Megtört lélek P.G | Befejezett

Tizenhetedik fejezet

Pierre Gasly

Szeptember 5. vasárnap

Leparkoltam a Monacoi kikötő parkolójában, az ismerős fekete Ferrari mellé. Nicole a haját igazgatta a tükörben, miközben én kikötöttem magam. Igazából jól el voltam addig Nicole-al míg Gretchen felnem bukkant. Tudtam jól, hogy Monacoba költözött és majd összefogok vele futni, de azt nem, hogy még mindig érzem azt amikor ott hagytam őt Texasban. Bűntudatom volt sokáig, sőt mai napig, hogy nem írtam vissza neki és még el sem búcsúztam, de könnyebbnek ítéltem a tovább lépést. Mi lett volna abban a jó, ha vissza írogatok neki és közben idióta reményeket keltek benne. Hét év volt közöttünk, még is mit akart? Hogy az apja, a családjaink majd jó szemmel fogják nézni? Kiskorúnak számított és én nem ronthattam meg őt. Nem lett volna helyes.

- Szerinted jó így a rúzsom? --zökkentett ki a gondolataimból Nicole, mire a barátnőmre néztem.

- Igen –bólintottam, majd kiszálltam és Nicole is így tett.

Kivettem két törülközőt hátulról, majd a napszemüvegemet is felvettem és Nicole kezét megfogva elindultam a stégen. Már pár méterről hallottam a beszélgetések és nevetések hangját. Amint oda értünk a nagy hajóhoz és felléptünk rá, szinte azonnal kiszúrtam a nagy társaságban egy oda nem tartozó személyt. Gretchen rózsaszín bikiniben ült, a hajó szélén lévő egyik ülésen Arthur Leclerc mellett. Túlságosan közel ültek egymáshoz és a térdük még össze is ért. Mi a fenéről maradtam le? Charles erről miért nem szólt?

- Gasly, lefagytál? --röhögött ki Brad hozzám lépve, majd megpaskolta a vállam.

- Nem --nevettem el magam kínosan.

- Sziasztok --köszöntem és megint Gretchenre tévedt a tekintetem, aki szintén engem nézett most. Emlékeztem az illatára és a bőre puhaságára, sokkal másabb volt, mint bárkinek.

- Mehetünk --kiáltotta el magát Tom, az egyik oldalon ülve.

- Gyere, bébi --fogta meg a kezem Nicole és pont szembe leültünk Gretchennel meg Arthurral.

Átraktam a karomat Nicole mögött, majd a beszélgető párra néztem. Gretchen nem akart rólam tudomást venni, de legalább én végig tudtam mérni. A bikini felsője kiemelte a melleit, de a magasított derekú bikini alsót nem díjaztam rajta. Még is miért takargatja a hasát? Hisz mindene gyönyörű.

- Te --állt elém egy kék bikinis Eloise.

- Én? --néztem fel rá és közben dühített, hogy elém állt eltakarva a kilátást.

- Te, beszélhetünk? –kérdezte, mire Nicolera néztem, aki a telefonját nyomkodta.

- Aha --bólintottam.

Felálltam majd a hajó végébe követtem Eloise-t. Amint oda értünk nagy lendülettel felém fordult.

- Ne bámuld így! Nevetséges vagy, Pierre --korholt le.

- Mi van?

- Tudod miről beszélek! El van Arthurral és ne zavarj be nekik! --mutogatott a levegőbe.

- Mióta ismerik egymást? –kérdeztem, mire Eloise fújtatott egyet.

- Körülbelül húsz perce --vallotta be, mire elmosolyodtam.

- Az nem ismeretség --közöltem.

- Akkor se kavarj be nekik! --morogta.

- Összeakarod hozni őket, hogy ne legyen olyan kínos, hogy mindkét Leclerc tesóval kavartál már? Csak Enzo-t hagytad ki --vágtam oda és azonnal meg is bántam. Eloise meghökkent és láttam rajta, hogy rosszul estek neki a szavaim.

- Nem tudtam, hogy Arthur és Charles testvérek --motyogta.

- Sajnálom, Eloise! Nem úgy értettem --mondtam azonnal.

- Hagyjuk, én csak szeretném, ha Gretchennek jó lenne --válaszolta rám nézve.

- Én is --bólintottam.

- Akkor ne bámuld úgy, mintha nem lenne más a földön –sziszegte, majd elment mellettem és visszament az ülésekhez. Nem is bámultam úgy! Visszamentem én is és leültem Nicole mellé, majd nem túl nagy feltünéssel, megint előre néztem, de akkor már Arthur nem ült mellette, hanem Charleshoz ment a vezető ülésekhez. Gretch rám nézett, majd el is kapta a tekintetét és a víz felé fordult.

- Csinálunk egy Instagram képet? --kérdezte mellettem Nicole, mire némán bólintottam. Ő felemelte a telefont, én pedig a karomat áttéve mögötte a kamerába néztem.

- Nézd, megtaláltam --jött hirtelen vissza Arthur a telefonjával a kezében, majd közvetlen leült Gretch mellé. Felháborítóan közel ült le hozzá és rohadtul nem értettem mire fel, amikor húsz perce ismerték egymást.

- Ez nagyon szép --dicsérte mosolyogva Gretchen, és közben Arthur átadta a telefonját a lány kezében. Aki oldalra húzogatta a képernyőt. Miközben ezzel volt elfoglalva, Arthur Gretchen melleit nézte, mire ökölbe szorult a kezem.

- Leclerc --szólítottam meg hirtelen, és a kelleténél hangosabban, mire Charles is hátra fordult.

- Igen? --nézett rám Arthur és közben gyorsan kikellett találnom valamit.

- Gratulálok a dobogókhoz --mondtam ki a lehető leghülyébben.

- Kösz --biccentett mosolyogva.

- Mióta vagytok együtt? --kötöttem beléjük, amit azonnal megbántam, de a kisördög a vállamon ült.

- Nem vagyunk együtt --mondta Arthur zavartan. Gretchen pedig ölni tudott volna a nézésével.

- Ja akkor félre értettem a helyzetet --mutogattam közöttük.

- És ti? Mióta vagytok együtt? --kérdezett vissza hirtelen Gretchen.

- Egy hónapja --mondta helyettem Nicole.

- Hát ez csodálatos –gúnyolódott, amit persze csak én éreztem.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla