Megtört lélek P.G | Befejezett

Első fejezet

Pierre Gasly

Sok mindenen keresztül mentem az évek alatt, még is szégyelltem amiért kiakasztott a legjobb barátom, Charles balesete. Minden emlékem feltört Anthonieról, és mintha szorongatták volna a torkom úgy zuhantam a mélybe. Képtelennek éreztem magam arra, hogy kibírjam még egy fontos ember elveszítését. De ahogy kitisztult a fejem és kiderült, hogy Charlesnak semmi baja nem lett, úgy döntöttem egy versenyt pihenés képpen ki kell hagynom. Na igen egy versenyt, erre a főnököm Graham Watson erre az évre elküldött szabadságra. Egy hónap volt a szezonból, ezért biztosra vettem, hogy az idei évemnek lőttek. Ellenkeztem velük, de nem ért semmit. Végül két nappal később Texasban kötöttem ki. Apám legjobb barátjához küldött el pihenni, akinek farmja van. Nem voltam sose az a farmon élő típus, így nem volt kedvemre ez az egész ötlet. Legutoljára amikor itt járhattam, hatéves lehettem. És körülbelül annyi maradt meg a helyből, hogy rengeteg állat van.

- Pierre! –jött elém egy őszeshajú férfi, kertésznadrágban.

- Michael bá –fogtam vele kezet, mire ő magához húzott.

- Kár, hogy apád nem jött veled, vagy féléve volt itt utoljára –invitált be a verandás régi módi házba. Elég szépnek tűnt ahhoz képest, hogy egy farm kellős közepén állt.

- Sok dolga van mostanában –feleltem, bár fogalmam sem volt, hogy apa miért hanyagolja el a haverját ennyire.

Amint beléptünk a konyhába, megpillantottam a pultnál egy vállig érő barnahajú lányt. Kötény volt rajta és nagy főzésben volt. Sokkal fiatalabbnak tűnt nálam, még is kisgyereknek éreztem magam ahogy megláttam őt.

- Ő a lányom, még kisbaba volt, amikor utoljára itt jártál –a lány erre ijedten ugrott egyet, majd felénk fordult. Ahogy meglátott, bosszús arcot vágott. Remek, kimondottan örül nekem.

- Gretchen, ő Pierre, aki a vendégünk lesz egy ideig –mutatott be a lánynak, aki ellenszenvesebben nem nézhetett volna rám.

- Azt hittem csak vicceltél –nézett az apjára.

- Gretch, ezt már megbeszéltük! –szólt rá a lányára, aki fújtatva visszafordult a konyhapulthoz.

- Ne törődj vele majd megbékél –legyintett Michael.

- Nem akarok zavarni –szólaltam meg, mondjuk tényleg szívesen fordultam volna ki az ajtón és léptem volna le.

- Nem zavarsz! –indult fel a lépcsőn, én pedig követtem.

- Itt van a vendégszoba –mutatott be az első ajtón.

- Szemben van Gretchené, ha valamire szükséged van, én pedig lent leszek –magyarázta. Remek hátha a csaj kinyír álmomban.

- Köszönöm –feleltem, majd beléptem a csomagjaimmal együtt az emeleti szobába. Nem volt egyenes a mennyezet, hanem ívben szűkült be, ami adott egy hangulatot a szobának.

- Rendezkedj be és érezd magad otthon –mondta Michael, amivel egyértelműen arra célzott, hogy egyedül akar hagyni. Mielőtt még kérdezhettem volna bármit is, már el is tűnt az ajtóból. Visszafordultam a csomagjaimhoz, majd elkezdtem kipakolni. Bár nem vittem túlzásba a rendezett kipakolást, ezért csak félig csomagoltam ki majd megnéztem a Charlestól érkezett üzeneteimet.

Charles Leclerc: Na megérkeztél, haver?

Egy órával ezelőtt írta az üzenetet, így ideje volt válaszolnom.

Pierre Gasly: Igen, nem rég.

Nem vártam meg a válaszát, hanem felálltam és kimentem az üres kicsi folyosóra, majd a lépcsőn lementem a konyhába. De mivel az előbb nem volt időm szétnézni, így észrevettem a nappalit is, ami a konyha és a lépcső közti elválasztó fal mellett elhaladva pillantottam meg. Faburkolattal volt beterítve az egész. A kandalló fellett volt egy lapos tévé és barna sarokülő állt középen.

- Ha éhes vagy a konyhában van kaja –a hirtelen hangtól összerezzentem, majd hátat fordítottam. Gretchen állt velem szembe és még alacsonyabbnak tűnt, mint a konyhában nemrégiben. Barna haja válláig ért és kék szemei az ellenszenvét sugallták.

- Kösz –biccentettem, majd a lány meg is fordult és egyértelműen nem akart társalogni velem.

- Amúgy mindig ilyen morcos vagy? –szóltam utána, mire megállt a lépcső mellett.

- Csak a nem szívesen látott vendégekkel –flegmázott majd felment.

- Én is örülök neked –dünnyögtem az orrom alatt. Egy teljesen idegen házban maradtam egyedül, és fogalmam sem volt mit csináljak.

Sziasztok! Itt az új könyvem és remélem, hogy ez is fog nektek tetszeni! Nem ígérem, hogy a Bizalmunk története/Elveszített bizalom könyvemet teljesen követni fogja, de megfogom próbálni úgy megírni. 

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla