Gyógyír (Harry Styles FF.)

9. Zavart napok

A következő napok iszonyat kínosan teltek. Bár Harry egy pillanatig sem próbált engem kerülni, én őt cserébe annál inkább. A napok csendesen teltek és zavartságomon az esti intim pillanatok cseppet sem javítottak bár titkon be kell vallanom, élveztem összeomlásom minden forró pillanatát. A reakció a napok elteltével nem változott és ugyan talán még magamnak sem vallottam be, de ittam a látványt, amit ezek a feltüzelt pillanatok a szemeim elé tártak. Harry szótlan maradt minden alkalommal, de mintha élvezte volna a zavarom. Szemei folyton kutattak, tekintete égette ujjaim mozgását, amíg elnyíló ajkainak látványa örökre beleégett a szívembe. A napok leforgása alatt bár ha kommunikációban távol is álltunk egymástól én mégis egyre közelebb éreztem őt magamhoz. A szívem minden pillanatban kiakadt törni a kalitkájából és kezdtem úgy  érezni, ezzel ő igenis tisztában van. Teste fesztelen körülöttem duruzsolása mégis olyan volt nekem, mint egy csepp víz egy szomjazónak, aki a sivatagot rója, de a víz élvezi, hogy rá szomjaznak. A külön töltött percek majd olyan kínzóak voltak, mint az együtt töltöttek, mert bár azok kínosak voltak, de legalább vele szolgáltak. Mindeközben Harry bokájának állapota javulni látszott, segítségem otthonért kutatott és otthonra is lelt egyaránt. Nem igazán voltam vele tisztában még mindig kell e ilyen szinten segítenem neki, de nem is kérdeztem és nem is kaptam elutasítást. Kicsit úgy éreztem ezt az egészet, mint egy táncot, amit a két résztvevő folyton táncolni vágyott, még ha a tánc el is vesztette szükségét.
Így teltek el a napok, így telt el egy hét. Harry lába állapota miatt ráadásul vendégünk sem akadt hiszen ezáltal a tornája is szüneteltetve volt.

A mai napon kimenőm volt. Meglátogatta Harryt a nővére és az anyukája én pedig egy kicsit hálát adtam az égnek, hogy kitudtam szakadni ebből az édes mégis fojtó némaságból.

A napom a karácsonyi ajándékok vásárlásával telt és mosolyogva jöttem rá tényre, hogy egész nap Harry tökéletes ajándéka után kutattam, bár végül semmi mellett nem döntöttem. Igazából semmit nem éreztem hozzá foghatónak.

-Scarlett. De jó, hogy megjöttél. Harryvel és Gemmával éppen arról beszélgettünk, hogy náluk tölthetnéd az ünnepeket, ha nincs ellenedre.

-Um én nem is tudom. - jöttem zavarba.

-Ugyan Scar. Mind örülnénk neki. - kontrázott Gemma.

-Nos én nagyon szépen köszönöm a meghívást.. - habogtam. -... én is nagyon örülnék neki. - mondtam mosolyogva. Abban a pillanatban, ahogy Harryre kaptam a szemem ellenállhatatlan mosoly terült szét formás ajkain, mintha válaszom boldogsággal töltötte volna el. A következő pillanatban zavartan figyeltem végig, ahogy Anne győzedelmes mosollyal simogatta meg fia hozzá közelebb eső lábát.

-Amúgy le a kalappal. Ez a ház még sosem úszott ilyen meghitt, ünnepi hangulatban. - váltott Gemma.

-Igyekeztem valamivel feldobni Harryt. - vallottam be elpirulva.

-Ahogy hallottuk sikerült. - kuncogott Gemma, amin Harry csak egy szégyenlős, kisfiús mosoly keretében rázta meg a fejét. - Viszont mi indulunk. Igaz anya? - Anne arcán egy pillanatra értetlenség futott át, majd egyből lányával egyet értve pattant fel, hogy igen, már indulni készültek.

Mosolyogva néztem végig a búcsúzkodást, majd én is elköszöntem tőlük. A csend gyorsan fúrta be magát újra a házba. Harry szemei ismét égetően látványommal táplálkoztak én pedig újra nem tudtam kezelni szívem kalapálását.