb eső karját.

-De köszönöm szépen, hogy csodálod, hogy nincs nő az életemben. Bóknak veszem Scar. -mondta megint azzal a győzedelmes mosollyal az arcán mire csak a szememet tudtam fogatni. Az elkövetkező kb fel órában csendben ültünk egymás mellett. Harry árgus szemekkel nézelődött, nyilván feltöltötte, hogy végre kimozdul.

- A doveri White Cliff? -nézett rám ámultam, ahogy a sziklák tetejéhez értünk.

-Igen.  -mosolyogtam rá kedvesen.

-Istenem, régen annyit jártam ide. Olyan régen, hogy már meg sem ismertem az idevezető utat.

-Akkor talán tényleg ideje volt.

-Imádlak Scar. Most tényleg megleptél. -mondta, majd hirtelen egy gyors puszit nyomott az arcomra, amitől valószínűleg nyakig vörös lettem. Legnagyobb mosolyommal szálltam ki. Harry engem meg sem várva mászott ki az autóból.

Harryvel magunk mögött hagytuk az autót és a tengerparton sétáltunk végig. A víz mellett csípős, hideg szél fújt hiába volt még csak november eleje. Én is gyorsabban húztam magamon össze a kabátot.

-Fázol Scar? -fordult felém Harry, de válaszomat meg sem várva vette kezeimet az övéi közé mellkasunk közé emelve.  Ajkai és kezei között rekedt sajátjaimat kifújt meleg leheletével próbálta jobban felmelegíteni. A szívem majd el olvadt figyelmessége miatt, meg hát ugye, ha valami a kedves és Harry kombója nekem már amúgy is kalap kabát volt a történet. Szívem olvadozását próbáltam elrejteni előle, de szemeimet vizslató sajátjai előtt néha úgy éreztem, mintha csak egy nyitott könyv lennék. Ahogy Harry szemei elnyílt, csodálkozó ajkaimra tévedtek a tüdőmben rekedt a levegő. Pár pillanat alatt ugyan sikerült összeszednem magam és megszakítani köztünk ezt az igen furcsa kialakult helyzetet. 

-Sétáljunk még? Szólj, a esetleg elfáradnál. -kezdtem bénán mire Harry szomorú mosolya és lemondó fejcsóválása kicsit összetörte a szívem. Valahogy nem vagyok ebben jó. Értem, hogy kivan a baleset óta és én bénán megfosztom őket azoktól a pillanatoktól, mikor férfiként bánhat végre egy nővel, de tudom, ha hagyom neki magam elég nagy rá az esély, hogy magába bolondít és én rettegek ettől, hogy igenis megtörténik, aztán úgy is én leszek az, aki húzza a rövidebbet, hiszen pont nem én leszek az, aki kellene neki. -Szólj, ha megéheznél Harry, hoztam egy csomó kaját. -ecseteltem.

-Abba hagynád ezt Scar? Nem vagyok egy kibaszott óvodás. -csattant fel, de annyira, hogy rendesen megrezzentem mellette. -Agh, ne haragudj, de nekem is nehéz ez az egész. Csak ettől az egész fennálló helyzettől, annyira.. annyira gyereknek érzem magam, de az biztos, hogy egy önálló férfinak semmiképpen sem. -mondta félig dühösen és félig szomorúan.

-Ne aggódj, én igazából nem úgy tekintek rád, mint akit ápolni kell Harry. Jobban tekintelek férfinak, mint azt gondolnád. -mondtam, majd fogtam magam és tovább sétáltam a parton. Másodpercekkel később ő is követett és lassú tempóm miatt a jelenlegi gyenge járása is könnyen beért. -Szeretem ezt a helyet. Szeretem, hogy csend van itt, hogy az ember meg tud állni gondolkodni egy kicsit. Olyan, mintha ezekre a percekre a világ is megállna egy kicsit. -mondtam Harrynek, ahogy mellém állt, miközben én csak néztem a vizet magam előtt.

-Kérlek, tényleg ne haragudj az előbbi miatt. -mondta halkan, ahogy mellém állt.

-Nem haragszom Harry. -válaszoltam és is hasonlóan halkan, ahogy belé karoltam és a vállára hajtottam a fejem.